A szerk.

Halló? Tessék!

A szerk.

Hétfőn értesült a nyilvánosság az ún. magyar nemzeti burzsoázia törzsfejlődésének egy újabb jelentős fejezetéről: az állam és a 4iG Nyrt. nevű magáncég közösen megveszi a harmadik legnagyobb honi telekomcéget, a brit tulajdonú Vodafone Magyarországot. Civilizált európai országban is nyilván sok kérdést vetne föl egy ilyesfajta tranzakció, a NER hazájában azonban külön is értelmezni szükséges e bejelentést.

A NER-ben semmi sem történik Orbán Viktor tudtán kívül, és minden Orbán Viktor akaratából történik: ez a jelenlegi magyar állam rövid definíciója. A 4iG Nyrt. eredetileg egy informatikai fejlesztőcég, amelyet négy éve vásárolt fel az Opus Global és a Konzum Alapkezelő. Mindkettő „Mészáros Lőrinc” érdekeltsége. „Mészáros Lőrinc” bár létező személy – például többen látták már gázkonvektort szerelni és a falujában, mely történetesen Orbán Viktor szűkebb pátriája, polgármesterkedett is –, valójában Orbán Viktor alteregója az üzlet világában. A 4iG-t ezek után az Orbán-állam kitömte mindenféle megbízásokkal, de két állami bank (a fejlesztési és a jegybank) is megsegítette összesen 185 milliárdnyi kötvényjegyzéssel (vagyis az történt, mint az Orbán-klán körüli megannyi vállalkozással, lásd például a miniszterelnöki vő szédületes sikereit és árbevételeit és a csodacégekből kivett mesés osztalékait). Ennek eredményeként pillanatok alatt befolyásos tényező lett a magyar gazdaságban a társaság, amelynek irányítását – Orbán Viktor áldásával – fokozatosan a „Mészáros Lőrinc” ügyintézőjeként, jobbkezeként ismert „Jászai Gellért” vette át.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szövet

A németországi muszlimok különböző, olykor egymással ellenséges viszonyban álló közösségei a nyugati értékrend elutasításában mélységesen egyetértenek.

Nietzsche halott

Korunk erős realizmuskényszere olykor egészen elfeledteti velünk, hogy bármit csinálhatunk, s csak akkor szab határt a józan ész, ha hagyjuk.