A szerk.

Fordulat előtt

  • A szerk.
  • 2014.02.09 12:01

A szerk.

Az, hogy Bajnai és Mesterházy közös ötlete volt-e az átállás a közös listára a külön lista helyett, vagy csak Mesterházyé, vagy Bajnai partizánakciója, nem túl fontos kérdés.

Ja, Bajnai jött elő vele, és egyes újságcikkek szerint ezzel meg is lepte az MSZP-t, de vakuljunk meg, ha nem beszélték meg előre; és ezt a javukra lehet írni. Ez a lap a nyáron a külön lista mellett érvelt - akkoriban úgy tűnt, Bajnaiék olyan kormányellenes szavazókat is meg tudnak mozdítani, akikhez az MSZP-nek nincs hozzáférése, és ez lett volna a jó megoldás a Mesterházy és Bajnai közt mind kínosabbá váló konfliktusra is: döntsön a nép arról, hogy ha nyer az ellenzéki koalíció, ki legyen a miniszterelnök. De az idő, ahogy mondani szokták, meghaladta ezt az álláspontot. Vagy inkább a szereplők az akkor kiosztott szerepükhöz képest jelentősen alulteljesítettek. Legelőször is az MSZP elmulasztotta bevenni a boltba a Gyurcsány-pártot - és hogy Gyurcsány vagy a szocpárt vezetése próbálta megfirkálni a másikat, az egy kis hátralépésnyi távolságból már akkor is tök mindegy volt: bármekkora tetűláda is volt a másik, egyiküknek se volt igaza. Nem lehetett. Aztán lassan kiderült, hogy Bajnainak nincs szüksége a külön listára a tisztessége megmentéséhez - az Együtt és az MSZP támogatottsága közti olló kinyílása Bajnai bevallott miniszterelnöki ambícióit okafogyottá, hovatovább kissé nevetségessé tette. És végül: az ősz derekára az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ekkorra praktikusan miniszterelnök-jelöltté előlépő Mesterházy Attila így biztosan nem lesz kormányfő. Aminek részben az "ellenzéki összefogás" lesántulása és a DK-kérdés megoldatlansága volt az oka - de Mesterházy nemcsak rosszul driblizett, hanem alkalmatlanságát is több ízben közszemlére tette.

A hétfői bejelentés a tárgyalások újranyitásáról többet nem bizonyít, mint hogy legalább idáig eljutott az ellenzék (talán) két legnagyobb ereje. Ja, egyikőjük sem akar baromi nagyot bukni egyedül, ezért inkább közösen buknak, és akkor hátha nem is fognak bukni. Vagy nem akkorát. Mondja valaki, hogy ez nem ésszerű és tisztességes politikai motiváció!

Mindazonáltal az MSZP és az Együtt 2014- PM közös listája önmagában aligha oldana meg mindent. A Demokratikus Koalíció kooptálása és a Mesterházy Attiláénál nagyobb vonzerőt felmutatni képes személy megtalálása a közös kormányfőjelölti állásra még a felek előtt áll. Itt jegyeznénk meg, hogy Gyurcsány nélkül bevenni a DK-t a buliba - augusztusban ez volt a kettős koalíció ajánlata Gyurcsánynak: kapnak pár egyéni körzetet, s talán néhány magasabb sorszámú helyet is az MSZP-listán - most már ugyancsak olyan ideának tűnik, amin túllépett az idő. Hogyan lehetne ezt megmagyarázni a DK választóinak - továbbmegyünk, hogyan tudná ezt maga Gyurcsány, ha netán belemenne, megmagyarázni a saját híveinek? És különben is, a Gyurcsányt övező széles körű, példátlan intenzitású, a racionális érvelés próbáját magáról természetes egyszerűséggel levető közgyűlölet lassan visszaszorulóban van. Oda, ahonnan a Fidesz politikai stratégái annak idején tudatos számításból szítani kezdték, a kormánypárt propagandaosztályára, és az általa irányított médiumokba. Aki pedig még mindig önfeledten, meggyőződésből hódol ennek a szenvedélynek, mind orrfacsaróbban árasztja az egyházi gimnáziumok fiúvécéjének jellegzetes, vizelet-, cigaretta- és spermabűzből álló egyvelegét. Előbb-utóbb elérkezünk oda, hogy Gyurcsány miniszterelnöki kudarcáról elfogultságtól mentesen lehessen szólni: bár a róla szóló tagolt beszéd lehet, lesújtó lesz rá nézve, most nem is miniszterelnökként van rá szükség. Azok kezét pedig, akik azért nem szavaznak majd Orbán leváltására, mert akkor Gyurcsányra is szavaznának, hát, szomorú szívvel, de el kell most engedni. Várja őket Schiffer András.

Lehet és kell is borzongani emiatt: az öt-nyolc évvel ezelőtti MSZP (és az MSZP-kormányok) néhány új arccal feljavított, néhány másikkal meg lerontott, és most valamiféle új mozaikba szerveződő diribdarabjain, amelyekről még azt sem tudjuk, ki bírnak-e adni valamilyen értelmes képet. Akiknek esélyük leginkább akkor lehet, ha találnak valakit, aki nem ők. És tudnak-e együtt, egy hangon mondani tíz olyan fontos ügyet, amiért el kell küldeni Orbánt? Tudnak-e ezekhez indoklási szakaszt mellékelni? Ezt a kollekciót összeállítani egyáltalán nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet.

De a magyar társadalom az elmúlt három évben semmilyen másik ajánlatot nem fogadott el arra, hogy őhozzájuk képest ki lenne képes megakadályozni, hogy az Orbán-rezsim a következő négy évben a semmibe vezesse ezt az országot. (Az utolsó ilyen az LMP-é volt, ez az a párt, amelyik most mutatja meg, hogy a szétesés után is van élet, a még több szétesés.) 'k vannak, és más nincs. Csak Orbán.

Neked ajánljuk