„A modern német zeneszerzők egyik legkiválóbbika Brahms új, kéziratban levő hegedűversenyének bemutatását Joachimra bízta és maga dirigálta. Nehéz volna e sok gonddal és szellemmel dolgozott művet egyszeri hallás után teljesen méltányolni. Tény az, hogy a német zeneirodalom e téren legkiválóbb munkái szolgáltak mintaképéül és egész szerkezetében Beethoven versenyére emlékeztet. Az egész mű symphonistikus stílben van tartva, a három részben keresztül szólt motívumok azonnal megragadják a figyelmet. De mint hegedűverseny e mű már komplikált kidolgozásánál fogva sem lesz képes tartós hatást előidézni és oly technikai feladatokkal, milyenekkel különösen a fináléban találkozunk, csak egy Joachim képes megbirkózni. A hangversenyző az első részben előforduló cadentiával és a fináléban kifejtett virtuozitásával vakított. Méltóbb interpretátorra Brahms alig bízhatta legújabb szellemi termékét.” Így számolt be 1878 januárjában az Ellenőr nevű hazai hírlap zeneügyi újdondásza arról a vigadóbeli koncertről, amelyre a korszakos hegedűs, Joachim József elhozta – vásottságában is indokolt tautológiával – a legfrissebb újdonságot: Johannes Brahms D-dúr hegedűversenyét, amelynek lipcsei ősbemutatóját alig egy héttel korábban, újév napján tartották. Ugyanezzel a versenyművel, amely utóbb mégiscsak képesnek bizonyult tartós hatást előidézni, most meghitt ismerősünk, a nagyszerű Janine Jansen és a brémai muzsikusok, vagyis a Brémai Német Kamarafilharmónia zenészei érkeznek majd Budapestre (Nemzeti Hangversenyterem, április 27., fél nyolc). A Brahmstól a D-dúr szerenád megszólaltatását is ígérő koncert karmestere a kiváló Paavo Järvi lesz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
