A szerk.

Kásler, a történelem atyja

A szerk.

Háromnapos fesztivál színhelye volt a hétvégén Bugacpuszta, az „Ősök Napját” a rendezők szerényen „a magyarság és egyben egész Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényének” mondták.

Noha a főszervező Magyar–Turán Alapítvány nevéhez kötődik a Kurultaj nevű törzsi gyűlés is, a „hun vagy türk tudatú népek nagy találkozója”, a kettő nem ugyanaz. A Kurultajt páros, az Ősök Napját páratlan évben rendezik meg, és az utóbbi a Kárpát-medencénél egyelőre nem merészkedik távolabb. Az esemény abban is eltér a hasonló jellegű népszórakoztatástól, hogy sokkal komolyabban veszik, mint holmi falunapot, pálinkafesztivált. A résztvevőket – „különösen a hagyo­mány­őrzőket” – arra kérik, hogy tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól, sőt, a házirendben azt is lefektették, hogy „közerkölcsöt, jóérzést sértő és/vagy tiszteletlenül viselkedő személyek kizárhatóak”, illetőleg „tiszteletlen viselkedésnek minősül az ünnep méltóságát és a közerkölcsöt zavaró vagy provokatív ruházat viselése is”.

A Magyar–Turán Alapítvány nem ma kezdte, először 2007-ben fesztiváloztak, és ugyan a mai napig hangoztatják pártsemlegességüket, sokáig a Jobbik volt felülreprezentált náluk. De miután 2012-től Lezsák Sándor lett a rendezvény(ek) fővédnöke, mindig jutott pár milliócska közpénz is, például 2016 és 2017-ben 15-15 millió forint a külügy és az Emmi révén. A Jobbik pedig hamar kipörgött a törzsi eseményekből, ha korábban nem, 2015 után biztosan. Jellemző, hogy 2017-ben már azzal találta meg Vona Gábort a Magyar Idők, hogy pártja „nem reklámozza az ősök napját”, sőt „a szimbolikus anyagi támogatást is megvonták”.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert az emlegetett házirendben arról is olvashatunk, hogy „nem megengedett a pártok, politikai szervezetek szimbólumainak, jelszavainak szervezett megjelenítése”, és ezt az elhatárolódást képviseli szinte minden megszólalásában Bíró András Zsolt, a Magyar–Turán Alapítvány vezetője, az Kurultaj/Ősök Napja „arca” is, aki civilben a Természettudományi Múzeum kutatója.

Csakhogy Bírónak az ellen már nincs kifogása, hogy a kormány támogassa a show-t. Márpedig e támogatás igencsak megnövekedett, amióta Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere. A szervező alapítvány tavaly már 300 milliót kapott, Bíró pedig pár hónapja ezt nyilatkozta a Válasz Online-nak: „A magyar kultúra bizonyos sajátos jellegeinek méltó bemutatása több szempontból is egybeesik a mai politikai célkitűzésekkel.”
E „sajátos jellegek méltó bemutatása” leginkább Kásler Miklós szívügyének tűnik lenni – különben miért adott volna minisztériuma hússzor annyi milliót, mint egy évvel korábban? És ugyan Bíró András Zsolt e nyilatkozatban utal rá, hogy „a Magyar–Turán Alapítvány stratégiáján kizárólag szakemberek dolgoznak”, az tény, hogy Kásler nemcsak százmilliókkal, de személyesen is megtisztelte az Ősök Napját – tovább rontva a rendezvény eddig sem evidensnek tűnő szakmaiságát. A miniszter egy tavalyi interjújában arról beszélt, hogy „a magyarok önérzetét és rendszeresen visszatérő ellenállását akarták megtörni azzal, hogy elkezdték erőltetni a békés, primitív ősökről szóló teóriát”, s ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy a magyarok ősei hunok voltak. A honfoglalás pedig nem honfoglalás, hanem szimpla visszatérés volt a Kárpát-medencébe. Nem lennénk meglepve, ha a legközelebbi Ősök Napján nem a magyarok bevonulását játszanák el a hagyo­mány­őrzők, mint az idén, hanem a catalaunumi csatát, amelyet Attila és hunok vívtak a rómaiak ellen 451-ben.

„Személyesen garantálom, hogy csak azok kerülhetnek a műsorba, akik valódi szakemberek vagy megalapozott kutatási eredményekre hivatkoznak” – mondta a Válasz Online-nak Bíró. Milyen kár, hogy arról nem kérdezték, hogy szerinte Kásler Miklós őstörténeti munkásságát hová kellene sorolni, ha nem ugyanoda, ahová a dákoromán elméletet vagy a kitalált középkort. Ezeken az áltudományos blődségeken, összeesküvés-elméleteken akár nevetni is lehetne, ha nem szaporodtak volna el túlságosan az utóbbi években, és ha nem lenne egyre nagyobb és elszántabb közönségük – miközben egyre kevesebben emlékeznek rá, hogy a hamis eredetmítoszoknak milyen következményei lettek, amikor állami szintre emelkedtek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.