Megegyeztek abban, hogy iszonyú remekek a német–magyar gazdasági kapcsolatok – és tényleg azok, a teljes volumen 55 milliárd! Euróban! Angela Merkel azt is leszögezte, hogy az uniós támogatásokat, a strukturális és kohéziós alapokat jól használta fel Magyarország („Ha Magyarország gazdasági növekedésének arányait nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarország valóban úgy használja ezt a pénzt, hogy a nép jólétét is szolgálja. Németország örül, hogy munkahelyek teremtésével vehet ebben részt.”) Azt nyilván tudja a kancellár, hogy véletlenül épp a nép ama tagja állt mellette, akinek a jólétét különösen jól szolgálták a mondott alapok, miből is arra következtethetünk, hogy a kancellárt nem túlságosan zsenírozza az uniós források egy részének, hát, irányított vándorlása. Addig, amíg Németország ilyen szépen teremtgeti a munkahelyeket…? Aztán azt is mondta Merkel, hogy „még láthatóbbá kívánjuk tenni a kutatási és fejlesztési együttműködésünket”, és még az ősszel ez ügyben kitűnő megbeszéléseket fognak folytatni egymással az illetékes miniszterek. Nos, minthogy az MTA-t és a magyar tudományt épp azzal az indokkal vonta a kormány a saját hályogkovács irányítása alá, hogy a tudósok a „magyar ipar” fejlesztési igényeihez jobban passzoló kutatásokat folytassanak, és több gyakorlatias „innovációt” nyomjanak ki magukból végre, és minthogy magyar ipar par excellence nincsen, itt máris eszünkbe juthatnak a nagy német iparvállalatok. Ezek a mérnöki szaktudás relatív olcsósága miatt eddig is szívesen helyezték ki Magyarországra fejlesztési üzletágukat. És milyen szívesen fogják ez után! Ennyit az MTA autonómiájáról, hosszú szabadságharcáról és annak nemzetközi támogatásáról.
A kancellár hangsúlyozta a német–magyar „fegyverzeti együttműködés” fontosságát is. Az „együttműködés” azt a tranzakciót takarja, mely keretében a Magyar Honvédség majd’ 2 milliárd euró értékben vásárol fegyvert a Bundeswehrtől. Az unió következő költségvetéséről szólva Merkel biztosította hallgatóságát arról is, hogy „Németország természetesen figyelembe fogja venni a közép- és kelet-európai országok, köztük Magyarország aggodalmait, és megpróbál igazságos megoldást elérni”. És ha már itt tartott, a kancellár megjegyezte azt is: „Ahogy mindig elmondom: az Európai Tanácsnak mindig egyhangúan kell döntenie.” A májusi EP-választás előtt sok szó esett arról, hogy lesz-e, nem lesz-e kitalálva és beüzemelve az ún. jogállamiság mechanizmus, vagyis hogy az uniós támogatásokat esetleg a demokratikus államélet normáinak betartásához kötné az unió. Akár az érintett, rosszcsont tagállamok akarata ellenére is. Az új bizottsági elnök, Ursula von der Leyen maga is ez irányú erős elkötelezettségéről tett tanúbizonyságot. De önök szerint miről tanúbizonyságozott most Merkel?
Az egyetlen mozzanat, amely egy rövid pillanatra megtörte a vendég és a házigazda közti baráti harmóniát, a menekültkérdés volt. Jóllehet mindketten egyetértettek abban, hogy a menekültek problémáit helyben – Afrikában, Törökországban, Irakban – kell megoldani, még az előtt, hogy menekülni kezdenének, Angela Merkel megjelölte a különbség mibenlétét: Németország betartja az 1951-es genfi egyezményt (azaz befogadja azokat, akik bizonyíthatóan üldöztetés elől, életveszélyben kényszerülnek elhagyni a hazájukat). Magyarország meg ugyanezeket az embereket egy ketrecben éhezteti, és néha kutyákat küld rájuk, ha megunta, hogy még mindig a ketrecben vannak.
Jaj, bocsánat, ez utóbbit, a ketrecet meg a kutyákat nem Merkel mondta. Ezeket nem mondta Merkel. Azt viszont igen, hogy reméli, az unió új megközelítése (felelős: Ursula!) áthidalja a nézetkülönbségeket.
Orbán Viktor igazából semmit nem tett hozzá a kancellár mondanivalójához, amit ne hallottunk volna már tőle. Mintaszerű, udvarias hozzáállását csak dicsérni tudjuk. A Merkel-látogatás reggelén jó hangulatú videoklipet posztolt Facebook-oldalára, mely a népszerű popzenekar soproni kalandjait önti dalba s képbe. A frivol filmecske azzal indul, hogy a zenekar énekese az út mentén hugyozik, majd a sliccét húzogatva visszaszáll az őt szállító automobilba.
Azt elvárni, hogy a német kancellár épp ezen alkalomból, és épp Sopronban a házigazdája szemére lobbantsa ezt a demokratikus izét, vagy azt a jogállami bizét, és nem soroljuk, miket, nyilván nem lehetett. És lehet, hogy az egész csak csapda volt és színlelés, és ősszel jön a nagy leszámolás a Néppártban és az EU-ban. Rendben. Megvárjuk. De addig is: az Orbán-rezsimet, Európa pestisét a konzervatív német kormány, Európa legerősebb kormánya nem pusztán eltűri, hanem támogatja a hatalmon maradását. Most is, ahogy eddig is.
