De Phil Spectornak a hatvanas években az az előnye is megvolt az apafigura-szerű Martinnal szemben, hogy nagyjából egyidős volt a zenészekkel, akikkel dolgozott, ezért könnyebben meg tudta értetni magát velük. Később jóval több gondja akadt a stúdióban a nehéz természete és fegyverimádata miatt, mely utóbbi időskorára börtönbe is juttatta. Élettörténete bővelkedik az izgalmakban és a borzalmakban.
Harvey Phillip Spector ukrán zsidó bevándorlók gyerekeként született New Yorkban. Egyes híresztelések szerint a szülei unokatestvéri kapcsolatban álltak, az édesapa pedig öngyilkosságot követett el, amikor Phil még csak kilencéves volt. A csonka család ezt követően Los Angelesbe költözött, ahol Spector gitározni kezdett. Gimnazistaként zenekart alapított The Teddy Bears néven, s 1958-ban – 18 évesen – már fel is kapaszkodott az amerikai kislemezlista csúcsára To Know Him Is to Love Him című szerzeményével. A további siker azonban elmaradt, és a Teddy Bears a következő évben feloszlott.
Spector 1961-ben megalapította a Philles Records nevű lemezcéget, és egyre inkább a producerkedés felé fordult. Nagyszabású, tágas, visszhangos soundot álmodott meg a zenészei számára, mely Wall of Sound néven vonult be a köztudatba. Spector a stúdiót külön hangszerként kezelte, és az volt a célja, hogy amolyan wagneri hatást varázsoljon a rocklemezekre. Élete egyik fő műve a Be My Baby című dal a Ronettes előadásában, amelynek társszerzője is volt, és amelynek dobintróját a mai napig folyamatosan koppintják a zenekarok. Spector legemlékezetesebb munkái között a Righteous Brothersszel való közreműködését is szokás emlegetni, bár az Unchained Melody című megasláger kapcsán fontos megemlíteni, hogy Bobby Hatfield, a duó egyik tagja mindig is azt állította, valójában ő maga felelt a dal produceri feladataiért.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
