Lemez

Ütemre mozdulnak

Dokkerman & The Turkeying Fellaz: Illegal Move; DJ Vadim & Sena: Grow Slow

  • - minek -
  • 2015. augusztus 30.

Zene

Lenyűgözően egzotikus vállalkozás: egy kilenctagú magyar funk/soul nagyzenekar, amely visszanyúl a hatvanas, hetvenes évek fekete zenéihez. Az ötlet elsőre talán nem tűnik forradalminak, de a megvalósítás magabiztos profizmusa és a beleérző hitelesség meg fogja győzni a hallgatót.

A ritmusszekció olyan feszes, mint egy forrónadrág, a fúvósok játékából csak úgy dől a dög, a zenekarvezető Michelberger Tamás (ő Dokkerman) pedig billentyűkön nyomja a jobbnál jobb témákat – és akkor még nem is szóltunk arról, hogy akad egy remek, a műfajhoz illő (finoman smirglis, fekete) hanggal megáldott énekesük is Hoffer Gábor (The Flame) személyében. Zeneileg pedig igen gazdag hagyatékot vállalt fel a zenekar: a hatvanas évek telivér soul, rhythm & blues hangzása és nyers, kora hetvenes pedigréjű ősfunk társul a klasszikus idők (egykoron például a Cramps által revitalizált) garázs- és szörfrockjával. Ehhez jön még egy adag latin funk stich (Antilope, La Casa En Llamas) és sok-sok gusztusos afrobeat íz (pl. Mango Season), ami együtt már tényleg ínycsiklandozó. A lemez pedig ez esetben szinte a fülünknél fogva rángat a koncertre: ezt a formációt látni kell élőben, a színpadon is!

Másik lemezünk főhőseinek, Senának és az egykor még a Ninja Tune kiadó környékéről induló ütemkovács DJ Vadimnak az ismeretsége pont tíz­éves: azóta a magyar-ghánai énekesnő rendszeresen szerepelt a londoni producer lemezein, most pedig egy teljes mértékben közös lemezt készítettek. Az együttműködés sarokpontja természetesen Sena nagyon erős, mégis hajlékony énekhangja, ami néhány strófán belül képes egyszerre felidézni az afrobeat, a jamaicai-karibi zene, a soul és a hiphop univerzumát, ahogy a markáns vokál gyorsan vált énekbeszédbe vagy vissza. Virtuóz zenekészítő legyen a talpán, aki ezt a benne rejlő, teremtő változékonyságot le tudja követni – és becsületére legyen mondva, Vadim többnyire megoldja a feladatot. A műfaji sokszínűséggel nem is lesz gond: már az első négy szám is sorra építkezik a jamaicai/reggae­hagyományból, a nyugati elektropopból (a Day by Dayről még Roisín Murphy is eszünkbe juthat), a hiphopból, funkból és afrosoulból. A címet idéző, lassú lépésekben bontakozik ki a lemez, néha kellemes meglepetésekkel, kis, fület simogató nüanszokkal megbolondítva – amire példa a szinte grime-szerűen lüktető zárószám (Give More, Syross The Virus vendégtoastolásával). Kellemes, bólogatásra serkentő, igaz, zömmel kockázatkerülő riddimek, ismerős zenei fordulatok sorjáznak: egy befutott downtempo-producer a fülünk hallatára rázza ki a kisujjából a témákat – Sena hangja pedig így is, úgy is elviszi a produkciót.

Tramp Records/Deep Distribution, 2015; BBE/
Deep Distribustion, 2015

Neked ajánljuk