Világzene: az elmúlt két

  • 1998. március 5.

Zene

hónapban vadonatúj kiadványok nem kerültek forgalomba, ám érdemes tenni egy kört az év végéről átcsúszottak körül.
hónapban vadonatúj kiadványok nem kerültek forgalomba, ám érdemes tenni egy kört az év végéről átcsúszottak körül.

Madredeus: O Paraíso. Lisszabon szomorkás muzsikájának fado a neve, a portugálok számára azonban fado a sors, és fado a hétköznapi élet is. Azt szokás rá mondani: portugál blues, bár inkább a brazíliai és Cape Verde-i dalokkal rokon. (A gyarmatosítással járó asszimilációra kéretik gondolni, hogy ne maradjon kételkednivalónk.) A portugál, a brazil és az észak-afrikai népzenék kölcsönhatása mellett még a költészet befolyását említik a cikkek, a balladák hagyományára, illetve a jellemző rímpárokra utalva. De ebbe most ne menjünk bele.

Akárhogy is, Lisszabon legnépszerűbb társulatának Madredeus a neve. Amikor Wim Wenders a Lisszaboni történetét forgatta, rá bízta a zenét, és nem tévedett vele: úgy a város, mint a film azonossá vált a dalaival. Tizenkettedik éve működik a zenekar, nincs már benne tangóharmonika, nincs már benne cselló, csak a tíz- vagy tizenkét húrú portugál gitárok, a feltűnően visszafogott szintetizátor s persze az énekesnő, Teresa. Ha a Cape Verde-i mornának Cesaria Evora, akkor a fadónak ő a királynője. Csak míg Cesaria hangja pokoljárt és whiskyn edzett, Teresáé oly megejtően ártatlan, mint aki "elvétette" az irányt, s a mennybe érkezett. (EMI, 1997)

Sierra Maestra: Tibiri Tabara. Keverék a legnépszerűbb kubai tánczene, a son is: még a XIX. század első éveiben, a Haitiből menekült francia nyelvű fehérekkel és feketékkel fektették össze az alapjait.

A Sierra Maestra az újabban alakult sonzenekarok közül való; hozzáértők szerint az egyik legjobb. Miután újra felkapottá vált a kubai zene, ez volt az egyik társaság, amit azonnal kikanalaztak a nyugati kiadók. A korábbi Son Highlights from Cuba album után most a Tibiri Tabara is bejött, februárban az európai world music-rádiósok listájának élére került. Meglehet, túl populáris a vokál, de a trombita és az ütősök dobogós helye kétségtelen. (World Circuit, 1997)

Matt Darriau-Paradox Trio: Flying at a Slant. Hallhattunk már sok zenekart, amely a Balkán cigányzenéjét játssza, jóllehet másról szólnak a családi gyökerei. Angliából a 3 Mustaphas 3-t, Finnországból a Slobo Horót, az Egyesült Államokból a Zlatne Uste Balkan Brass Bandet, hadd ne folytassam.

A Klezmaticsból ismert Matt Darriau Paradox Triója más történet: a Balkánhoz elsősorban inspirációért, ihletettségért nyúl, ugyanakkor nyakig merül a New York-i downtown-szcéna avantgárd hagyományában is. Minden porcikájában eredeti és erőteljesen improvizatív etnodzsessz születik így, mely persze a balkáni népzenénél messze intenzívebb ráfordulást és kitartást igényel. (A fúvós hangszerek-cselló-gitár-dob felállás már önmagában is árulkodhat erről.)

A Flying at a Slant a második Paradox-album, ezúttal is fejet hajtva Bartók Mikrokozmosza előtt. Több, mint jelkép: megbízható ízlés, választékos zene, elegáns gesztus. (Knitting Factory Works, 1997)

Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band. A cimbalmos Balogh Kálmánnak azt szokták "felróni", hogy túl sok - egymástól független - produkcióra koncentrál, hogy túl sok letérő szakítja meg az útját, hogy összeáll "bárkivel". Életrajzi adatai, mintegy igazolva az aggodalmat, tucatnyi zenekart sorolnak fel: klasszikust, dzsesszt, rockot és folkot, az utóbbiból magyart, cigányt és zsidót. (Bontva a lemezborítón.)

Lemezének Hollandiában már megjelent egy koncertváltozata, mely a Roma vándor címet kapta. Román és bolgár, török és görög, erdélyi, szerb és spanyol táncok - eddig tiszta sor. Hanem most kitűnik, Baloghék "vándorlásába" a műfaji határok átlépése is simán belefér: miközben a balkáni cigányt magyar és zsidó népzene tarkítja, hol egy rock ´n´ roll-emlék, hol egy akadémikus trombitaszóló bukkan fel; egyáltalán, az egész anyag poénokkal és fordulatokkal teli. Mintha egy emlékdús kávézóban együtt húzná az összes hatás: a Rajkó, a Zsarátnok, az Ökrös, a Dresch, a Joel Rubin Band és így tovább. Ha úgy tetszik, "vendéglátós" zenét hallunk, ha úgy tetszik, annak paradoxonát. Ami biztos: aki ennyi kiszívni valót talál még a Pacsirtából és A csitári hegyekből, azért korai az aggodalom. (Fonó Records, 1997)

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.