Interjú

„Törött széklábakkal ütöttem a ritmust”

Brendan Perry – Dead Can Dance

  • Soós Tamás
  • 2022. március 2.

Zene

Májusban ismét Budapestre látogat a Dead Can Dance. A Lisa Gerrarddal alkotott duózenekar dalszerző-basszusgitáros-énekesével arról is beszélgettünk, mit adott neki a punk, milyen dalt írna Orbán Viktorról, és miért nem bírta annak idején Nick Cave-et.

Magyar Narancs: Mediterrán és afrikai, kelta és keleti, középkori és reneszánsz hatások egyaránt átszövik a Dead Can Dance zenéjét. Netán magyar zenék is hatottak rátok?

Brendan Perry: Hogyne. Volt egy magyar barátom, László, aki havonta küldött nekem kazettákat, többségében magyar népzenét, Muzsikást, Sebestyén Mártát. Sebestyén Mártát egyszer élőben is láttuk Londonban. Óriási hatást gyakorolt ránk, ahogy a magyar népzene is. Amikor Lisa Budapesten rögzítette Ennio Morriconéval a Sorstalanság című film zenéjét, nem fizetséget kapott érte, hanem egy magyar cimbalmot Morriconétól. A mai napig megvan neki. Konkrét dalt viszont nem tudnék kiemelni a repertoárunkból, amit a magyar népzene ihletett: ezek a hatások árnyaltabbak annál.

MN: Honnan fakad az érdeklődésed a különféle zenei kultúrák iránt?

BP: Nem tudom, de biztosan hatott rá, hogy gyerekkoromban Írország és London között ingázott a családom. Londonban az új pop- és rockzenéket, Írországban népzenét hallgattam. Aztán elköltöztünk Új-Zélandra, ahol a maori zenével találkoztam. A sok utazás nyitottabbá tett a legkülönfélébb kultúrák és zenék befogadására.

MN: Új-Zélandon oszlopos tagja lettél a punkszíntérnek. Abban mit értékeltél?

BP: Az akkor zajló zenei és persze szexuális forradalmat, ami a megkövült, unalmas „papa zenéje” ellen lázadt. A rockzene a hetvenes évek közepére elsősorban a progresszív rockot takarta, ami egyre nevetségesebbé vált, elveszett az öncélú szólókban és a túlhabosított fantasykörítésben. Mi, fiatalok, olyan zenére vágytunk, ami a valóságról szól. Arról, hogy milyen az utcai élet. Fontos volt az is, hogy legyen politikai éle, lázadjon. Tizenhét éves voltam, amikor basszusgitárosként, majd énekesként csatlakoztam a The Scavengers-höz, ami a zenei fejlődésem és a karrierem szempontjából is a lehető legjobb kezdet volt. Ebben a punkzenekarban jöttem rá, hogy akár három hangból is lehet jó számot írni, és ez visszaadta az önbizalmamat, amit a progresszív rock elvett. Tudtam úgy is játszani, hogy közben nem voltam elképesztően technikás zenész, és ez felszabadította a kreativitásomat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.