Interjú

„Törött széklábakkal ütöttem a ritmust”

Brendan Perry – Dead Can Dance

  • Soós Tamás
  • 2022. március 2.

Zene

Májusban ismét Budapestre látogat a Dead Can Dance. A Lisa Gerrarddal alkotott duózenekar dalszerző-basszusgitáros-énekesével arról is beszélgettünk, mit adott neki a punk, milyen dalt írna Orbán Viktorról, és miért nem bírta annak idején Nick Cave-et.

Magyar Narancs: Mediterrán és afrikai, kelta és keleti, középkori és reneszánsz hatások egyaránt átszövik a Dead Can Dance zenéjét. Netán magyar zenék is hatottak rátok?

Brendan Perry: Hogyne. Volt egy magyar barátom, László, aki havonta küldött nekem kazettákat, többségében magyar népzenét, Muzsikást, Sebestyén Mártát. Sebestyén Mártát egyszer élőben is láttuk Londonban. Óriási hatást gyakorolt ránk, ahogy a magyar népzene is. Amikor Lisa Budapesten rögzítette Ennio Morriconéval a Sorstalanság című film zenéjét, nem fizetséget kapott érte, hanem egy magyar cimbalmot Morriconétól. A mai napig megvan neki. Konkrét dalt viszont nem tudnék kiemelni a repertoárunkból, amit a magyar népzene ihletett: ezek a hatások árnyaltabbak annál.

MN: Honnan fakad az érdeklődésed a különféle zenei kultúrák iránt?

BP: Nem tudom, de biztosan hatott rá, hogy gyerekkoromban Írország és London között ingázott a családom. Londonban az új pop- és rockzenéket, Írországban népzenét hallgattam. Aztán elköltöztünk Új-Zélandra, ahol a maori zenével találkoztam. A sok utazás nyitottabbá tett a legkülönfélébb kultúrák és zenék befogadására.

MN: Új-Zélandon oszlopos tagja lettél a punkszíntérnek. Abban mit értékeltél?

BP: Az akkor zajló zenei és persze szexuális forradalmat, ami a megkövült, unalmas „papa zenéje” ellen lázadt. A rockzene a hetvenes évek közepére elsősorban a progresszív rockot takarta, ami egyre nevetségesebbé vált, elveszett az öncélú szólókban és a túlhabosított fantasykörítésben. Mi, fiatalok, olyan zenére vágytunk, ami a valóságról szól. Arról, hogy milyen az utcai élet. Fontos volt az is, hogy legyen politikai éle, lázadjon. Tizenhét éves voltam, amikor basszusgitárosként, majd énekesként csatlakoztam a The Scavengers-höz, ami a zenei fejlődésem és a karrierem szempontjából is a lehető legjobb kezdet volt. Ebben a punkzenekarban jöttem rá, hogy akár három hangból is lehet jó számot írni, és ez visszaadta az önbizalmamat, amit a progresszív rock elvett. Tudtam úgy is játszani, hogy közben nem voltam elképesztően technikás zenész, és ez felszabadította a kreativitásomat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.