World music: az

  • 2003. január 23.

Zene

új esztendő első hónapja csendesen telt szokás szerint, de nincs semmi vész: éppen elég izgalmat rejt a múlt évi "maradvány".

új esztendő első hónapja csendesen telt szokás szerint, de nincs semmi vész: éppen elég izgalmat rejt a múlt évi "maradvány".

n Akeikoi From Connexion: Binkafo. Azért az disznóság lenne, ha Elefántcsontparton csak a polgárháború keltene hírt. Jobbat tudok. Akeikoi From Connexion a neve, és ugyancsak megéri a pénzét "brutalitásilag", mégsem kell tőle a fűbe harapni, éppen elég pár szippantás... Ez a társaság a kilencvenes évek végén állt össze, az abidjani Yelembe együttes ütőseiből és egy arra portyázó francia zenekar, a Caline Georgette tagjaiból. Az egyik oldalon elementáris ritmusok, a másikon bakancsos-menetelős rock - szemplerrel, zajjal, kakofóniával. Így együtt: nagyon durva transz, sejthetik. És most kijött a debütáló album. Ezt a Binkafót az életben nem fogják a rádiók közelébe engedni, ami egyfelől lényegtelen, másrészt igazán kár: Önöknek nem csak tőlem kellene megtudniuk, hogy új fejezet nyílt az afrorockban. (Sono/Next, 2002) HHHH és fél

n Eddy Morton & The Bushburys: Timeless. Az angol folk-rocknak vannak érdemekben dús úttörői, és vannak jelentős követői is - a Fairport Conventiontől az Oyster Banden át a Levellersig -, de hozzám egyik sem lopakodott olyan közel, mint ez a felénk meglehetősen ismeretlen csapat. Mielőtt összehozta, Eddy Morton szólóban gitározott-dalolt, ´94 óta azonban ötösben tartanak, amerre kell, túlesve immár a nyolcadik albumon. Timeless a címe, és én, engedelmükkel, úgy vennék rá mérget, hogy ezúttal nincs is több szavam: ahol a gyöngédség ilyen hőfokon sűrűsödött össze, ott a visszhangján farigcsálni: méltatlan. (Enigma, 2002) HHHHH

n Hétrét: Hetric Free Folk. Kérdés persze, hol tart ma ez a zenekar... Hiszen jó két éve - fennállásának második esztendejében - vette fel ezt az albumot, és igazán csak a vidéken működő folkegyüttesek hátrányos helyzete hibáztatható azért, hogy nem került forgalomba ezelőtt. Amit hallunk, az a kelta, a magyar és a saját daloknak a füzére, kimondottan szép énekhanggal és elegáns hangszereléssel, igazán emlékezetessé azonban csak azok válnak, amelyek a magyar és a kelta melódiák elrugaszkodott ötvözeteként születtek meg. Ha lesz indíttatása továbblépni ezen a terepen, figyelemre méltó jövőt remélek a Hétrét ígéretének; kérdés persze, hogy hol tart ma ez a zenekar... (Beatang/Periferic, 2002) HHHH alá

n Boubacar Traoré: Je chanterai pour toi. Azt olvasni, Boubacar Traoré Mali Elvis Presleyje, Chuck Berryje volt a hatvanas években. Az ő dalaival kívánt szerencsés jó reggelt a helyi rádió, aztán az új szelek új bálványokat hoztak, és Boubacar dobozgitáros bluesa lassacskán feledésbe merült. Volt akkor ő minden: szabó és farmer és kereskedő, legfőképpen pedig mélységesen szomorú, mivelhogy elvesztette Pierrette-et, a feleségét is. Próbált odébbállni, Franciaországba költözött, ahol a heti meló után a földijeinek pengetett, míg egyszer csak arra ébredt, hogy felfedezték megint. Azóta meg már hét albumra rúg a diszkográfiája, köztük olyan kiválóságokkal, mint a Sa golo vagy a Maciré - melyekből most jócskán merít a Je chanterai pour toi. Hiszen ez egy dokumentumfilm zenéje, melyben Boubacarral bejárhatjuk Malit és az életét, hovatovább, az út során, együtt hallhatjuk Rokia Traoréval, Ali Farka Touréval, Ballaké Sissokóval. Az a valóban megrendítő melankólia, ami Boubacart annyira jellegzetessé teszi, természetesen ezen a korongon is átjön, de kicsattanó nóvummal csak két ´63-as rádiófelvétele, a Mali Twist és a Kayes Ba szolgál. (Marabi, 2002) HHHH

n Cicala Mvta: Deko-Boko. Tessenek megjegyezni a nevét. Wataru Ohkuma már korántsem csak a japán világzenei szcéna kulcsfigurájaként számottevő: globalice is bámulatos, hogy a japán utcazenei (chindon) és rezes (jinta) hagyomány mellett hányféle forrásba merítette a klarinétját. Három zenekart futtat: a Soul Flower Mononoke Summit terepe az akusztikus japán folk-punk, a Betsuni Nanmo Klezmeré a kelet-európai jiddis muzsika, míg a Cicala Mvta habozás nélkül göngyöli magába Amerikát és Kelet-Európát, a Balkánt és Ázsiát. Minimum. Persze nem emiatt jó, hanem az intenzitása, az elragadtatottsága és a színültig sajátos íze révén - a fölényes technikát ezen a szinten már nem illik említeni. A Deko-Boko a második Cicala Mvta-album, és egyrészt sokkal jobb az elsőnél, másfelől a Cicala Mvta-koncertek őrületéről is többet árul el. Nem kegyelmez sem Bartóknak (Bulgarian Rhythm), sem Dave Tarrasnak (Bessarabian Hora), a Sorry For Falling In Love pedig minden idők legelborultabb szerelmi vallomásai közül való. (Nektar/Tropical/Zenesegély, 2002) HHHHH alá

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.