A szerk.

A hazug

A szerk.

Kövér László egy 2017. januári, szűk körű beszélgetéséből az LMP-hez közeli Reflektor blog két részletet hozott nyilvánosságra az elmúlt hetekben. Az egyikben Kövér elismeri, hogy a 2010 utáni választási „reform” során a saját érdekeiknek megfelelően rajzolták újra az egyéni választókerületeket, a másikban pedig egyetért azzal a kérdésként megfogalmazott állítással, miszerint a mostani M1 hírcsatorna „ugyanolyan gazemberség”, mint egykor a Napkelte, azaz politikailag elfogult.

Masszívan élő általános tévhit szerint ha Kövér László olykor durva, sértő, indulatos kijelentéseket tesz is, jószerivel az egyetlen olyan fideszes csúcspolitikus, aki hajlamos az őszinteségre vagy az önkritikára is – és hát valami ilyesmi történt ezúttal is, még ha nagy valószínűséggel bizalmas körben, az övéi között is.

Mielőtt ez a baromság befészkelné magát bárkinek is az agyába, érdemes megvizsgálni a kiszivárgott teljes szövegrészletet.

„Az a jó, ha az ellenzék nem rúg labdába. Ezt természetesen kormánypárti politikusként mondom, minden kormánypárti politikus ezt mondja, vagy legalábbis ezt gondolja. Magában legfeljebb nem meri kimondani nyíltan. Én is csak ebben a körben teszem. Isten őrizz, hogy ők labdába rúgjanak. Az, amit mondanak a választási rendszer reformjáról, nem mondom, hogy nincs benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi bűvészkedés volt benne, mint a 90-es törvényben, amit a szocik alkottak meg. Semmi olyat nem tettünk az elmúlt huszonhat évben, és nem teszünk és nem áll szándékunkban, amit mások előttünk meg ne tettek volna. Tehát, hogyha eddig nem volt veszélyben a demokrácia, akkor most sincs veszélyben a demokrácia. (…) (Valaki megkérdezi, hogy ha a Napkeltét is gazemberségnek gondolta, akkor az M1-et is annak gondolhatja-e?) Persze! (…) Én annyiban (…) próbálom, tudom kivágni magam a nehéz helyzetemből (…) zavaros és csapda jellegű kérdés volt, hogy, igen, hát különben, hogy mondjam… Megbarátkoztam azzal a helyzettel, hogy úgy tűnik, az élet meg a politika, az már csak ilyen. Nem én találtam ki a játékszabályokat, ezt korábban talán már mondtam. Tehát nem én alakítottam ki a játékszabályokat.”

Kövér László úgy hazudik, mint a vízfolyás. Minden történelmi korban a gyáva, sunyi emberek magyarázzák a hibáikat, bűneiket, szándékos gonoszságaikat ily módon: ah, az élet (a politika) már csak ilyen mocskos, ők aztán tényleg undorodnak az ilyen viszonyoktól, de ha talpon akarnak maradni, mi mást lehet tenni, mint alkalmazkodni a visszataszító játékszabályokhoz.

Az 1990-től 2010-ig érvényes választási szabályokat valóban az utolsó pártállami Országgyűlés fogadta el, de nem ő alkotta meg. A normaszöveg az MSZMP és az Ellenzéki Kerek-asztal (benne a Fidesszel és Kövér Lászlóval) tárgyalásain létrejött kompromisszum eredménye volt. És bár az eredetileg 150 körüli egyéni helyek számát valóban az MSZMP tornászta föl 176-ra (abban bízva, hogy sok képviselőjük függetlenként megnyerheti a körzetét), a szisztémát sokkal inkább torzító, fölösleges megyei listákat már az ún. történelmi pártok (kisgazdák, kereszténydemokraták, szociáldemokraták stb.) verekedték ki maguknak.

Továbbá: a Napkelte évekig az MSZP és az SZDSZ felé lejtett, vannak emlékezetesen elfogult interjúi, ám még abban az állapotában sem hasonlítható az esetenként a hírhamisítástól sem visszariadó, a pártközpontban kiagyalt alternatív valóságot közvetítő, nyílt kormánypropagandát folytató fideszes köztévéhez. Arról nem is beszélve, hogy a Napkelte 2008 után – megértve az idők szavát – látványosan a Fidesz szekerét kezdte tolni. A közmédia kézi vezérlése tényleg a kormányok kedvelt fixa ideája volt mindig is; de az, amit a Fidesz művelt a közmédiával – ideértve a teljesen szétvert, egykor kitűnő Magyar Távirati Irodát –, 2010-ig elképzelhetetlen volt. Összegezve: azokat a játékszabályokat, amelyek lényege, hogy „csak én!” (jelen esetben: „csak a Fidesz!), Kövér László pártja találta ki. A felelősség ezért egyedül a Fideszt terheli.

Az egyes számú párttagkönyv tulajdonosáról belső körökben azt tartják, hogy a Fidesz „élő lelkiismerete”, aki – Stumpf István halhatatlan szavaival élve – „Vesta-szűzként őrzi a Fidesz eredeti értékeit”. A nyilvánosságra hozott két beszélgetésfoszlány e lelkiismeret visszafordíthatatlan romlásáról tudósít.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.