A szerk.

Az ellenzéki pártok elmúlt pár heti izéjeihez fűzött jelen széljegyzetünkben tartózkodni fogunk a csúnya szavak, valamint a gunyoros hangnem használatától. Az indulatos-trágár-vicceskedő megközelítés, beláttuk, nem vezet sehova, ha lehetett is egy darabig röhögni az egészen, ezen már rég túl vagyunk.

Jelen vezércikkünk kiindulópontjaként jelöljük ki a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) november 16-i, Szöulban megtartott ülését: innen fogunk hátra és előre kalandozni az időben, egészen lapzártánk napjáig, vagyis kedd estig. Próbálják meg nem elveszteni a fonalat!

Hol vannak már azok a szép idők, amikor Kontur Pál fiai az éj leple alatt hazacsenték a hegyvidéki Mindszenty-szobor fejét, mert azt, lévén algériai márványból kifaragva szépen, nem bírta el a szobor testülete, amit viszont az észszerű takarékosság okán galvanizált macskaszőrből sikerült megszobrani.

1980. Moszkva az olimpia lázában ég, gőz­erővel folyik a készülődés a világbéke ezen nagy seregszemléjére, épülnek a stadionok, fejlődik az infrastruktúra, csillog-villog az utcákon minden.

A számtan nem minden. Hiába nézett ki úgy, hogy az év végére lazán összeáll a kereszténydemokratákból, zöldekből és liberálisokból álló, úgynevezett Jamaica-koalíció, a tárgyalópartnereknek sehogyan sem sikerült megtalálniuk a közös hangot. A magát egyre inkább jobbra pozicionáló FDP (Szabaddemokrata Párt) alkalmasint úgy lehetett vele, hogy nem tenne jót neki, ha egy platformra kerülne a menekültsimogató Merkellel és a széplelkű zöldekkel, így fel is rúgta a koalíciós tárgyalásokat.

Kiszivárogtatott információk szerint jövő tavasszal újraindulhat a választókörzetében a Békés megyei Pusztaottlaka egykori polgármestere, a térség jelenlegi országgyűlési képviselője, Simonka György, akinek állami támogatásokban, kistafírozott rokonokban és ismerősökben gazdag munkásságából a legpocsékabb memóriájú Narancs-olvasó is fel tudna idézni egyet s mást – hiszen oly sokat foglalkoztunk vele.

Körvonalazódik a megoldás arra a súlyos problémára, amely már most is túl régóta foglalkoztatja demokratikus közéletünket, azaz hogy az ellenzéki pártok milyen konfigurációban fussanak neki a jövő év tavaszán esedékes országgyűlési választásoknak.

T. olvasóink előtt bizonyára nem titok, hogy az Egyesült Államokban számos és bonyolult konfigurációjú vizsgálat folyik azzal a fő céllal, hogy felderítsék: a Kreml, illetőleg az orosz titkos- és egyéb szolgálatok hogyan avatkoztak be a 2016. novemberi elnökválasztást megelőző kampányba.

Nagy volt az öröm Pol Pot megyében a Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulóján. Szép ünnepség volt, megemlékeztek Kun Béláról, Szamuely Tiborról és a szegedi direktóriumról.

„Hát vesztettem, köszönöm szépen!” – mondta Robert Fico 2014 nyarán, amikor elbukta nagy álmát, hogy a miniszterelnöki poszt után behúzza az államelnökit is.

A Kúria keddi döntésével hitelesítette a civiltörvény visszavonását célzó népszavazási kezdeményezést. Az aláíró íveken szereplő kérdés ez lesz: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvényt?”

Megváltoztatta véleményét az LMP, mégis benne vannak a 2018-as parlamenti választásokon esedékes ellenzéki együttműködésben! Konkrétan Gémesi György pártjával, mással sajnos nem, ezért meg azért, leginkább azért, mert nem tetszik a pofája. (E heti találós kérdésünk: izé, hogy is hívják „Gémesi pártját”? Új Kezdet, egyébként.)

Miután a katalán autonóm törvényhozás a múlt pénteken szűk többséggel, és a spanyol egységet támogató képviselők kivonulása után kihirdette a tartomány függetlenné válását, a spanyol szenátus még aznap, a spanyol alkotmány 155. paragrafusára hivatkozva felfüggesztette és központi irányítás alá vonta az autonóm tartomány összes struktúráját, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök pedig előre hozott regionális választást írt ki december 21-ére.

A hétvégén alsóházi választásokat tartottak Csehországban, ahol a tisztelt választók némi leegyszerűsítéssel azt üzenték az elmúlt 27 év politikai berendezkedésének, hogy el lehet húzni végre, ez a jobb-bal, népiesek-szocik felállás nem jött be, nézzünk meg valami mást. Hogy mi ez a más, az a maga teljességében még nem rajzolódott ki, ami viszont látszik belőle, az nagyon hervasztó. Közel annyira, mint a levitézlett erők levitézléshez vezető ügyködése volt.