„Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod, / mily gyönyör nekem hozzád közelednem, / s tudod, hogy tudom, hogy tudod: a lelkem / a régi, tőlem hát ne vonakodj. // Ha a remény, mit jóságod adott, / s a nagy kívánkozás se csal szívemben, / kettőnk között a fal dőljön le menten, / mert duplán fájnak a titkolt bajok. // Hogy benned, uram csak azt szeretem, / mit te magadban: – ne is haragudj, ha / szellem szellemért gyúl szerelmi lángra. // Szép arcodon mi oly kedves nekem, / emberi ész fölfogni úgyse tudja; / meg kell előbb halnia, hogy belássa.” Szonettjében így epedezett a költőnek is kiváló Michelangelo Buonarroti, s nem meglepő, hogy e sorokra a fiatal Benjamin Britten is rezonált, s 1940-ben dalciklust komponált Michelangelo hét szonettjéből élettársa, a tenor Peter Pears számára. Ez a dalsorozat is fölhangzik majd azon a várva várt koncerten, amelyet a Müpába végre elérkező Jonas Kaufmann (képünkön) ad kedden, kedvelt zongorakísérője és egykori nagyra becsült tanára, Helmut Deutsch társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, június 7., fél nyolc). Ám korántsem csupán ezt fogja elénekelni nekünk napjaink legelső számú tenoristája, hiszen a program Mahler Vándorlegény-dalaival és még egy kiadós Richard Strauss-dalcsokorral is kecsegtet minket!
Az elkövetkező napokat egyebekben a Concerto Budapest együttese dominálja majd, két különleges hangversennyel is kikövetelve a figyelmünket. Az első koncert, a Várjon Dénessel közös Mozart-hatás című mini sorozat második alkalma a nevezett komponista 1784. tavaszi terméséből kínál reprezentatív válogatást, ami annál is imponálóbb lehet, mert márciusban és áprilisban egy egész sor remekmű került be Mozart frissen megnyitott Minden műveim jegyzéke című füzetébe. „Én magam a legjobbnak tartom mind közül, amit életemben írtam” – apjának küldött beszámolójában például így méltatta azt a zongorára és fúvósokra komponált Esz-dúr zongoraötöst, amellyel most Várjonék programja indul, hogy aztán egyebek mellett két zongoraverseny is megszólaljon Keller András zenekarának kíséretében (Zeneakadémia, június 3., fél nyolc). A másik hangversenyt ugyancsak Keller András vezényli majd, s ott csupa huszadik századi klasszikus vár reánk, valamint Csalog Gábor még kortársibb Nagy Cirkusza (BMC, június 6., fél nyolc). „Akármit csinálok, többé semmit sem ér” – szembesült a múlt századforduló mély, de oly termékeny zenei válságával az amerikai Charles Ives, aki azután 1906-os Megválaszolatlan kérdésével éppúgy új utat vágott önmaga és utókora számára, akárcsak a koncert többi zeneszerzője, Igor Stravinsky vagy éppen Luciano Berio, akinek Folksongs című remekét ezúttal Harcsa Veronika hangjával vehetjük észbe.
S végezetül még egy Mozart-zongoraverseny, a Lützow melléknevű C-dúr koncert 1776 tavaszáról, amely Kocsis Zoltán vezényletével és szólójával hangzik majd fel a Nemzeti Filharmonikusok csütörtöki bérleti estjén (Zeneakadémia, június 9., fél nyolc). Ugyanitt utolsó szám gyanánt Bartók Cantata profanája is esedékes. Potomság!
