Lemez

Ütemre mozdulnak

Dokkerman & The Turkeying Fellaz: Illegal Move; DJ Vadim & Sena: Grow Slow

  • - minek -
  • 2015. augusztus 30.

Zene

Lenyűgözően egzotikus vállalkozás: egy kilenctagú magyar funk/soul nagyzenekar, amely visszanyúl a hatvanas, hetvenes évek fekete zenéihez. Az ötlet elsőre talán nem tűnik forradalminak, de a megvalósítás magabiztos profizmusa és a beleérző hitelesség meg fogja győzni a hallgatót.

A ritmusszekció olyan feszes, mint egy forrónadrág, a fúvósok játékából csak úgy dől a dög, a zenekarvezető Michelberger Tamás (ő Dokkerman) pedig billentyűkön nyomja a jobbnál jobb témákat – és akkor még nem is szóltunk arról, hogy akad egy remek, a műfajhoz illő (finoman smirglis, fekete) hanggal megáldott énekesük is Hoffer Gábor (The Flame) személyében. Zeneileg pedig igen gazdag hagyatékot vállalt fel a zenekar: a hatvanas évek telivér soul, rhythm & blues hangzása és nyers, kora hetvenes pedigréjű ősfunk társul a klasszikus idők (egykoron például a Cramps által revitalizált) garázs- és szörfrockjával. Ehhez jön még egy adag latin funk stich (Antilope, La Casa En Llamas) és sok-sok gusztusos afrobeat íz (pl. Mango Season), ami együtt már tényleg ínycsiklandozó. A lemez pedig ez esetben szinte a fülünknél fogva rángat a koncertre: ezt a formációt látni kell élőben, a színpadon is!

Másik lemezünk főhőseinek, Senának és az egykor még a Ninja Tune kiadó környékéről induló ütemkovács DJ Vadimnak az ismeretsége pont tíz­éves: azóta a magyar-ghánai énekesnő rendszeresen szerepelt a londoni producer lemezein, most pedig egy teljes mértékben közös lemezt készítettek. Az együttműködés sarokpontja természetesen Sena nagyon erős, mégis hajlékony énekhangja, ami néhány strófán belül képes egyszerre felidézni az afrobeat, a jamaicai-karibi zene, a soul és a hiphop univerzumát, ahogy a markáns vokál gyorsan vált énekbeszédbe vagy vissza. Virtuóz zenekészítő legyen a talpán, aki ezt a benne rejlő, teremtő változékonyságot le tudja követni – és becsületére legyen mondva, Vadim többnyire megoldja a feladatot. A műfaji sokszínűséggel nem is lesz gond: már az első négy szám is sorra építkezik a jamaicai/reggae­hagyományból, a nyugati elektropopból (a Day by Dayről még Roisín Murphy is eszünkbe juthat), a hiphopból, funkból és afrosoulból. A címet idéző, lassú lépésekben bontakozik ki a lemez, néha kellemes meglepetésekkel, kis, fület simogató nüanszokkal megbolondítva – amire példa a szinte grime-szerűen lüktető zárószám (Give More, Syross The Virus vendégtoastolásával). Kellemes, bólogatásra serkentő, igaz, zömmel kockázatkerülő riddimek, ismerős zenei fordulatok sorjáznak: egy befutott downtempo-producer a fülünk hallatára rázza ki a kisujjából a témákat – Sena hangja pedig így is, úgy is elviszi a produkciót.

Tramp Records/Deep Distribution, 2015; BBE/
Deep Distribustion, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.