A szerk.

Egy washingtoni székhelyű nonprofit cég fölmérése szerint Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol a menedékkérőktől félnek a legjobban; jobban, mint a terrorizmustól, a globális fölmelegedéstől, a gazdasági válságtól vagy – hogy régióspecifikus problémát is említsünk – az orosz hegemón törekvésektől. (Mielőtt bárki prüszkölni kezdene, hogy aha, washingtoni: a kutatási eredményeit közzétevő, 2004-ben alakult Pew Research Center különböző közvélemény-, demográfiai, média- és más empirikus társadalomtudományi kutatásokat végez szerte a világban. Néhány anyagát – például az európai muszlimok körében végzett egyes kutatásait – lelkesen idézte a kormánypárti sajtó is, már amikor épp erősítették a Fidesz-propaganda lózungjait.)

Tombol a nyári szünet, kitört a kánikula, s a figyelem pillanatnyi lanyhulását a kormány arra használja fel, hogy csókosait ültesse a megüresedett iskolaigazgatói székek egyikébe-másikába, vagy simán csak megakadályozza a tőle független jelöltek újrázását.

Opellel jöttek. Rekord volt vagy Kapitän, tudja ma már a fene, körbeállták a falusiak, alig tudtak kiszállni belőle.

Boldogult Torgyán József a kilencvenes évek közepén, már a Bokros-csomag után, amikor a tőle megszokottnál is jobban belehergelte magát a hülyeségbe, egy országgyűlési fölszólalásában arról értekezett, hogy valamiért (a pontos indokolásra már nem emlékszünk) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének minimálbérért kellene dolgozni.

A BKK online jegy- és bérletárusító platformjának két héttel ezelőtti debütálása óta jószerivel naponta kerül elő újabb és újabb bizonyíték arra, hogy az informatikai rendszer ezer sebből vérzik, és hogy nagy valószínűséggel legjobb esetben is félkész munkáról van itt szó.

Az a legszebb, amikor a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor soros rendezvénye előtt azzal jön a sajtó nagy része, hogy na, milyen nagy bejelentést tesz majd ott Orbán Viktor?

A magunk részéről elég régen jártunk már a 8888. számú Italboltban (későbbi nevén: Mennyiségi borozó), de a nyakunkat tesszük rá, hogy ezt a történetet először H. Kovács Géza mesélte el a mondott műintézetben körülötte lábatlankodóknak.

Az a pár szó, amit Orbán a Benjamin Netanjahuval közös keddi fellépésén (sajtótájékoztatónak azért ne nevezzük) mondott a magyar állam felelősségéről a holokausztban, ha nem is volt túl sok, tartalmát tekintve többé-kevésbé rendben van. „…Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait.

Már csak egyet kell aludni, drága olvasóink, és részesei lehetünk a világ legcsodálatosabb (sport)eseményének, az ún. vizes vébének. Holnap felgördül a függöny, eldördül a startpisztoly, a játékvezető a sípjába fúj, este pedig a Duna fölött lebegő színpadon – a valamilyen puccos autóverseny okán épp a környéken csövező híresség – CeeLo Green belecsap a valamicskével több mint tízesztendős Crazy című slágerébe, s azzal kezdetét is veszi az ünnep, már ha nem a hét évvel ezelőtti Fuck yout énekli el, mintegy közkívánatra, de legyen ez meglepetés!

Trump (franciásan: Thömp, ukránul: Trrimp) elnök úr múlt heti európai fellépései végül is szép rendben, nagyobb kravál nélkül lezajlottak, az eredmények a legrosszabb esetben is vegyesek, és ez már önmagában sem olyan rossz.

Budakalász és Békásmegyer között a régi úton, a két helységnévjelző tábla között lehet úgy 100 méter a távolság, de legyen 160.

Képzeljük el, hogy egy európai parlamenti demokráciában pár hónappal az általános választások előtt a koalíciós kormány hivatalban lévő miniszterelnöke nyerésre áll.

Az új francia elnök, Macron Öcsi a cirka két hete tartott uniós csúcson egy külön elbeszélgetésen kicsit meghúzkodta a visegrádi négyek pajeszát.

Kedves testvéreink, idézzük fel most Balog Zoltán emlékét, még ha töredékesen, nagy kihagyásokkal, a szívünkbe költözött szomorúság miatt csapongva is.