Tévé - Anyunak néha rossz napja van - Tara alteregói - sorozat

  • - köves -
  • 2009. július 30.

Zene

Ennél jobb pedigrével és gyanúsabb tartalommal rég indult tévésorozat a bevállalósak mezőnyében. A produceri piramis csúcsán Steven Spielberg személyesen, a szellemi anya szerepében Diablo Cody (a Juno Oscar-díjas forgatókönyvírója, volt sztriptíztáncos, önjáró médiaszemélyiség), a főszerepben pedig Toni Colette, aki nem kompenzálni jött át a nagyvászonról a kisképernyőre, hanem a kihívás kedvéért. A kihívás hivatalos neve disszociatív identitászavar, a nem hivatalos pedig Tara: férjezett, kétgyermekes, dolgozó asszony, akiből stresszhelyzetben kibuknak alternatív énjei.

Ennél jobb pedigrével és gyanúsabb tartalommal rég indult tévésorozat a bevállalósak mezőnyében. A produceri piramis csúcsán Steven Spielberg személyesen, a szellemi anya szerepében Diablo Cody (a Juno Oscar-díjas forgatókönyvírója, volt sztriptíztáncos, önjáró médiaszemélyiség), a főszerepben pedig Toni Colette, aki nem kompenzálni jött át a nagyvászonról a kisképernyőre, hanem a kihívás kedvéért. A kihívás hivatalos neve disszociatív identitászavar, a nem hivatalos pedig Tara: férjezett, kétgyermekes, dolgozó asszony, akiből stresszhelyzetben kibuknak alternatív énjei. Utoljára talán Jim Carreynek adatott meg a hollywoodi nagyok közül, hogy egynél több személyiséget alakítson egyazon szerepben, de az egy olyan műfajban történt, ahol senki sem kérte számon a többénűség korrekt ábrázolását. Tara alteregói viszont nem egy hardcore komédiában, hanem a középosztálybeli kertvárosi reáliák közepette kérnek szót maguknak, Amerikának azon a táján, melyet legutóbb a temetkezési vállalkozást üzemeltető Fisher fiúk tettek magukévá látványos sikerrel az Alan Ball-féle Sírhant művekben. Bár Fisheréknek is voltak orvosilag megkérdőjelezhető megnyilvánulásaik (néha elbeszélgettek a gondjaikra bízott halottakkal), Ball nem egy mentálhigiénés főműsorszám köré szervezte a családi szorongástalálkozót; hagyta, hadd másszanak ki a maguk tempójában a csontvázak a szekrényből. Cody mohóbb is, és sorozatügyekben járatlanabb is Ballnál: egyszerre akarják a dramaturgiai aprómunkát igénylő füves pályás szorongástérképet és a minden díjátadót könnyekig ható nagy attrakciót. Anyunak néha rossz napja van, ilyenkor felelős szülőből hol kurvás kamasz lánnyá, hol a fingja meggyújtásával kísérletező vadparaszttá, esetleg köténykés überháziasszonnyá válik, de apu a végletekig elnéző férj, a gyerekek pedig, amikor épp nem anyu alteregóit hajkurásszák, rendes sorozatkamaszokként szívnak: a kissrác meleg és reménytelenül szerelmes, a nagylány pasizik, de rendre rossz lóra tesz. Az anyu árnyékában tébláboló mellékszereplők mintha maguk is zavarban lennének, hogy mennyire kell az átváltozásokat a mindennapok megszokott részeként kezelni vagy éppenséggel nagyon kiakadni rajtuk: ez a tanácstalanság visszatérő motívummá növi ki magát, egy kicsit mindenki úgy játszik, mintha a polgári viselet alatt fehér köpenyt is viselne. Persze mi ez a dupla viselet ahhoz a három jól fejlett és egy növésben lévő énkéhez képest, amit Toni Colette-nek kell magánál tartania minden dramaturgiai eshetőségre felkészülve. Colette bűvésztáskájában jól megférnek mindahányan, s alkalomhoz illő fellépőruhája is van mindegyiknek. Külön kis attrakció minden jelenésük, melyek, ha tudományosan mégoly megalapozottak (a készítők, mint hírlik, rendesen konzultáltak a szakmával), elég hamar kiismerhetőek. Ami a gyógyításban előny, nem feltétlenül jön be egy tévésorozatnál, akkor már inkább a gyerekek problémái, nekik viszont nem írtak elég jó szövegeket - az nem az, hogy a filmmániás kissrác a családi ügyeket John Waters korai filmjeihez hasonlítja, az pedig kifejezetten ciki, hogy Spielberg filmjében Spielbergre kacsintgatunk egy cápás idézettel.

Az HBO-sorozat első epizódja: augusztus 4., 20.00

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.