A szerk.

Agónia

A szerk.

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

A kijelentés kontraproduktivitása nem pusztán a széles körű és jogos felháborodásban érhető tetten (abban is), hanem abban a lázas és hiábavalósága miatt roppant kínos magyarázkodásban, amely Orbán szavait igyekszik a „helyes értelmezéssel” felruházni. Maga a kormányfő például elvétve szokta saját magát utólag kiigazítani, ezt a fegyverhordozóira hagyja – ezúttal viszont ő is szükségesnek tartotta, hogy „egyértelműsítse”, mire is vonatkozott a poloskázás. Nos – és ezt hajtogatja az­óta mindenki a kormányoldalon –, a feleségét lehallgató Magyar Péterre. Csak hát az elhangzott mondatok alapján ez az állítás hazugság – lásd a fenti cikkünkben idézett beszédrészletet. Árulkodó a rezsim hivatásos publicistájának az érvelése is: előbb a túloldal kérjen bocsánatot a „csúti cigányozásért” és a többiért – csak hát Orbánról a független sajtó ilyet bizonyosan nem írt le, és ellenzéki politikustól sem hallottunk ilyet. „Kiiktatandó” rovaroknak viszont Magyarország miniszter­elnöke minősítette az ország minimum felét, ország-világ színe előtt.

Orbán legújabb, minden eddiginél vadabb ámokfutása a tavaszi parlamenti idény előtti frakcióülésen kezdődött, ahol lényegében azt „kérte” a kormánypárti képviselőktől, hogy teremtsék meg a jogi lehetőséget arra, hogy kitilthassák az országból mindazokat, akiket ő veszélyesnek gondol a hatalmára. A kormány és a párt különböző funkcionáriusai (Gulyás Gergely, Kocsis Máté, majd mások is) már másnap elkezdték tompítani az orbáni „kérést”. A többfázisú magyarázkodás (a kitiltás csak a kettős és többes állampolgárokra vonatkozna; csak a nem európai uniós kettős és többes állampolgárokra vonatkozna stb.) végén jutottak el az állampolgárság „felfüggesztéséig”, amely bár kevésbé tébolyult, mint Orbán eredeti ötlete, jogállamban nem értelmezhető „megoldás” – legfeljebb nyílt diktatúrában az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.