Ajándék Moszkvából

„A Kormány felelősséget érez a főváros tömegközlekedésének biztonságos működtetéséért, ezért (…) megvizsgálta a fővárosi M3 metróvonal felújításával kapcsolatos fővárosi javaslatokat, és úgy döntött, hogy a szerelvények felújítására vonatkozó terveket támogatja” – írták 2014. augusztus 19-én abban a kormányhatározatban, amely a „fővárosi közösségi közlekedés biztonságos működtetése érdekében szükséges további feladatokról” rendelkezett.

Az állami beavatkozást legfőképp a 3-as metróban egyre gyakrabban jelentkező üzemzavarok indokolták, amelyek során néha lángra kapott egy szerelvény. Egy héttel később Tarlós István főpolgármester már arról beszélt, hogy a tenderkiírást követően 2015 végén, 2016 elején forgalomba is állhatnak a felújított járművek. „Jobb lenne teljesen új szerelvényeket vásárolni, de a jelenlegi kocsik felújítása lényegesen olcsóbb” – érvelt Tarlós, kihagyva a számításból azt, hogy a millió kilométereket futott felújítandó (olykor gyúlékony) szovjet metrók műszaki tartalma a 20. század közepén volt korszerűnek mondható. A főpolgármester nem verte nagydobra azt sem, hogy eredetileg új metrókocsikat szeretett volna, ám a kormányhatározat egy­ér­tel­művé tette, hogy erről ne is álmodjon.

Noha a felújításokra nyílt pályázatot írtak ki, elég hamar kiderült, hogy azt csakis az az orosz cég nyerheti meg – a moszkvai Metrovagonmas – amelyik az eredeti járműveket is gyártotta az 1970-es és 1980-as években.

A tenderen hét vállalat indult, a második fordulóba öten jutottak be, közülük három, az Alstom, a CAF és a cseh Škoda Transportation visszalépett, így az oroszok mellett csak az észt Skinest Rail maradt versenyben. Ám hiába volt az észtek ajánlata sokkal előnyösebb – légkondicionált szerelvényeket ígértek 13 milliárd forinttal olcsóbban –, őket kizárták.