A szerk.

A hűség városa

A szerk.

Körünkben tartózkodott rövid ideig Angela Merkel, és nem félreértésből, és egyáltalán nem azért, hogy jól leteremtse Orbán Viktort. Lássuk a közös sajtótájékoztatón elhangzottakat, feltételezve, hogy nagyon másról négyszemközt sem beszélgetett a két kormányfő.

Megegyeztek abban, hogy iszonyú remekek a német–magyar gazdasági kapcsolatok – és tényleg azok, a teljes volumen 55 milliárd! Euróban! Angela Merkel azt is leszögezte, hogy az uniós támogatásokat, a strukturális és kohéziós alapokat jól használta fel Magyarország („Ha Magyarország gazdasági növekedésének arányait nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarország valóban úgy használja ezt a pénzt, hogy a nép jólétét is szolgálja. Németország örül, hogy munkahelyek teremtésével vehet ebben részt.”) Azt nyilván tudja a kancellár, hogy véletlenül épp a nép ama tagja állt mellette, akinek a jólétét különösen jól szolgálták a mondott alapok, miből is arra következtethetünk, hogy a kancellárt nem túlságosan zsenírozza az uniós források egy részének, hát, irányított vándorlása. Addig, amíg Németország ilyen szépen teremtgeti a munkahelyeket…? Aztán azt is mondta Merkel, hogy „még láthatóbbá kívánjuk tenni a kutatási és fejlesztési együttműködésünket”, és még az ősszel ez ügyben kitűnő megbeszéléseket fognak folytatni egymással az illetékes miniszterek. Nos, minthogy az MTA-t és a magyar tudományt épp azzal az indokkal vonta a kormány a saját hályogkovács irányítása alá, hogy a tudósok a „magyar ipar” fejlesztési igényeihez jobban passzoló kutatásokat folytassanak, és több gyakorlatias „innovációt” nyomjanak ki magukból végre, és minthogy magyar ipar par excellence nincsen, itt máris eszünkbe juthatnak a nagy német iparvállalatok. Ezek a mérnöki szaktudás relatív olcsósága miatt eddig is szívesen helyezték ki Magyarországra fejlesztési üzletágukat. És milyen szívesen fogják ez után! Ennyit az MTA autonómiájáról, hosszú szabadságharcáról és annak nemzetközi támogatásáról.

A kancellár hangsúlyozta a német–magyar „fegyverzeti együttműködés” fontosságát is. Az „együttműködés” azt a tranzakciót takarja, mely keretében a Magyar Honvédség majd’ 2 milliárd euró értékben vásárol fegyvert a Bundeswehrtől. Az unió következő költségvetéséről szólva Merkel biztosította hallgatóságát arról is, hogy „Németország természetesen figyelembe fogja venni a közép- és kelet-európai országok, köztük Magyarország aggodalmait, és megpróbál igazságos megoldást elérni”. És ha már itt tartott, a kancellár megjegyezte azt is: „Ahogy mindig elmondom: az Európai Tanácsnak mindig egyhangúan kell döntenie.” A májusi EP-választás előtt sok szó esett arról, hogy lesz-e, nem lesz-e kitalálva és beüzemelve az ún. jogállamiság mechanizmus, vagyis hogy az uniós támogatásokat esetleg a demokratikus államélet normáinak betartásához kötné az unió. Akár az érintett, rosszcsont tagállamok akarata ellenére is. Az új bizottsági elnök, Ursula von der Leyen maga is ez irányú erős elkötelezettségéről tett tanúbizonyságot. De önök szerint miről tanúbizonyságozott most Merkel?

Az egyetlen mozzanat, amely egy rövid pillanatra megtörte a vendég és a házigazda közti baráti harmóniát, a menekültkérdés volt. Jóllehet mindketten egyetértettek abban, hogy a menekültek problémáit helyben – Afrikában, Törökországban, Irakban – kell megoldani, még az előtt, hogy menekülni kezdenének, Angela Merkel megjelölte a különbség mibenlétét: Németország betartja az 1951-es genfi egyezményt (azaz befogadja azokat, akik bizonyíthatóan üldöztetés elől, életveszélyben kényszerülnek elhagyni a hazájukat). Magyarország meg ugyanezeket az embere­ket egy ketrecben éhezteti, és néha kutyákat küld rájuk, ha megunta, hogy még mindig a ketrecben vannak.

Jaj, bocsánat, ez utóbbit, a ketrecet meg a kutyákat nem Merkel mondta. Ezeket nem mondta Merkel. Azt viszont igen, hogy reméli, az unió új megközelítése (felelős: Ursula!) áthidalja a nézetkülönbségeket.

Orbán Viktor igazából semmit nem tett hozzá a kancellár mondanivalójához, amit ne hallottunk volna már tőle. Mintaszerű, udvarias hozzáállását csak dicsérni tudjuk. A Merkel-látogatás reggelén jó hangulatú videoklipet posztolt Facebook-oldalára, mely a népszerű popzenekar soproni kalandjait önti dalba s képbe. A frivol filmecske azzal indul, hogy a zenekar énekese az út mentén hugyozik, majd a sliccét húzogatva visszaszáll az őt szállító automobilba.

Azt elvárni, hogy a német kancellár épp ezen alkalomból, és épp Sopronban a házi­gazdája szemére lobbantsa ezt a demokratikus izét, vagy azt a jogállami bizét, és nem soroljuk, miket, nyilván nem lehetett. És lehet, hogy az egész csak csapda volt és színlelés, és ősszel jön a nagy leszámolás a Néppártban és az EU-ban. Rendben. Megvárjuk. De addig is: az Orbán-rezsimet, Európa pestisét a konzervatív német kormány, Európa legerősebb kormánya nem pusztán eltűri, hanem támogatja a hatalmon maradását. Most is, ahogy eddig is.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.