A szerk.

Hófehér paripán

A szerk.

A gyömrői Horthy utca és a kereki egész alakos Horthy-szobor felavatásának napjaiban adódik a kérdés: mivel érdemelte ki e közfigyelmet a kormányzó, s miért fordul felé megannyi tekintet ily nagy tisztelettel, sőt áhítattal?

A Horthy-hagyományban nemigen lelni olyan elemet, amely folytatásra méltó lenne a köztársasági Magyarországon. Persze tudjuk, mostanában másféle rezsim épül, és nem akad Horthynak olyan hibája vagy bűne, amiből ne mosnák ki, vagy amire ne találnának bocsánatot. Hiába hozzák példáikat a történészek, hiába háborodik fel a joguralmat és a mindenkit megillető törvény előtti egyenlőséget (netalán az egyenlő esélyeket) értéknek tartó utókor. Hiába emlegetik fel a pályakép letörölhetetlen foltjait a tudtával és beleegyezésével performált véres rendcsinálástól az egész Európában botrányt keltő (amúgy nemcsak zsidó-, de nőellenes) numerus clausus törvényen, a maga idejében szintén skandalumnak számító (de a közvéleménynek magyar hagyományként, a mi lelkiségünkkel összefüggő szisztémaként tálalt) nyílt szavazásos rendszeren át a jogkorlátozó zsidótörvények soráig. Ne felejtsük el: utóbbiak folyományaként vezényelték zsidó munkaszolgálatosok ezreit a pusztulásba - és velük együtt magyar honvédek százezreit a vágóhídra. Német megszállás alatt, de még Horthy kormányzósága idején, s az ő személyes karizmájával is legitimálva deportáltak a halálba sok százezer magyar zsidót a kormányzóra felesküdött közigazgatási és erőszakszervek (no meg a vasút) hathatós és buzgó közreműködésével.

Minderre csak legyintenek a mostani szoborállítók, utcakeresztelők - a hagyományos magyar jobboldal a saját mitológiájában mindig mindenre talál magyarázatot. Hogy a zsidótörvények valójában a zsidókat védték (a megmaradt zsidók az életüket is Horthynak köszönhetik!), a deportálás pedig Horthy és a hivatalos Magyarország akarata ellenére történt, egyébként is a kormányzó állíttatta le 1944. június végén a budapesti zsidók deportálását. Utóbbi tényleg így igaz, csakhogy a vidéki zsidók halálba küldése még akkor is, és heteken át folytatódott - amihez a kormányzónak sem volt szava.

Azt hinnénk, hogy egy politikus históriai emlékezetben betöltött helyét leginkább politikájának sikere, eredményessége legitimálja. Márpedig Horthy látványosan vezette falnak az országot. Mire lemondatták a balul sikerült kiugrási kísérlet nyomán, az ország már lángokban állt, s hadműveleti területté változott annak minden következményével. (Abba pedig most nem is mennénk bele, hogy a bukása után regnáló vérengző nyilas bábrezsim mennyiben bújt elő az ő szegedi, siófoki szép napokat látott tengerészköpenyéből.) A rajongó utókor szemében azonban Horthy virágzó országot teremtő, és persze országgyarapító csodalény, akit dicstelenül taszítottak le a piedesztálról a személyétől és politikájától független történelmi körülmények, meg persze a kommunisták.

Mondhatnánk gunyorosan, hogy a jelenkori Horthy-kultusznak nagyon is racionális az alapja. A milliók nyomorúságát feltételező, a saját végzete felé vakon menetelő (keresztény-nemzetinek becézett) középosztály körüludvarlásával megvalósult oligarchauralom, a korlátozott sajtószabadság, a változó nevű kormánypárt igazságtalan választási törvényekkel is megtámogatott leválthatatlansága, az ábrándok és a történelmi sérelmek által hajtott, délibábos politikai stratégia kártékonysága visszaköszön. A Horthy-reneszánsz valódi oka azonban ennél sokkal rémisztőbb, mert annak táptalaja nem más, mint a társadalmat máig mérgező engesztelhetetlen nacionalizmus, és az abból fakadó antiszemitizmus, xenofóbia és antiliberalizmus.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.