„Számomra valójában az adta a film értékét, amit kritikaként említesz” – mondta Koyaanisqatsi című filmjéről egy interjúban Godfrey Reggio. „Senkit nem akarok rábeszélni semmire. Főleg nem fehér porokra. Főleg nem olyanra, ami koncentrált. Az urániumból bomba készül, a kokalevélből meg kokain. Szóval a Qatsi-trilógia minden egyes filmjét hozzárendeltem egy kábítószerhez, ami a világunkat jelképezi. A Powaqqatsi a marihuána és a hasis, a Naqoyqatsi tele van ecstasyval, LSD-vel, mindenféle pszichedelikummal, a Koyaanisqatsi kábítószere pedig a kokain, az amfetamin és a speed. Be vagyunk spídezve, be vagyunk állva, túlfutunk a jövőnkön. Erről szól a Koyaanisqatsi. Ez az örvény nyitja és zárja.”
A hipnotikus filmhez, amelyet az alkotó nem elmebéli, hanem érzéki élménynek szánt, Philip Glass komponált zenét 1981-ben. A hopi indián nyelvből kölcsönzött cím azt jelenti, kizökkent az életünk az egyensúlyából, felborultak az ember, a természet és a technológia viszonyai. Az eredeti kottát ezúttal Schallinger-Foidl Artúr, Szabó Zsolt és Varga Bence keltik új életre improvizációikkal. Az orgona, a viola da gamba és az ütőhangszerek kombinációja épp olyan hipnotikusnak ígérkezik, mint az, amit a New Orleansból érkező, olasz származású fűfej és a New York-i zsidó modernista komponista a filmjével üzenni akart (Magyar Zene Háza, augusztus 9., nyolc óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
