Magyar Narancs: Ha nem mostani pozíciójával, hanem egy foglalkozással, hivatással nevezi meg magát, mit mond?
Káel Csaba: Mindig azt mondom, filmrendező vagyok.
MN: Milyen örökséget kapott Kiss Imrétől, és mit szándékozik folytatni ebből? A közönség szemében a minőség elsőbbsége, a politikamentesség és a jó munkatársi csapat kialakítása voltak nagy érdemei.
Fotó: Németh Dániel
KCS: Én is ezeket tartom érdemeinek. A Müpa a minőségi kultúrát képviseli - amit nem szabad összekeverni a magaskultúrával. Anélkül, hogy bármelyiket itt definiálnám, az előbbi befogadóbb. Már maga az épület is egyedi minőséget képvisel: ritkán mondják el, hogy a Müpa 2005-ben a kontinens egyik első olyan művészeti központja volt, ahol egy épületben van többféle kulturális funkció: színház, hangversenyterem, kiállítóhely, valamint egyfajta kulturális agora, ahol az emberek megoszthatják az élményeiket.
MN: Mi az, amiben ön mint új vezető új arcot ad az intézménynek?
KCS: Eleinte a Müpa, mondhatni, egész éves Tavaszi Fesztiválként működött. A műsor-összeállításban a műfajok arányairól folyt a vita. Ami Kiss Imre által felépült, az elhelyezte a Müpát a világtérképen, a legnagyobb kulturális intézmények élvonalában. Mára azonban mindenütt a saját produkciók kezdenek előtérbe kerülni. Ez a produkció-központúság jelenik meg a Wagner-napokban például. A Müpa felismerte, hogy itthon létezik egy jelentős Wagner-hagyomány, továbbá van egy kiváló karmesterünk Fischer Ádám személyében, tehát van rá lehetőség, hogy a legkiválóbb művészekkel létrehozzunk egy Wagner-fesztivált - azaz nem egy másik intézmény produkciójának állomása lettünk, hanem magunk készítettük a produkciót.
MN: A Müpa eddigi kínálatának talán ez a legnagyobb egyedi gyémántja. Milyen ígéreteket tud tenni a Wagner-napokkal kapcsolatban?
KCS: A Wagner-napok a Müpa egyik védjegye, tradícióvá vált. Szeretnénk ezt a projektet végigfuttatni.
MN: Azaz Fischer Ádám eredeti elképzelései szerint a tíz nagy Wagner-operát, benne a Ringgel.
KCS: Igen. Ez 2015-ig meghatározza a programot.
MN: Jövőre, a 200 éves Wagner-évforduló évében nem érdemes egy Ringgel megduplázni Bayreuthot, de utána újra láthatjuk a tetralógiát?
KCS: Igen, azonos rendezésben, és mint mindig, változó énekesekkel, hiszen ennek éppen ez az egyik érdekessége.
MN: Elsősorban Fischer művészi minősége hozza a Wagner-napokra a világelső művészeket.
KCS: Ma már nem csak - a Müpa és Fischer Ádám egymást erősítik.
MN: Megkérdeztük Fischert, szeretné-e folytatni; azt mondta, egyetlen feltétele van: ha az eddigi minőség tartható. A közönség rémálma, hogy megvalósul az egyik magyar recept: az esemény névleg még megvan, "csak" a minőség romlik. Ilyen minőséget létrehozni csak olyan művészi hitelességgel és színvonallal lehet, mint Fischer Ádámé.
KCS: A mi feltételünk is a változatlan minőség.
MN: A fellépők tehát biztosak lehetnek abban, hogy megkötik velük időben a szerződéseket, és nem mondják le őket?
KCS: Ezeknek a produkcióknak az egyik titka a hosszabb távú kötelezettségvállalás - ennek megfelelni Magyarországon nem olyan egyszerű.
MN: E nélkül viszont nem jönnek létre. Az ilyen színvonalú énekeseket nem lehet hitel- és bizalomvesztés nélkül sem "lebegtetni", sem lemondani. Gondolom, azért esett önre a választás, hogy ezeket a nem egyszerű dolgokat megoldja.
