Elvégre őszinte aggódását a magyarságért senkinek nincs joga kétségbe vonni! Különösen nem azoknak, akik nem is olyan rég aktívan közreműködtek az ország elzálogosításában, idegen kézre adásában! Lehet, hogy Szálasi nem a legjobb módszereket választotta, hogy politikai értelemben hibázott, de neki is jár egy emléktábla. És igen, ez sértheti egyes csoportok érzékenységét - másokét viszont az sérti, ha Szálasinak nincs emléktáblája. Nem erről szól a demokrácia, "kedves" zsid... baloldal?
Apropó, sérti, a jövő héten megvizsgálhatnánk Sértő Kálmán életművét, nyilván neki is kijár a rehabilitáció.
De ne rohanjunk előre, egyelőre küzdjünk meg a heti feladvánnyal. Nem mintha olyan érdekes lenne, hogy ki az a Nyirő József. De a ma vele kapcsolatos események túlmutatnak személyén és irodalmi jelentőségén is.
Most annak kéne jönnie, hogy mi sem akarjuk tagadni, Nyirő milyen jelentős magyar író volt, akinek korai novellisztikája különösen figyelemreméltó - abból vétetett a magyar filmművészet egyik legnagyobb alkotásának, Szőts István Emberek a havason című filmjének a forgatókönyve. És lehetne még - ha nem is túl hosszan - folytatni az író érdemeinek sorolását, különös tekintettel fénykorában elért népszerűségére. De felesleges.
Mert Nyirő József, mint író egyszerűen nem létezik. Reménytelenül elsüllyedt szerző, nem olvassa senki ma már, azok sem, akik halinakötésű könyveiről delirálnak a nagyi stelázsiján. Ha olvasná bárki is, akkor most, hogy pár napig körülötte forog ez a magyar világ, nem abból az egy szem - kétségkívül értő - laudációból szemezgetne mondatokat minden, de minden megszólaló, amit Nyirő 2002-es Magyar Örökség Díjához írtak. Szemezgetne? Ezt idézik hívei és ellenzői, s akad még olyan is, aki a saját neve alatt pofátlanul kivonatolja.
A helyzet most is az, mint Csurkánál - az irodalom emlegetése csupán fügefalevél ("de azt még ti sem vonhatjátok kétségbe, hogy milyen nagyszerű drámaíró volt"). Alkalmasint a Horthy-kor lopakodó, ám közpénzen abszolvált rehabilitációjáról van szó. Egyfelől. Másfelől június 10-én önkormányzati választásokat tartanak Romániában, tehát ugyanabból a közpénzből a magyar kormány egy füst alatt beszáll abba a küzdelembe is: ráeresztve a magyart a magyarra. Nyirő díszes pinkesdi újratemetésének a fő machere Székelyudvarhelyen - a Magyar Országgyűlés Hivatala mellett - a választáson nyilvánvalóan érdekelt Szász Jenő, a város volt polgármestere, a Magyar Polgári Párt elnöke, a Fidesz régi csatlósa. Székelyudvarhelyen ma RMDSZ-es polgármester van. Folytassuk?
Ám hiába irodalom, hiába egy másik ország önkormányzatisága, az mind smafu. Még a Horthy-rehabilitáció is csupán egy szempontból számít, azt a szempontot pedig Magyarország bukaresti nagykövete, Füzes Oszkár találta a fején, amikor a román sajtó érdeklődésére közölte, hogy "Nyirő József nem volt nyilas, nem volt antiszemita és nem volt románellenes".
Dehogynem. Nyirő József pont ez a három volt, s csak utána bármi más, író vagy efféle. Az utolsó utáni napokig kitartott Szálasi mellett, vele ment Sopronba, társaival iszkolt az emigrációba, s aki (ugyan, ki?) publicisztikai és közéleti munkásságára is szán némi időt, ha már könyveit mind kiolvasta, nos, az hamar be kell lássa - közöttük is volt a helye. A nyilasok, hungaristák, nácik közt. Innentől pedig teljesen értelmetlen a vita, hisz ezt legfeljebb csak el lehet hazudni, mint a szemérmetlen nagykövet, de mást aligha kezdhetünk vele. Ez a mi örökségünk.
Így csak rögzítjük a mélységes felháborodásunkat, hogy Magyarország kormánya egy ilyen alak műveit teszi - gyakorlatilag reflektálatlanul - kötelező olvasmánnyá, s Magyarország parlamentje egy ilyen alak újratemetésén buzgólkodik. Ez szégyen és gyalázat!
