A propagandasajtó szerint részegen szállt föl a hajójára. Ukrajna megtámadása óta ez már a nyolcadik olyan eset, amikor a putyinista tápláléklánc felső régióiból halálozik el valaki felettébb fura körülmények között.
E ponton megjegyeznénk, hogy az orosz történelem a kreatív politikai gyilkosságok valóságos tárháza; innováció, szenvedély, misztikum, rideg profizmus keveredik ezekben a történetekben, amelyek nemcsak egy sajátosan orosz tradíció megnyilvánulásai, hanem a józan elme számára örök időkre megfejthetetlen, ún. orosz lélekről is elárulnak ezt-azt. A műfaj egyik kiemelkedő teljesítménye Raszputyinnak, az utolsó cári házaspárt valósággal megbabonázó szibériai parasztnak a levadászása. Az ellene összeesküvő arisztokraták elébb ciánnal megmérgezték, utána a testét karddal átdöfték, legalább kétszer meglőtték, a magatehetetlen sebesültet az egyik herceg összeverte, megint meglőtték (ezúttal fejbe), majd a jeges folyóba hajították. Ehhez képest például Trockij meggyilkolása már-már póriasan szellemtelen, s méltatlan e hagyományhoz: egykori elvtársai parancsára egy jégcsákányt vágtak a fejébe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