KCS: Ez egy olyan piac, ahol nem lehet bizonytalan az ember, különben kiesik az elitcsapatból, romlik a Müpa-brand és általában a megítélésünk, csökkennek a lehetőségeink. A komoly művészeket, ha itt nem szerződünk velük idejében, azonnal viszik máshova. Ebben az egyik legjelentősebb elem a személyes kapcsolati tőke és a személyes hitel - Fischer Ádámé és a Müpáé. Ezek addig működnek, amíg nincsenek lerombolva.
MN: Rendkívül gyümölcsözőek a máshol már működtetett intézményi és/vagy produkciós együttműködések, és nem csak finanszírozási szempontból. Ezek is a bizalmon alapulnak.
KCS: Igen, ezeknél is el kell hitetnünk, hogy hozzuk a minőséget. Ez nemcsak befektetési oldalról lényeges - ki mennyit tesz bele a koprodukált előadásba -, hanem minőségi garanciában is fontos. Két nagynevű intézmény garancia egymás és a közönség számára. Nemrégiben volt egy sikeres koprodukciónk a Magyar Állami Operaházzal és az omani új operával. Velük is közös projektre készülünk 2014-ben.
MN: Ez anyagilag biztosan jó lehet, de Oman nem az operahagyományáról híres. Erről eszembe jut egy ismert karmesterünk mondása, miszerint nem az a siker, ha mi elmegyünk zenélni Új-Zélandra, hanem ha az új-zélandiak idejönnek, hogy meghallgassanak minket.
KCS: Az új piacokra be kell törni, pénzt, de hírnevet is nyerünk belőlük. Kínában az elmúlt években legalább tíz Müpát - de inkább nagyobbat - építettek. Ott is helyünk lehet, ez a piac nagyon megváltozott.
MN: A hosszú távú gondolkodás hiánya sajátos magyar betegség. Mindig a pénz bizonytalanságára szoktunk hivatkozni, ami tény - de a rövid távú gondolkodás csak most olcsóbb, hosszú távon - épp a bizalom- és hitelvesztés miatt - drágábban megfizetjük. Ebbe a körbe tartoznak a meglévő megállapodások felmondásai is - művészekkel és partnerekkel. A szintén hagyománnyá vált, Fischer által kezdeményezett újévi koncert, Haydn Teremtésének előadása is megszűnik.
KCS: Január elsején idehozni a világelsőket nagyon nehéz és nagyon kockázatos.
MN: Eddig négyszer sikerült, semmi sem utalt rá, hogy ezután nem fog.
KCS: 2013-ra Fischer Ádám nem ért rá.
MN: A saját maga kezdeményezte hagyomány folytatására?
KCS: Igen; egyébként közösen kezdeményezték Kiss Imrével. De magában a Teremtésben nincs annyi, hogy ez minden újévkor itt elhangozzék...
MN: ...?
KCS: Ez olyan, mintha a bécsi újévi koncerten ugyanazokat a Strauss-darabokat játszanák. A Müpa újévi koncertjének hagyománya megmarad, annyiban változik, hogy mindig más oratorikus mű kerül műsorra, és együttest nem, csak szólistákat és karmestereket hozunk. Fischer Ádámmal is tervezünk.
MN: Kiadják-e DVD-n a Ringet, a Trisztánt és a Parsifalt? Ezek egészen különleges, új minőséget képviselnek a Wagner-játszásban, a hely, a zenei és a rendezői megvalósítás tekintetében egyaránt, és nagyot szólnának a kapható DVD-felvételek közt. A Müpa Stúdió piackész minőségben rögzítette őket.
KCS: Ezeknek a jogdíjai drágák, és igazából nem is a DVD-é a jövő. De szervezzük a felvételeink értékesítésének jogi, szerződésbeli és technikai feltételeit. Átállunk a HD technikára, hogy az iTunes-on és más internetes felületen is értékesíthessünk. Ezenkívül a felvételek bekerülnek a MupArt Classic adásaiba a Duna csatornán.
MN: Egy drága terv megvalósításában kétféle alapvető stratégia van: vagy spórolok rá, vagy új forrásokat keresek. Milyen arányban keveri ezt a kettőt? Ön arról is híres, hogy tud pénzt szerezni.
