Kevés olyan könynyűzenei kiadvány van, amelyik nem a Buggles Video Killed The Radio Star című 1979-es számának megjelenéséhez köti annak a sokak szerint rémes korszaknak az eljövetelét, amit a „nyolcvanas évek popzenéje” címkével emlegetnek. A brit duó egyik tagja, Trevor Horn azonban nemcsak e látnoki slágerrel vette ki a részét az ámokfutásból; túlzás nélkül állíthatjuk, hogy produceri működése legalább akkora hatással volt a korszak hangzására, mint George Martiné 15–20 évvel korábban.
Trevor Horn tehát jó ideje tiszteletre méltó, legendás szakember, bár aktuális munkái nem sok vizet zavarnak. Legújabb lemeze sem ígér egyebet, mint a nyolcvanas évek „újragondolását”, Horn tizenkét közismert korabeli slágert hangszerelt át, s énekeltetett el mindenféle sztárokkal. A recept alapján izgalmas is lehetne a produkció, ki ne lenne kíváncsi arra, hogy Seal mit kezd az Ashes to Ashes című Bowie-klasszikussal, hogyan boldogul Robbie Williams a Tears For Fears Everybody Wants to Rule the World című dalával, hát még Jim Kerr (Simple Minds) a
Dire Straits-féle Brothers in Armsszal és így tovább. A baj csak az, hogy Horn ahelyett, hogy valóban új (vagy akár régi) fazont adna a világslágereknek, inkább a kockázatmentes nagyzenekari hangzást részesíti előnyben, olyan kiszámítható dolgokat, amit egy átlagos zeneakadémista bármikor fél kézzel kottára vet. Így aztán hiába a sztár- és slágerparádé, a produkció leginkább egy olyan szilveszteri műsorszámot juttat eszünkbe, ahol az a szenzáció, hogy klasszikus zenészek kísérnek popsztárokat.
BMG, 2019
