Bonyolult és zavaros, abszurd és melodramatikus - de ez mindegy is. Az nem mindegy, hogy a Sanyi és Aranka Színház nevû pincében öt olyan színész játszik együtt Lukáts Andor rendezésében, hogy majd' szétvetik a vastag falakat. Annyi színészi tehetség szikrázik a gyufaskatulyányi térben, hogy a levegõnek már alig marad hely.
Elõször is Kováts Adél az orvosnõ szerepében: elõbb nyársat nyelt munkaadó, aztán munkamániás orvos, aztán fölháborodott és értetlen megcsalt feleség, aztán megértõ asszony. Majd Szantner Anna, a "viccörökös" és depis cseléd: maga a nonkonform lököttség, tobzódik a folyamatos meghökkentésben. És Csákányi Eszter: lejtõ mondatokban kis takarításokért kuncsorgó boldogtalanság, pontos napirend szerint. És Margitai Ági: az orvos "anyányi" lelki társa, aki magától értetõdõen ragadja meg elõbb a szerelmet, aztán a halált, csupa méltóság. Varga Zoltán: a legnagyobb képtelenségeket is hûvös természetességgel osztja és tûri; komoly, mint a szerelmén abszolvált mastectomia, és ezért nagyon vicces.
Minden "adok-kapok", minden összjáték, minden dialógus színészi "örömzene"; nem a nagy alakítások, hanem a profi, magabiztos és könnyed szerepformálások parádéja. Az ilyesmit jó nézni, és nem muszáj közben arra gondolni: mi lenne, ha darab is lenne hozzá...
Sanyi és Aranka Színház, október 10.
***** a színészeknek