DVD

Wagner: Lohengrin

Zene

Bayreuth tavaly nyárra kiszemelt Lohengrinje, Roberto Alagna végül visszariadt énekesi komfortzónájának elhagyásától, s helyette Piotr Beczała vállalta a címszerepet – közös szerencsénkre.

Bayreuth tavaly nyárra kiszemelt Lohengrinje, Roberto Alagna végül visszariadt énekesi komfortzónájának elhagyásától, s helyette Piotr Beczała vállalta a címszerepet – közös szerencsénkre. Így ugyanis az alig pár évvel ezelőtti drezdai debütálást követően újabb DVD örökíti meg számunkra a lengyel tenor Lohengrinjét: az itt oly kívánatos ezüstös hang csorbítatlan meglétét csakúgy, mint az alakítás formátumának növekedését. Hiába, az élet a legnagyobb rendező, de legalábbis nagyobb, mint Yuval Sharon, aki a látványért felelős Neo Rauch és Rosa Loy párosával összedolgozva a villamosságot, a kék megannyi árnyalatát, illetve a rovarvilágot tette meg az előadás vezérlő motívumának. Persze minden volt már, rovarok körében előadott Szerelmi bájital-produkcióra magunk is jól emlékezünk, de azért a szárnyas csodabogárként színre lépő „hattyús lovag” meg a légtérben lebonyolított bajvívás még így is képes meghökkentően és/vagy röhejesen újszerűnek hatni. Persze ez a hatás okvetlenül mellékes a zenei megvalósítás tökélyéhez képest, hisz’ Christian Thielemann vezényel, így erről többet nem is kell mondanunk. A két női főszerepben pedig Anja Harteros és Waltraud Meier bámulható: az előbbi örökkön fájdalmas színezetű hangjával és poetikusan tiszta színpadi lényével, míg az utóbbi azzal a minden hanyatlási szeplőt feledtető, letaglózó erejű jelenléttel, amelyet annyi nagy alakítás után elvárni ugyan lehet, de megszokni képtelenség.

Deutsche Grammophon (2 DVD), 2019

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.