Sanyi bácsi, Lydia néni

A szerk.

Hétfőn jelent meg a Magyar Közlönyben az a belügyminiszteri rendelet, mely szerint csak akkor lehet ezután elvégezni művi terhességmegszakítást, ha a páciens orvosi lelettel tudja igazolni, hogy meggyőződött a magzati életfunkciók működéséről.

A rendelet tartalmát azonnal felkapta a sajtó, s postafordultával a politikai pártok is, első reakcióként – távolról sem megalapozatlanul – afféle szívhanghallgatási kötelezettségként értelmezve az előírást. Mindenki politikai elhelyezkedése szerint örvendezett vagy szentségelt, de egyformán hangosan. Aztán megjelentek a tipikus második reakciók is, amelyek leginkább a mocsok elkenésére tett szerencsétlen kísérleteknek tűnnek, s arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendelet nem fogalmaz egyértelműen (egy frászt nem), tudniillik, nincsen szó szerint beleírva, hogy szívhang, szívhang, szívhang, illetve ez egy jellemzően kétszereplős aktus, orvos és páciense közötti ügymenet (egy frászt az), s az orvos úgyis úgy csinálja, ahogy szokta vagy ahogy akarja, meg különben is, politikai porhintés az egész, szokásos fideszes elterelés, biztos megint el akarnak lopni valamit, s nem akarják, hogy odanézzünk; vagy egyszerűen csak a belügy beszart a felügyeletükre bízott pedagógusok szervezkedésétől, és jobbnak látta valamivel elszórakoztatni a tömeget azalatt, amíg a tanárok méretre szabásán buzgólkodik… Vagy bármi ilyesmi.

Hogy tisztán lássuk a rendelet értelmét, kénytelenek vagyunk először a „szokott fideszes elterelés” vagy politikai porhintés fogalmát a helyére rakni. Bevett politikai gyakorlat ez, tudjuk jól, annyi benne a helyspecifikus (ha tetszik, a hungarikum), hogy Magyarország kormánya e hatalomtechnikai eszközt úgy használja rendszerint, hogy nem bíz semmit a véletlenre: ha valamiről el akarja terelni figyelmet, azt rendszerint egy sokszor nagyobb disznósággal igyekszik elintézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.