Visszhang: lemez

György Kurtág: Kafka-Fragmente

(Anna Prohaska, Isabelle Faust)

Visszhang

A Kafka-töredékek ötlete 1985-ban született, amikor Kurtág, akit lenyűgöztek az író levelezésének, naplóinak, feljegyzéseinek tömör mondatai, észrevett a szavak között egy vezérmotívumot: a vándorlásét.

A megtorpanásokra, alkotói válságokra hajlamos zeneszerző szinte gondolkodás nélkül vetette papírra a szösszeneteket, amelyek „megférnek a tű fokán”, negyven rövid darabot (a legrövidebb tizenhárom másodperc, a leghosszabb nincs hét perc), amelyek ciklussá rendezését boldogan bízta másra.

A Kurtág-mű persze nem teljes a Kafka-életmű ismerete nélkül, de nagy élmény efféle jártasságok hiányában is. Elég csak a hegedűre gondolni, az énekhang kísérőjére ebben a különös duóban: hiszen a hegedű hangja az egyetlen, amely a bogárrá lett Gregor Samsát elvarázsolta! Máskülönben „nyitott mű” a darab, amely a sorrend megváltoztatásával sem sérül, s inkább emlékeztet labirintusra, mint egyenes ösvényre. Nem könnyű darab, nem is adja magát elsőre. Kontentgazdag korunkban ritka, aki hajlandó a mélyére hallgatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.