Színház - Prága gyermekei - Hrabal: Sörgyári Capriccio

  • Csáki Judit
  • 2011. július 21.

Zene

Drabális és törékeny - ez Bohumil Hrabal írásművészete, ami nem hagyja nyugton sem a filmeseket, sem a színháziakat: muszájna a betűn kívül másképp is megjeleníteni ezt a különös keveréket. Újrateremteni azt a világot, amelyben hétköznapi emberek kis történetei élettel - anyaggal - töltik ki a nagy emberek által teremtett történelmet, és ők, a kicsik nőnek benne nagyra, tőlük felejthetetlen és igazi a világ. Most a Kőszegi Várszínház nyári truppja állt neki - tán inkább állt bele - ebbe az egyszerre bohózati és lírai hrabali világba, hogy színielőadást teremtsen belőle.
Sztorija - mármint hagyományos értelemben vett drámai története - persze nincsen: capriccio az egész, többnyire sörgyári. De története sok van, és nemcsak Pepin bácsi fantasztikus, kimeríthetetlen tárházából. Lőkös Ildikó és Znamenák István válogatta igen gondosan a Sörgyári capriccio, a Bambini di Praga, a Harlekin milliói és a Táncórák idősebbeknek és haladóknak anyagából azokat a figurákat (hisz' olyik többen is szerepel), akik mintegy magukhoz rántják az inkább elmesélhető, mint eljátszható történeteket, miközben ezekből az egymáshoz csak lazán kapcsolódó, monológ- vagy dialógformában megelevenedő anekdotákból mégiscsak összetapad egy nagy történet: az emberek élete.

Jó színészek jó alakítása - ez ennek a kellemesen hrabali estének a kulcsa. Znamenák rendezése erősen épít rájuk, és miközben kinek-kinek megvan a maga nagyobb jelenete is a kisebbek mellett, a figurák kerekdedségét, teljességét, hitelességét nem veszítik szem elől. Az epikus hömpölygés egy-egy jelenetváltásnál ugyan megakad, hisz' nem folyhat át mintegy magától értetődően a következő történetbe, de még ez sem zavaró: többnyire ügyes felütés tartja fenn a nézői kíváncsiságot a következő jelenetre.

Mariska, a sörgyári gondnok, Francin fiatal és szertelen asszonya körbebiciklizi a nézőteret, nagy gusztussal hajtja föl a negyedik korsó sört is (miután előtte gondosan lefújta róla a habot), és makacsul teker a következő "rendes asszony ilyet nem csinál" epizód felé. Levágatja a haját, a nagy rövidítési hullámban lenyiszszantja a szoknyáját is, és persze megmássza a sörgyár hatalmas kéményét Pepin bácsival. Radnay Csilla egyszerre mutatja a figura gyermeki báját és asszonyi furfangját - és tökéletes párját adja az idősebb Mariska szerepében Pogány Judit, aki megmutatja, hogy egyik tulajdonság sem mulandó. Mellettük csetlik-botlik és szeret szüntelenül a maga elfogódott, az örökös rosszallásba beletörődő, újra és újra megbocsátó módján a két Francin: a motorjával mindig lerobbanó Szabó Kimmel Tamás és a hajdani szerelmes gesztusokat nem felejtő Hollósi Frigyes.

És Francin bátyja, a halhatatlan, ikonikus Pepin bácsi (akit az író a valódi nagybátyjáról, Josef Hrabal íróról mintázott) persze hozza közismert történeteit, például a mosómedve-anekdotát ("Unatkozik? Vegyen mosómedvét!"), és rövidke, életre szóló vendégeskedése során harsány történetmesélésével alaposan fölkavarja nemcsak a fiatal pár, hanem az egész sörgyári igazgatótanács életét. Epres Attila lendületes komédiázásában mindig ott a csöppnyi szomorúság, hiszen halálokról, balsikerekről, az élet mulandóságáról és az ember gyarlóságáról szólnak ezek a vicces történetek.

Életre kel a Drogista, aki Gazsó György frenetikus nagyjelenetében az alkímia bűvöletéről és persze az örökös melléfogásokról beszél - a szenvedély és az állhatatosság kudarcokon átívelő győzelme ez; miközben ugyancsak ő az, aki Kovács Zsolt Táncmesterének irányításával magányosan topog és dobálja karját a nőhiányos táncórán. És a szögletes De Giorgi tűzoltóparancsnok, aki Kocsis Pál alakításában maga a megtestesült szerepazonosság: a sudár tartás öregedvén sem hajlik, pedig a szerep - épp a kéménymászás okozta tűzoltói fellépés során - bizony megroggyan kissé. A Mariska aranyhaja után mámorosan nyúló fodrász igazi kisember: Némedi Árpád egy lépéssel a többiek után, mindig a sliccét igazgatva igyekszik nagyon. Bezerédi Zoltán doktora is megtalálja a maga nagy pillanatát: Mariska pucér hátára borul áhítatosan, majd mély álomba zuhan. Bánfalvi Eszter hentesnéje hevesen kínálja és harapja a virslit, miközben le nem veszi szemét riválisáról, Mariskáról, akinek az ő hentes férje (Sarkadi Kiss János) mint egy királynői koronát, úgy kínálja mindig a sört. Spindler Béla az ápolót játssza: enyhén előredőlve egy egész sorsot mutat meg nekünk. És Egri Márta csípős nyelvű vénkisasszonya ugyanezt teszi elmaradhatatlan ridikülje szorongatásával.

Mondom: a színészek. Nyári csapat, amely ezúttal nem a kőszegi várban, hanem egy közeli udvarban kelti életre - szinte semmi kis díszletben: néhány, a sörgyárat idéző cső, egy-két bodega, egy kocsmaasztal és egy biliárdasztal van csak a színpadon; igaz, Cselényi Nóra jelmezei találékonyak és találóak, és a Kőszegi Fúvószenekar is jó - Hrabal fanyar, komikus, bölcs és életgazdag világát.

Van az elején és a végén egy pillangó. Beszáll - elszáll. Azt hittem, lesz galamb is, amit az ablakon kihajolva etet egy fáradhatatlan, ravasz öregúr - de nem volt. Mert nincs vége - csak abbahagyták.

Kőszegi Várszínház, július 15.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.