A szerk.

Reszkessetek, diverzánsok!

A szerk.

Rá volt görcsölve erre a tűzijátékra már tavasz óta Magyarország közismerten egyszemélyes kormánya. Eleinte csak a szokásos nagyotmondás ment, hogy ez lesz Európa legnagyobbja, ekkora még sehol nem volt, nincs, nem lesz. Aztán jött az, hogy grrr, hrrr, megtartjuk. 

Akkor is megtartjuk, megtartjuk Bicskéig, ha a fene fenét eszik is – mondta Magyarország kormánya, miután a sajtó egy része és a csenevész ellenzék felvetette, hogy tán mégsem kellene ellődözni az égbe a pénzt, amikor épp tömegeknek válik megfizethetetlenné a téli fűtés, elérhetetlenné a kedvezményes adózás, s a szomszédunkra egészen más természetű rakétákkal zúdít tüzet a megszálló.

Ezután pedig a beismeréssel vegyes hazudozás jött, mely szerint most már drágább lenne lefújni, mint megtartani, s különben is még ezt a kis örömöt sajnálja „tőlünk”, a néptől, a magyaroktól a nemzetközi zsoldban álló baloldal.

S amikor végre eljött a tűzijáték napja, nagy­uraink a külön erre a célra felállított „operatív törzsben”, egészen pontosan „az augusztus 20-ai nemzeti ünnep biztonságos lebonyolításáért felelős operatív törzsben” összecsinálták magukat. Reszketni méltóztatának, s végül lefúják a nagy durrogtatást, a maguk bátor módján egy héttel elhalasztván.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.