Lemez

Trevor Horn: Reimagines the Eighties

  • - legát -
  • 2019. március 28.

Zene

Kevés olyan köny­nyű­zenei kiadvány van, amelyik nem a Buggles Video Killed The Radio Star című 1979-es számának megjelenéséhez köti annak a sokak szerint rémes korszaknak az eljövetelét, amit a „nyolcvanas évek popzenéje” címkével emlegetnek. A brit duó egyik tagja, Trevor Horn azonban nemcsak e látnoki slágerrel vette ki a részét az ámokfutásból; túlzás nélkül állíthatjuk, hogy produceri működése legalább akkora hatással volt a korszak hangzására, mint George Martiné 15–20 évvel korábban.

Trevor Horn tehát jó ideje tiszteletre méltó, legendás szakember, bár aktuális munkái nem sok vizet zavarnak. Legújabb lemeze sem ígér egyebet, mint a nyolcvanas évek „újragondolását”, Horn tizenkét közismert korabeli slágert hangszerelt át, s énekeltetett el mindenféle sztárokkal. A recept alapján izgalmas is lehetne a produkció, ki ne lenne kíváncsi arra, hogy Seal mit kezd az Ashes to Ashes című Bowie-klasszikussal, hogyan boldogul Robbie Williams a Tears For Fears Everybody Wants to Rule the World című dalával, hát még Jim Kerr (Simple Minds) a
Dire Straits-féle Brothers in Armsszal és így tovább. A baj csak az, hogy Horn ahelyett, hogy valóban új (vagy akár régi) fazont adna a világslágereknek, inkább a kockázatmentes nagyzenekari hangzást részesíti előnyben, olyan kiszámítható dolgokat, amit egy átlagos zeneakadémista bármikor fél kézzel kottára vet. Így aztán hiába a sztár- és slágerparádé, a produkció leginkább egy olyan szilveszteri műsorszámot juttat eszünkbe, ahol az a szenzáció, hogy klasszikus zenészek kísérnek popsztárokat.

BMG, 2019

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."