A szerk.

Ajándék Moszkvából

A szerk.

„A Kormány felelősséget érez a főváros tömegközlekedésének biztonságos működtetéséért, ezért (…) megvizsgálta a fővárosi M3 metróvonal felújításával kapcsolatos fővárosi javaslatokat, és úgy döntött, hogy a szerelvények felújítására vonatkozó terveket támogatja” – írták 2014. augusztus 19-én abban a kormányhatározatban, amely a „fővárosi közösségi közlekedés biztonságos működtetése érdekében szükséges további feladatokról” rendelkezett.

Az állami beavatkozást legfőképp a 3-as metróban egyre gyakrabban jelentkező üzemzavarok indokolták, amelyek során néha lángra kapott egy szerelvény. Egy héttel később Tarlós István főpolgármester már arról beszélt, hogy a tenderkiírást követően 2015 végén, 2016 elején forgalomba is állhatnak a felújított járművek. „Jobb lenne teljesen új szerelvényeket vásárolni, de a jelenlegi kocsik felújítása lényegesen olcsóbb” – érvelt Tarlós, kihagyva a számításból azt, hogy a millió kilométereket futott felújítandó (olykor gyúlékony) szovjet metrók műszaki tartalma a 20. század közepén volt korszerűnek mondható. A főpolgármester nem verte nagydobra azt sem, hogy eredetileg új metrókocsikat szeretett volna, ám a kormányhatározat egy­ér­tel­művé tette, hogy erről ne is álmodjon.

Noha a felújításokra nyílt pályázatot írtak ki, elég hamar kiderült, hogy azt csakis az az orosz cég nyerheti meg – a moszkvai Metrovagonmas – amelyik az eredeti járműveket is gyártotta az 1970-es és 1980-as években.

A tenderen hét vállalat indult, a második fordulóba öten jutottak be, közülük három, az Alstom, a CAF és a cseh Škoda Transportation visszalépett, így az oroszok mellett csak az észt Skinest Rail maradt versenyben. Ám hiába volt az észtek ajánlata sokkal előnyösebb – légkondicionált szerelvényeket ígértek 13 milliárd forinttal olcsóbban –, őket kizárták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.