mi a kotta?

Visszajáró szellemek

  • mi a kotta
  • 2022. szeptember 7.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/36. hétre

„Hadd jegyezzem fel ezt a rémtörténetet, amit Addingtonban hallottam (tizedikén, csütörtökön este) a canterburyi érsektől: homályos, puszta vázlata így szól – mivel neki is csak ennyit mondott (nagyon rosszul és tökéletlenül) egy hölgy, akinek a világos, körültekintő történetmondáshoz nem volt tehetsége: ifjú gyermekeket (nem tudjuk, hányan vannak és milyen korúak) hagynak a szolgákra egy régi kúriában, valószínűleg szüleik halála miatt. A szolgák, gonoszak és züllöttek, megrontják és lealjasítják a gyerekeket; akik rosszak, tele vannak sötét gonoszsággal. A szolgák aztán meghalnak (ki tudja, hogyan), de jelenésként visszatérnek, hogy a házat kísértsék; a gyerekeket veszélyes helyekre csábítják, mély árkokba, előbb-utóbb hátha elveszejtik magukat. Amíg a gyerekeket távol tartják tőlük, nem esik bajuk, de ezek az ördögi lelkek újra és újra próbálkoznak. (…) A történet ködös és hiányos, de hátborzongató hatást ígér. Nyilvánvaló, hogy a külső szemlélő irányából kell elmesélni.”

A hevenyészett feljegyzés Henry James naplójában származik 1895 januárjából. Két évvel később a Collier’s Weekly rémtörténetet rendelt az írótól, aki már csak a honorárium miatt is örömmel tett eleget a felkérésnek. Így született A csavar fordul egyet, amelyet rögtön Conan Doyle detektívtörténeteihez hasonlítottak. Az angol zeneszerző, Benjamin Britten tizennyolc éves volt, amikor hallotta a regényből készült rádiójátékot, majd rövidesen nekilátott a könyvnek is. Két évtizeddel később a Velencei Biennálén mutatták be azonos című operáját. Britten, aki különutas volt a modernisták között, egy tizenkét fokú motívumot állít az opera középpontjába, s egy Yeats-verssort: „megfúl az ártatlanság ünnepe”. A ritkán hallható opera Fischer Iván rendezésében és dirigálásával kerül színre a Müpában, a főbb szerepeket Miah Persson, Laura Aikin és Andrew Staples énekli, a Fesztiválzenekar játszik (szeptember 9. és 10., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.