A szerk.

Mi, magyarok

A szerk.

Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a múlt hétfőn felmérette volna a kormánnyal, hogy hány "zsidó származású" ember jelent nemzetbiztonsági kockázatot Magyarországnak.

Orbán Viktor fideszes kormányfő részben erre reagálva most hétfőn azt mondta a parlamentben, hogy "mi, magyarok, megvédjük zsidó honfitársainkat". A motiváció egyik esetben sem kétséges: Gyöngyösi pártja ideológiájából következően listát gyártatna a magyarokra veszélyes elemekről, míg Orbán szerint ez a mentalitás méltatlan az országhoz, az Országgyűléshez. A miniszterelnök szavainak őszinteségét ezúttal nem vitatnánk. (Bár nyugodtan megtehetnénk, mondjuk amiatt, amit ő és a pártja a szalonképtelen beszéd térhódításáért tett az elmúlt másfél évtizedben.) Orbán Viktor szavai viszont arról árulkodnak, hogy a miniszterelnök valamit nagyon nem ért. (Ahogyan sokan mások sem szerte a hazában, még az Orbánnál pallérozottabb elmék is, példa rá a nyári-őszi ún. történészvita.)

Orbán Viktor megvédené a zsidókat. De kik azok "a zsidók", akiket egy másik nép (a magyar) véd meg majd Magyarországon? A zsidó vallásúak? Aligha, hiszen a szélsőjobbos univerzumban (és a közbeszédben) a zsidó a legkevésbé sem vallási kategória. A magyarországi zsidó kisebbség? Az mi lenne? Olyan, mint a magyarok Romániában vagy Szlovákiában, vagy mint a méhkeréki románok, a pilisszentkereszti szlovákok? Fájdalom, de ilyen meg nincs.

"A zsidó" ebben a szóhasználatban nem más, mint a nürnbergi náci törvényekben vagy a Horthy-rezsim (ami a Fidesz-kormány által lelkesen menedzselt újrafényezésen esik át manapság) zsidótörvényeiben definiált zsidó. Ezt persze nyilván mind Orbán Viktor, mind azok visszautasítják felháborodottan, akik a mindennapokban evidens módon beszélnek zsidókról; holott ilyenkor egy olyan önkényesen meghatározott entitás lebeg előttük, ami magától értetődően más, mint a "magyarok". Mint az a nép, amelyik amúgy németekből, szlávokból, törökökből, románokból, cigányokból, zsidókból meg a magasságos ég tudja, ki mindenkiből van összegyúrva.

Az, hogy a III. évezred elején is úgy beszélünk magyar nemzetiségű emberekről, mintha azok a nemzeten kívül állók lennének, csak egyvalamit jelent. Azt, hogy ezeket az embereket a szlávokból, törökökből, németekből stb. jött magyarok változatlanul nem engedik be a magyar nemzetbe. Azt, hogy tehettek a múltban és tehetnek a jövőben bármit, a "zsidókat" a "magyarok" egyszer és mindenkorra asszimilációra képtelennek nyilvánították. Valamenynyit: az élőket is, a holtakat is. Hiszen szlovák meg sváb származású emberekről (politikusokról) senki nem cseveg fesztelenül a köztérben - "zsidókról" (vagy zsidó származásúakról) ellenben igen.

Természetesen pontos okai vannak, hogy "történelmileg" miért alakult ez így. De hogy itt valami sokkal mélyebb problémáról, a honi közgondolkodás változatlanul virulens téveszméjéről van szó, azt épp az olyan, eredetileg akár jó szándékúnak is minősíthető föllépések mutatják, mint Orbán Viktor e beszéde. De a jó szándékúnak gondolt zsidózás is zsidózás.

Orbánnak (és mindenki másnak) nem a "zsidókat" kell megvédeni, hanem azokat a magyarokat, akiket gonosz és/vagy tudatlan másik magyarok önhatalmúlag megbélyegeznek, kirekesztenek és aláznak meg emberi méltóságukban. S ha történelmileg úgy alakul - mint 1944-45-ben -, akkor az utcán leköpnek és agyonvernek, bevagoníroznak és a halálba küldenek. 2012-ben talán nem különleges elvárás ennek a megértése.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.