Térkép a táj - Könyvkiállítás az Egyetemi Könyvtárban

  • -barotányi-
  • 2005. augusztus 4.

Zene

Biztosan akadnak olyanok önök között, kedves olvasók, akiket valami csoda folytán rabul ejtettek gimnáziumi természetföldrajz-tanulmányaik, vagy egyszerűen csak falták gyermekkorukban a Verne Gyula-kalandregényeket.

Biztosan akadnak olyanok önök között, kedves olvasók, akiket valami csoda folytán rabul ejtettek gimnáziumi természetföldrajz-tanulmányaik, vagy egyszerűen csak falták gyermekkorukban a Verne Gyula-kalandregényeket. Nos, főképpen önöknek szól az Egyetemi Könyvtár első emeletén megtekinthető Ég és föld című könyvkiállítás, ahol a bemutatott, önmagukban módfelett érdekes ritkaságok, kivételes kultúrtörténeti kincsek ürügyén mintegy feltárul előttünk a kora újkori csillagászat, a térképészet és a nagy földrajzi felfedezések rövid története (a kiállítás anyagáról előzetesen tájékozódhatunk a www.konyvtar.elte.hu oldalon). Az érdekes dolgok a világ hagyományos felosztása szerint is hierarchikus sorrendben, az égen, a földön, s persze

a föld alatt

lelhetők fel: ennek megfelelően elsőként Kopernikusz, majd Tycho Brahe, a nagy dán csillagász könyvébe ütközünk. Mint minden kiállított mű szerzőjéről, róla is vázlatos életrajzi dolgozatot találunk, melyből kiderül, hogy ő írta le először a szupernóva-jelenséget: az utóbb róla elnevezett objektum születésekor, az 1570-es években olyannyira fényes volt, hogy tiszta időben nappal is látszott az égen. A Kopernikusz-féle spekulatív heliocentrikus modellen kívül ez az empirikus tapasztalat volt az első, mely rést ütött a hagyományos ptolemaioszi világképen, mely szerint minden, mi odafenn található, örök és változatlan. Nem hiányozhat persze innen Kepler és Galilei egy-egy műve sem, nem is szólva a XVI. században élt Dudits András egy munkájáról (ő volt az, aki a tridenti zsinaton élesen kikelt a cölibátus ellen, majd miután nézeteivel kisebbségben maradt, inkább kilépett a papi rendből és megházasodott). Ahogy egyre fontosabbá vált a bányászkodás, úgy szaporodott a témával foglalkozó szakirodalom: erre mutat példát a két úttörő, Agricola és Athanasius Kircher egy-egy, látványos metszetekkel illusztrált munkája. A képzeletet viszont tán leginkább

a nagy felfedezések

ragadják meg, melyekből a magyar kultúrhistória legendás alakjai sem maradhattak ki: találunk itt könyvet a felfedező-kalandor Benyovszky Mórictól, akit jelenleg legalább három nemzet vall magáénak. És persze itt találjuk ama század tán legnagyobb felfedezői, az egyaránt tragikus véget ért Cook és La Pérouse egy-egy munkáját - az emberiség szerencséjére mindketten még haláluk előtt el-készítették azon feljegyzéseiket, melyekből utóbb okulhattak kortársaik. Cook tragédiája volt egy ideig az ismertebb (őt a legénység szeme láttára ölték meg egy összecsapás során Hawaii-on), La Pérouse viszont egyszerűen eltűnt a tengeren, közvetlenül a Bastille bevételének előestéjén, s a rákövetkező forradalmi káoszban nem volt, aki megkeresse. Csupán évtizedekkel később derült ki, hogy hajótörést szenvedett egy melanéziai szigeten (Vanikoro), majd legénységével együtt lemészárolták (s alig-hanem meg is ették) a kannibál természetű bennszülöttek - erről pedig éppen Jules Verne írt könyvet, mely szintén szerepel a kiállított munkák között. A bemutatott anyag nagyobbik része viszont kifejezetten térképészettörténeti: megcsodálhatjuk Ortelius, a modern földrajztudomány atyja korai térképeit - az egyik a Távol-Kelet, a másik Magyarország első ismert részletes, bár kissé elnagyolt térképe -, és egy igen ritka kiadványt, az Újvilág korai leírását, melynek szerzője Amerigo Vespucci. Kife-jezetten izgalmas az a térképé-szeti anyag is, mely Magyarország török alóli felszabadítása (meg az 1717-18-as sikeres törökellenes háború) nyomán készült. Különösen sokat köszönhetünk a karlócai béketárgyalásokon diplomataként is működő Marsiglinek, aki képzett hadmérnökként és térképészként mérte fel és ábrázolta a frissen császári kézre került területeket. És a kiállítás végén ott a csattanó, a hosszú felmérő munka eredményeként az 1760-as évekre elkészült első részletes Magyarország-térkép, melyet a mai látogató is élvezettel tud bogarászni. Lám, milyen fura alakú volt akkoriban a Balaton, hány kanyarulata és szi-gete veszett el azóta a Dunának, s milyen távol is volt akkoriban a történelmi Pesttől Cinkota vagy Szentlőrinc! S hogy nem jött közelebb azóta se!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.