videojáték - ASSASSIN'S CREED: BROTHERHOOD

  • - gulyás -
  • 2011. március 10.

Zene

Ahhoz képest, hogy a külső nézetes akciójátékok műfaját a Lara Croft-játékok teremtették meg, nagyjából az előző évtized második felére a videojáték-iparnak ezt a szegletét is utolérte a maszkulin dominancia. Mindeközben a zsáner kisebbfajta reneszánszát éli, többek között épp az Assassin's Creed sorozatnak köszönhetően.
Ahhoz képest, hogy a külsõ nézetes akciójátékok mûfaját a Lara Croft-játékok teremtették meg, nagyjából az elõzõ évtized második felére a videojáték-iparnak ezt a szegletét is utolérte a maszkulin dominancia. Mindeközben a zsáner kisebbfajta reneszánszát éli, többek között épp az Assassin's Creed sorozatnak köszönhetõen. Bár a 2007-ben debütált széria elsõ epizódjának vezetõ fejlesztõje hölgy volt - ordenáré, az iparág kiskamaszos színvonaláról tanúságot tevõ cikkek egész sorának adva ezzel "gyúanyagot" -, õt az elsõ játék viszonylag hûvös fogadtatását követõen hátrább sorolták, majd a második részt követõen végül menesztették is. Szó, ami szó: az elsõ AC inkább volt be nem váltott ígéret, mint revelatív játékélmény. A GTA-játékoktól megszokott kötetlen játékmenet itt is nagy kiterjedésû, szabadon bejárható, ezúttal a középkori Szentföldön elterülõ városokban kínált céltalan kószálást: a gyönyörû grafika ellenére a játék borzasztó hamar vált monotonná és játszhatatlanná. A második részben éppen ezért csak annyit változtattak, amennyi szükséges volt: okot adtak a kószálásra, ami elég is volt a sikerhez.

A Nolan-féle Eredethez nagyban hasonlító kerettörténet szerint játékoskarakterünk, Desmond fejvadász felmenõi a középkorban, majd a renenszánsz idején is történelemformáló szereppel bírtak. Egy különleges szerkezettel lehetségessé válik a Desmond DNS-eibe kódolt emlékek kutatása, így D. és csatolmányai az "Éden darabjai" nyomába erednek, melyeket egykor D. õsei birtokoltak, és amelyek tulajdonlása lehetõvé teszi a világbéke/világuralom elérését. A legújabb rész élvezetéhez ajánlatos a második epizód végigjátszása, mivel ez annak egyenes folytatása. Egyébiránt a játék mûfajának egyik legkiválóbbja - a mínusz fél csillag azért jár, mert a kerettörténet alapján ötletesebb játékosbevonás is kivitelezhetõ lenne.

Ubisoft Montreal/Ubisoft, 2010, Pc/Ps3/Xbox 360, 8990/12 990 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.