Sanyi bácsi, Lydia néni

A szerk.

Hétfőn jelent meg a Magyar Közlönyben az a belügyminiszteri rendelet, mely szerint csak akkor lehet ezután elvégezni művi terhességmegszakítást, ha a páciens orvosi lelettel tudja igazolni, hogy meggyőződött a magzati életfunkciók működéséről.

A rendelet tartalmát azonnal felkapta a sajtó, s postafordultával a politikai pártok is, első reakcióként – távolról sem megalapozatlanul – afféle szívhanghallgatási kötelezettségként értelmezve az előírást. Mindenki politikai elhelyezkedése szerint örvendezett vagy szentségelt, de egyformán hangosan. Aztán megjelentek a tipikus második reakciók is, amelyek leginkább a mocsok elkenésére tett szerencsétlen kísérleteknek tűnnek, s arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendelet nem fogalmaz egyértelműen (egy frászt nem), tudniillik, nincsen szó szerint beleírva, hogy szívhang, szívhang, szívhang, illetve ez egy jellemzően kétszereplős aktus, orvos és páciense közötti ügymenet (egy frászt az), s az orvos úgyis úgy csinálja, ahogy szokta vagy ahogy akarja, meg különben is, politikai porhintés az egész, szokásos fideszes elterelés, biztos megint el akarnak lopni valamit, s nem akarják, hogy odanézzünk; vagy egyszerűen csak a belügy beszart a felügyeletükre bízott pedagógusok szervezkedésétől, és jobbnak látta valamivel elszórakoztatni a tömeget azalatt, amíg a tanárok méretre szabásán buzgólkodik… Vagy bármi ilyesmi.

Hogy tisztán lássuk a rendelet értelmét, kénytelenek vagyunk először a „szokott fideszes elterelés” vagy politikai porhintés fogalmát a helyére rakni. Bevett politikai gyakorlat ez, tudjuk jól, annyi benne a helyspecifikus (ha tetszik, a hungarikum), hogy Magyarország kormánya e hatalomtechnikai eszközt úgy használja rendszerint, hogy nem bíz semmit a véletlenre: ha valamiről el akarja terelni figyelmet, azt rendszerint egy sokszor nagyobb disznósággal igyekszik elintézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.