Interjú

„Törött széklábakkal ütöttem a ritmust”

Brendan Perry – Dead Can Dance

  • Soós Tamás
  • 2022. március 2.

Zene

Májusban ismét Budapestre látogat a Dead Can Dance. A Lisa Gerrarddal alkotott duózenekar dalszerző-basszusgitáros-énekesével arról is beszélgettünk, mit adott neki a punk, milyen dalt írna Orbán Viktorról, és miért nem bírta annak idején Nick Cave-et.

Magyar Narancs: Mediterrán és afrikai, kelta és keleti, középkori és reneszánsz hatások egyaránt átszövik a Dead Can Dance zenéjét. Netán magyar zenék is hatottak rátok?

Brendan Perry: Hogyne. Volt egy magyar barátom, László, aki havonta küldött nekem kazettákat, többségében magyar népzenét, Muzsikást, Sebestyén Mártát. Sebestyén Mártát egyszer élőben is láttuk Londonban. Óriási hatást gyakorolt ránk, ahogy a magyar népzene is. Amikor Lisa Budapesten rögzítette Ennio Morriconéval a Sorstalanság című film zenéjét, nem fizetséget kapott érte, hanem egy magyar cimbalmot Morriconétól. A mai napig megvan neki. Konkrét dalt viszont nem tudnék kiemelni a repertoárunkból, amit a magyar népzene ihletett: ezek a hatások árnyaltabbak annál.

MN: Honnan fakad az érdeklődésed a különféle zenei kultúrák iránt?

BP: Nem tudom, de biztosan hatott rá, hogy gyerekkoromban Írország és London között ingázott a családom. Londonban az új pop- és rockzenéket, Írországban népzenét hallgattam. Aztán elköltöztünk Új-Zélandra, ahol a maori zenével találkoztam. A sok utazás nyitottabbá tett a legkülönfélébb kultúrák és zenék befogadására.

MN: Új-Zélandon oszlopos tagja lettél a punkszíntérnek. Abban mit értékeltél?

BP: Az akkor zajló zenei és persze szexuális forradalmat, ami a megkövült, unalmas „papa zenéje” ellen lázadt. A rockzene a hetvenes évek közepére elsősorban a progresszív rockot takarta, ami egyre nevetségesebbé vált, elveszett az öncélú szólókban és a túlhabosított fantasykörítésben. Mi, fiatalok, olyan zenére vágytunk, ami a valóságról szól. Arról, hogy milyen az utcai élet. Fontos volt az is, hogy legyen politikai éle, lázadjon. Tizenhét éves voltam, amikor basszusgitárosként, majd énekesként csatlakoztam a The Scavengers-höz, ami a zenei fejlődésem és a karrierem szempontjából is a lehető legjobb kezdet volt. Ebben a punkzenekarban jöttem rá, hogy akár három hangból is lehet jó számot írni, és ez visszaadta az önbizalmamat, amit a progresszív rock elvett. Tudtam úgy is játszani, hogy közben nem voltam elképesztően technikás zenész, és ez felszabadította a kreativitásomat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.