KCS: A minőségi kultúra akkor működik, ha talál társadalmi közeget. A bécsi opera épülete előtt adott esetben azért van kiállítva egy minőségi autó, mert az intézmény meggyőzte a prémium terméket előállító céget, hogy sorakozzon fel a prémium kultúra mellé. Mi is ezt akarjuk megvalósítani.
MN: Magyarul szponzort keresnek.
KCS: Ez nem egyszerű szponzorkeresés. A Müpa olyasmit tud kínálni a helyi érdekeltségű nemzetközi cégeknek, ami a társadalmi presztízsüket és üzleti lehetőségeiket növeli. Jó példa erre Baán László tevékenysége a Szépművészeti Múzeumban. Magyarországon ez még mindig nem eléggé elfogadott.
MN: Az állami támogatásukat 1,4 milliárdra csökkentették, mintegy a felére a három-négy évvel korábbinak. Mihez lehet kezdeni ezzel a helyzettel, hiszen ön elkötelezettje a minőségnek, és a Müpa közönsége is ezt várja.
KCS: Egyrészt egyenesen ki kell mondani, hogy ennél több kell ahhoz, hogy a Müpa beválthassa küldetését, és elkerülje a minőségromlást. Fel kell hívni a döntéshozók figyelmét a Müpa értékére, a nemzetközi kulturális piacon kivívott pozíciójára és a benne rejlő nemcsak kulturális, hanem üzleti lehetőségekre. Többször jeleztük az alapítónk felé, hogy a támogatás és a saját bevétel egészséges aránya 60-40 százalék. Jelenleg ez 50-50 százalékon van, ami sajnos kevés, és ezt a nemzetközi gyakorlat is alátámasztja.
MN: Önök elkészítették a Müpa öt évre szóló stratégiáját. Melyek ennek a főbb elemei?
KCS: A korábbinál sokkal erősebb kommunikáció. Nagyon sokat változott az előadó-művészeti piac, sokkal komolyabb kommunikációt igényel, mint régen. A tömegmédia mára eléggé elnyomja a minőségi művészetet. A médiavilággal azonban nem szembemenni kell, hanem használni az elemeit. Minőségi kultúrát közvetíteni a közszolgálati média feladata is. Hosszú tárgyalások eredményeképpen márciusban elindítottuk a Duna Tv-ben a csütörtök és szombat este két-két órában látható MupArt Classicot és a MupArtot, ami az itteni koncertélet televíziós megfeleltetése, saját gyártásban. A Müpa stúdiója által komoly minőségben archivált produkcióink nagyon értékesek; 2012-re szóló megállapodásunk értelmében ebből 63 komplett adást adunk el a Dunának, és koprodukciós partnerként gyártjuk a teljesen új MR2 Akusztik+ a Müpából című műsort az m1-re. Emellett hasonló mértékben szállítunk a Petőfi és a Bartók rádiónak. Összesen 270 óra tévé- és rádióadásról van szó. Ez a világban is páratlan médiamegjelenés, és némi bevételt is hoz. A televízió csak az első lépés, több más, például internetes médiafelületet szándékozunk használni, meg kell jelenni az iTunes-on és így tovább. A 21. századi kommunikáció lényeges pontja továbbá, hogy személyesen kell megszólítani a közönséget. Fontos újdonság a tematikus szerkesztés. Az első évad tematikája a "horizont".
MN: Nem elvont ez egy kicsit? Ha én otthon megtudom, hogy jövőre horizont lesz a tematika, szaladok-e a Müpába?
KCS: Egyből talán nem, de ha elkezdődik ennek az értelmezése, akkor igen. Egy példa: a tervezett John Cage-koncertünk mellett a Ludwiggal szeretnénk egy Cage-kiállítást, ha partnereink ebben. Televíziós adásainkban is ezt a tematikát fogjuk kibontani, értelmezni. Elindítottunk új irányokat is, ilyen a Literárium, a kortárs irodalom megjelenése a Müpában, ami nagyon nagy sikerű sorozat. Filmsorozat is van és lesz. Ezek mind reflektálnak a horizont témájára. Ahogyan Az évad művésze és Az évad zenekara címmel összefoglalt projektek is.
MN: Az ön aktív politikai rokonszenve ismert volt. Hogyan változik ez most, amikor a legnagyobb presztízsű kulturális intézmény élén áll, ami az egész társadalomhoz igyekszik szólni? Előny vagy hátrány most a szoros politikai kapcsolat?
