A megtorpanásokra, alkotói válságokra hajlamos zeneszerző szinte gondolkodás nélkül vetette papírra a szösszeneteket, amelyek „megférnek a tű fokán”, negyven rövid darabot (a legrövidebb tizenhárom másodperc, a leghosszabb nincs hét perc), amelyek ciklussá rendezését boldogan bízta másra.
A Kurtág-mű persze nem teljes a Kafka-életmű ismerete nélkül, de nagy élmény efféle jártasságok hiányában is. Elég csak a hegedűre gondolni, az énekhang kísérőjére ebben a különös duóban: hiszen a hegedű hangja az egyetlen, amely a bogárrá lett Gregor Samsát elvarázsolta! Máskülönben „nyitott mű” a darab, amely a sorrend megváltoztatásával sem sérül, s inkább emlékeztet labirintusra, mint egyenes ösvényre. Nem könnyű darab, nem is adja magát elsőre. Kontentgazdag korunkban ritka, aki hajlandó a mélyére hallgatni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
