A hely, ahol élünk

A szerk.

Két éve, a Kulcsár Attila-K&H-ügy kirobbanása után néhány héttel felettébb bizakodók voltunk: "A machináció minden lényeges mozzanata előbb-utóbb nyilvánosságra kerül, és arról is tiszta képet kapunk, hogy..." és a többi. Aztán egyre furább dolgok történtek: eltakarították az ügyről sokat tudó nemzetbiztonsági tisztet, az ügyészség előbb az érintett gazdasági és banki vezetőket vonta ki a rendőrségi eljárás alól, majd magát a nyomozást is. 2003 végén megvádolták a K&H Equities-ügy főnyomozóját, de első fokon a bíróság az ügyészség egyetlen pontját sem találta megalapozottnak; idén aztán újra megvádolta a hatóság ugyanezt az - időközben parkolópályára helyezett - embert, immár avval, hogy a brókerbotrány eltussolásában segédkezett. Az újabb gyanúsítás alapja Kulcsár Attila exbróker ügyészségen tett vallomássorozata, amelyről a Magyar Nemzet jóvoltából majdhogynem élőben értesülhettünk; miközben egy másik napilap, a Népszava az ügyészség és a korábbi K&H-bankvezér közötti, khm, különös kapcsolatról cikkezett. Mindehhez a politika szolgáltatta a háttérzajt, váltakozó intenzitással és hangerővel.

Nekünk 2004 elején keseredett meg a szánk íze először, amikor is "szomorú, naiv barmoknak" neveztük pár hónappal azelőtti optimista önmagunkat. A helyzet azóta csak romlott: mindinkább iszonyodva figyeljük azt, ami a brókerügy felderítése címén zajlik.

Nem arról van szó, hogy információkat manipulatív célzattal szivárogtatnak állami szervek. Ezeket ugyanis mindenki belátása szerint kezelheti: valamikor a botrány kezdetén került hozzánk például az a Kulcsárnak tulajdonított feljegyzés, amelyben legfölső főnökére meg annak jobboldali kapcsolataira tesz terhelő "vallomást". Persze ráizgultunk, de be kellett látnunk: valóságtartalma újságírói eszközökkel nemigen ellenőrizhető, aki meg érdemben nyilatkozni tudna, az szóba sem hajlandó állni velünk ez ügyben. Igaz, egy rendkívül kerek "tényfeltárás", amelyben minden mindennel összefügg, még így is kihozható lett volna belőle. Csak épp annyit ért volna, mint azok a történetek, amik egyes politikusok (főleg a fideszesek, de azért a maszoposok is igyekeztek) meg a hozzájuk igen közeli újságot írók fejében állt össze. (E sztorik egyik legmulatságosabb koncepcióváltása egybeesik a ciklus alatti kormányfőcserével: 2004 ősze előtt Medgyessy és miniszterei loptak Kulcsárral szövetkezve - mely közléseknek megannyi jogerős helyreigazítás lett a vége -, 2004 ősze után Gyurcsányék - eredmény: helyreigazítások dettó). "Érintettek" kerültek elő mindkét oldalon, a zavar nőttön-nőtt, amit - ezt változatlanul így látjuk - valójában egyik politikusi tábor sem bánt oly' nagyon.

De ez a legkisebb baj, ez természetes velejárója minden olyan botránynak, amelynek részese a politika is. A rémisztő az, hogy immár nem tudni, mi a bánat zajlik a pártsemleges állami szervek, az igazságszolgáltatás bizonyos berkein belül. Hogy az az ügyészség, amely néhány éve az olajügyek kulminálásakor igen erős fenntartásokkal kezelte a "koronatanú" mondandóját (amely számos reális elem mellett egy rakás folklorisztikus betétet is tartalmazott), a hasonló jellegű brókerügyi vallomásnak majdhogynem teljességgel hitelt ad. (A hvg.hu nyilvánosságra hozta a Kulcsár Attila ügyészségi kihallgatásairól készített jegyzőkönyvek jó részét.) Ahogyan annak idején a bűnbánó olajmaffiózónak, úgy most Kulcsár Attilának is meglehetősen szelektív a politikai memóriája. Ámbár őt két éve még más emlékképek is gyötörték - de ez most nem látszik számítani. Az is egyre érthetetlenebb, hogy miért tisztázódnak lassan olyan szereplők is az ügyészség előtt, akik az első (nemcsak rendőrségi, de ügyészségi) vizsgálódások alapján még vastagon érintettnek tűntek. S a legújabb: ha nem csupán látszat (mint azt az ügyészség állítja), hanem maga a valóság, amire a stop.hu portálon közölt anyag (egy ügyészségi kihallgatáson készült videofelvétel írásos ismertetése) következtetni enged, hogy ti. Kulcsár vallomása ügyészségi instrukciókra (is) állt össze, abba jobb nem belegondolni.

Azaz dehogynem. Az előérzeteink több mint baljósak. Többről szól manapság a K&H-ügy, mint 10 vagy 20 elsikkasztott milliárdról. Pedig már az is nagyon sok volt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.