Továbbá unásig ismert az a tulajdonsága is, amely leginkább arra a mindenkivel feszt szemétkedő, de alapjában gyáva játszótéri kis pöcsösre emlékeztet, akinek rendre akkor nyílik ki igazán a csipája, ha erősebb fiúkat tud a háta mögött.
Ehelyett inkább az ún. választási ígéreteire figyelünk, amelyek megint csak bizonyos fáradtságról tanúskodnak, amennyiben semmi új, felvillanyozó elem nincs közöttük. (Amikor 2002-ben az általa támogatott főpolgármester-jelölttel megígértette az 5-ös meg a 6-os metrót azok után, hogy kormányfőként elkaszálta a 4-es tervét, az igen, abban a nagyotmondásban volt tökösség.)
Múlt szombati bemondásai közül a legnagyobb tétel, a két- és háromgyermekes anyáknak járó életre szóló adókedvezmény még a kormány becslései szerint is sok százmilliárdos költségvetési kiesést okozna már 2026-ban is. E tétel műfajilag leginkább Horn Gyula legendás 1997-es népboldogító ötletére, a 65 év fölöttiek ingyenes vonatozására, volánozására, békávézására (akkor 70 év fölött járt mindez) és repülésére hajaz.
Alapvető különbség viszont, hogy akkor az összes érintett cég (MÁV, Volán, BKV és mindenekelőtt a Malév) táviratilag közölte érzékelhető pánikban, hogy az emiatti kieső összeget képtelenek kigazdálkodni, de persze nyitottak a kormányzattal való tárgyalásra a megfelelő kompenzációról. És míg Horn elsősorban a sajátjait tette bolonddá, manapság az ellenzéki pártoknak, vagy más politikai szereplőknek kellene Orbánon a józanságot számon kérni: azt, hogy e felelőtlen ígéret az amúgy is nyomás alatt lévő államháztartásnak milyen problémákat okozhat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