KCS: Mindig is az érdekelt, hogy legyen olyan hely, amely túléli a négyéves ciklusokat, és azoktól függetlenül képviseli a minőségi kultúrát. Hála istennek, a stafétabottal együtt - kaptam egy stafétabotot Kiss Imrétől - ilyen Müpát vehettem át. Valamilyen szinten előnynek kell lennie, hogy ismerek embereket. De máshol hátrány is lehet. A Müpában a szakmaiságé a primátus, a döntéseimet is ez határozza meg.
MN: Érez-e bármilyen nyomást a politika részéről?
KCS: Nem.
MN: Lesz-e a Müpában párt- vagy kormányrendezvény? Kiss Imre ebben egy-két kivételt tett, hamar megbánta és beszüntette.
KCS: Alapítói határozat, hogy két állami ünnepen, március 15-én és október 23-án kormányünnepség itt - akárcsak az operaházban - tartható. Ezenkívül nem. A direkt politikának nem ez a helye.
MN: A vezetői változások talán már mind megtörténtek - lesz-e egyéb személyi változás is a korábbiakban összeállt erős, lojális csapatban?
KCS: Alapvetően nem. A jelenlegi csapat minden bizonnyal meg tud felelni a megváltozott követelményeknek is. Ha új funkciók lesznek, azokra lehetséges, hogy új ember is kell.
MN: Ön operarendező is. Hogyan foglalná össze rendezői felfogását?
KCS: Mindenképpen zenecentrikus...
MN: Bocsánat, hogy közbevágok: mindig minden rendező azt mondja, hogy a zenéből indul ki, az eredmény pedig néha kétségeket ébreszt.
KCS: A zenei szituáció és ennek a pszichológiai vonatkozása érdekel. Ez a több mint négy évszázada töretlenül művelt műfaj valamiért fennmaradt, szerintem a zene és az örök érvényű pszichológiai tartalom összefüggése miatt. Ami a rendezéseimet illeti, nagy különbség van például az operaházi és az itteni körülmények között - ez itt egy "infarktusos műfaj", mert alig lehet próbálni. Aki, akár rendező, akár karmester, nem tud ezeken belül jót létrehozni, az itt nem él meg. Fischer Ádám ezért is meghatározó ebben a folyamatban, mert erre képes.
MN: Jól tudom, hogy Ligeti Le grand macabre-jának is ön lesz a rendezője?
KCS: Igen. A felkérés a Müpa részéről még a vezetői kinevezésem előttről datálódik. Nagyon fontosnak tartom a kortárs zenei jelenlétet.
MN: Akkor pont ideillik a kérdésem: Eötvös Péter a világon a legtöbbet játszott élő operaszerzők között van, de Magyarországon nem adják elő az operáit. A Müpában mikor játszanak Eötvös-operát?
KCS: 2014-ben koprodukciós projekt keretében előadunk egy Eötvös-operát. Új műről van szó, amelyet a 2013. októberi bécsi premier után mutatunk be a Neue Oper Wiennel együttműködve.
MN: Egy intézmény vezetője otthagyja keze nyomát a saját korszakán, és ez rendben is van. Az ön ízlése mennyire látszik meg a Müpa programjain?
KCS: Remélem, hogy meglátszik, bár ez inkább később fog érződni. Az arculati váltás és a programszerkesztés is idetartozik. Akárcsak a televíziós megjelenés is, ami, jó kapcsolatok ide vagy oda, egyáltalán nem úgy ment, hogy "odaszólt valaki".
MN: Ajánljon három produkciót a következő évadból, kizárólag saját személyes ízlése szerint.
KCS: Idén Kocsis Zoltán az "év művésze". Vele elkezdődik egy olyan együttműködés, amely Kocsis egy kevésbé ismert profilját mutatja be, az operákhoz való viszonyát, s ez most Strauss-operákkal indul. Az első darab A hallgatag asszony. Izgalmas lesz. Érdekes továbbéltetése lesz az újévi koncerthagyománynak Haydn Évszakokja az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus előadásában, Helmut Rilling vezényletével. És hadd legyek elfogult: a harmadik a Ligeti-opera.
