A szerk.

Mi, magyarok

A szerk.

Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a múlt hétfőn felmérette volna a kormánnyal, hogy hány "zsidó származású" ember jelent nemzetbiztonsági kockázatot Magyarországnak.

Orbán Viktor fideszes kormányfő részben erre reagálva most hétfőn azt mondta a parlamentben, hogy "mi, magyarok, megvédjük zsidó honfitársainkat". A motiváció egyik esetben sem kétséges: Gyöngyösi pártja ideológiájából következően listát gyártatna a magyarokra veszélyes elemekről, míg Orbán szerint ez a mentalitás méltatlan az országhoz, az Országgyűléshez. A miniszterelnök szavainak őszinteségét ezúttal nem vitatnánk. (Bár nyugodtan megtehetnénk, mondjuk amiatt, amit ő és a pártja a szalonképtelen beszéd térhódításáért tett az elmúlt másfél évtizedben.) Orbán Viktor szavai viszont arról árulkodnak, hogy a miniszterelnök valamit nagyon nem ért. (Ahogyan sokan mások sem szerte a hazában, még az Orbánnál pallérozottabb elmék is, példa rá a nyári-őszi ún. történészvita.)

Orbán Viktor megvédené a zsidókat. De kik azok "a zsidók", akiket egy másik nép (a magyar) véd meg majd Magyarországon? A zsidó vallásúak? Aligha, hiszen a szélsőjobbos univerzumban (és a közbeszédben) a zsidó a legkevésbé sem vallási kategória. A magyarországi zsidó kisebbség? Az mi lenne? Olyan, mint a magyarok Romániában vagy Szlovákiában, vagy mint a méhkeréki románok, a pilisszentkereszti szlovákok? Fájdalom, de ilyen meg nincs.

"A zsidó" ebben a szóhasználatban nem más, mint a nürnbergi náci törvényekben vagy a Horthy-rezsim (ami a Fidesz-kormány által lelkesen menedzselt újrafényezésen esik át manapság) zsidótörvényeiben definiált zsidó. Ezt persze nyilván mind Orbán Viktor, mind azok visszautasítják felháborodottan, akik a mindennapokban evidens módon beszélnek zsidókról; holott ilyenkor egy olyan önkényesen meghatározott entitás lebeg előttük, ami magától értetődően más, mint a "magyarok". Mint az a nép, amelyik amúgy németekből, szlávokból, törökökből, románokból, cigányokból, zsidókból meg a magasságos ég tudja, ki mindenkiből van összegyúrva.

Az, hogy a III. évezred elején is úgy beszélünk magyar nemzetiségű emberekről, mintha azok a nemzeten kívül állók lennének, csak egyvalamit jelent. Azt, hogy ezeket az embereket a szlávokból, törökökből, németekből stb. jött magyarok változatlanul nem engedik be a magyar nemzetbe. Azt, hogy tehettek a múltban és tehetnek a jövőben bármit, a "zsidókat" a "magyarok" egyszer és mindenkorra asszimilációra képtelennek nyilvánították. Valamenynyit: az élőket is, a holtakat is. Hiszen szlovák meg sváb származású emberekről (politikusokról) senki nem cseveg fesztelenül a köztérben - "zsidókról" (vagy zsidó származásúakról) ellenben igen.

Természetesen pontos okai vannak, hogy "történelmileg" miért alakult ez így. De hogy itt valami sokkal mélyebb problémáról, a honi közgondolkodás változatlanul virulens téveszméjéről van szó, azt épp az olyan, eredetileg akár jó szándékúnak is minősíthető föllépések mutatják, mint Orbán Viktor e beszéde. De a jó szándékúnak gondolt zsidózás is zsidózás.

Orbánnak (és mindenki másnak) nem a "zsidókat" kell megvédeni, hanem azokat a magyarokat, akiket gonosz és/vagy tudatlan másik magyarok önhatalmúlag megbélyegeznek, kirekesztenek és aláznak meg emberi méltóságukban. S ha történelmileg úgy alakul - mint 1944-45-ben -, akkor az utcán leköpnek és agyonvernek, bevagoníroznak és a halálba küldenek. 2012-ben talán nem különleges elvárás ennek a megértése.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.