mi a kotta?

Tudod, hogy tudom

  • mi a kotta
  • 2016. július 2.

Zene

„Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod, / mily gyönyör nekem hozzád közelednem, / s tudod, hogy tudom, hogy tudod: a lelkem / a régi, tőlem hát ne vonakodj. // Ha a remény, mit jóságod adott, / s a nagy kívánkozás se csal szívemben, / kettőnk között a fal dőljön le menten, / mert duplán fájnak a titkolt bajok. // Hogy benned, uram csak azt szeretem, / mit te magadban: – ne is haragudj, ha / szellem szellemért gyúl szerelmi lángra. // Szép arcodon mi oly kedves nekem, / emberi ész fölfogni úgyse tudja; / meg kell előbb halnia, hogy belássa.” Szonettjében így epedezett a költőnek is kiváló Michelangelo Buonarroti, s nem meglepő, hogy e sorokra a fiatal Benjamin Britten is rezonált, s 1940-ben dalciklust komponált Michelangelo hét szonettjéből élettársa, a tenor Peter Pears számára. Ez a dalsorozat is fölhangzik majd azon a várva várt koncerten, amelyet a Müpába végre elérkező Jonas Kaufmann (képünkön) ad kedden, kedvelt zongorakísérője és egykori nagyra becsült tanára, Helmut Deutsch társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, június 7., fél nyolc). Ám korántsem csupán ezt fogja elénekelni nekünk napjaink legelső számú tenoristája, hiszen a program Mahler Vándorlegény-dalaival és még egy kiadós Richard Strauss-dalcsokorral is kecsegtet minket!

Az elkövetkező napokat egyebekben a Concerto Budapest együttese dominálja majd, két különleges hangversennyel is kikövetelve a figyelmünket. Az első koncert, a Várjon Dénessel közös Mozart-hatás című mini sorozat második alkalma a nevezett komponista 1784. tavaszi terméséből kínál reprezentatív válogatást, ami annál is imponálóbb lehet, mert márciusban és áprilisban egy egész sor remekmű került be Mozart frissen megnyitott Minden műveim jegyzéke című füzetébe. „Én magam a legjobbnak tartom mind közül, amit életemben írtam” – apjának küldött beszámolójában például így méltatta azt a zongorára és fúvósokra komponált Esz-dúr zongoraötöst, amellyel most Várjonék programja indul, hogy aztán egyebek mellett két zongoraverseny is megszólaljon Keller András zenekarának kíséretében (Zeneakadémia, június 3., fél nyolc). A másik hangversenyt ugyancsak Keller András vezényli majd, s ott csupa huszadik századi klasszikus vár reánk, valamint Csalog Gábor még kortársibb Nagy Cirkusza (BMC, június 6., fél nyolc). „Akármit csinálok, többé semmit sem ér” – szembesült a múlt századforduló mély, de oly termékeny zenei válságával az amerikai Charles Ives, aki azután 1906-os Megválaszolatlan kérdésével éppúgy új utat vágott önmaga és utókora számára, akárcsak a koncert többi zeneszerzője, Igor Stravinsky vagy éppen Luciano Berio, akinek Folksongs című remekét ezúttal Harcsa Veronika hangjával vehetjük észbe.

S végezetül még egy Mozart-zongoraverseny, a Lützow melléknevű C-dúr koncert 1776 tavaszáról, amely Kocsis Zoltán vezényletével és szólójával hangzik majd fel a Nemzeti Filharmonikusok csütörtöki bérleti estjén (Zeneakadémia, június 9., fél nyolc). Ugyanitt utolsó szám gyanánt Bartók Cantata profanája is esedékes. Potomság!

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?