A szerk.

Agónia

A szerk.

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

A kijelentés kontraproduktivitása nem pusztán a széles körű és jogos felháborodásban érhető tetten (abban is), hanem abban a lázas és hiábavalósága miatt roppant kínos magyarázkodásban, amely Orbán szavait igyekszik a „helyes értelmezéssel” felruházni. Maga a kormányfő például elvétve szokta saját magát utólag kiigazítani, ezt a fegyverhordozóira hagyja – ezúttal viszont ő is szükségesnek tartotta, hogy „egyértelműsítse”, mire is vonatkozott a poloskázás. Nos – és ezt hajtogatja az­óta mindenki a kormányoldalon –, a feleségét lehallgató Magyar Péterre. Csak hát az elhangzott mondatok alapján ez az állítás hazugság – lásd a fenti cikkünkben idézett beszédrészletet. Árulkodó a rezsim hivatásos publicistájának az érvelése is: előbb a túloldal kérjen bocsánatot a „csúti cigányozásért” és a többiért – csak hát Orbánról a független sajtó ilyet bizonyosan nem írt le, és ellenzéki politikustól sem hallottunk ilyet. „Kiiktatandó” rovaroknak viszont Magyarország miniszter­elnöke minősítette az ország minimum felét, ország-világ színe előtt.

Orbán legújabb, minden eddiginél vadabb ámokfutása a tavaszi parlamenti idény előtti frakcióülésen kezdődött, ahol lényegében azt „kérte” a kormánypárti képviselőktől, hogy teremtsék meg a jogi lehetőséget arra, hogy kitilthassák az országból mindazokat, akiket ő veszélyesnek gondol a hatalmára. A kormány és a párt különböző funkcionáriusai (Gulyás Gergely, Kocsis Máté, majd mások is) már másnap elkezdték tompítani az orbáni „kérést”. A többfázisú magyarázkodás (a kitiltás csak a kettős és többes állampolgárokra vonatkozna; csak a nem európai uniós kettős és többes állampolgárokra vonatkozna stb.) végén jutottak el az állampolgárság „felfüggesztéséig”, amely bár kevésbé tébolyult, mint Orbán eredeti ötlete, jogállamban nem értelmezhető „megoldás” – legfeljebb nyílt diktatúrában az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.