A szerk.

Kártya a kabátujjból

A szerk.

Szlovákia második legmagasabb közjogi méltósága, a házelnök Boris Kollár vasárnap – a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió egyik műsorában – hosszan beszélt Magyarországról. Részletesen kifejtett mondandójában pedig oda lyukadt ki, hogyha Szlovákia nincs résen, „akkor nemsokára Putyin Orbánnal közösen felparcellázza Szlovákiát is”. Ebbéli megállapításának premisszáit is hasonló zsánerben sikerült megfogalmaznia.

Kollár a Szlovákiát kormányzó koalíció második legerősebb pártjának (Sme rodina, a. m. Család Vagyunk) alapító elnökeként tölti be jelenlegi magas hivatalát. Pártja a 150 fős törvényhozásban a maga 17 képviselőjével a 3–4. legnagyobb frakció (holtversenyben a lelkifurdalás nélkül lenácizható Kotleba-párttal, A Mi Szlovákiánk Néppárttal). A Sme rodina párt ugyancsak különösebb skrupulusok nélkül nevezhető szélsőjobboldalinak, populistának, nacionalistának, de akár Kollár one man show-jának is. Egyébként melyik szlovákiai párt nem nacionalista? (Az, amelyik eleve etnikai alapon jött létre… szabad a gazda.) Mindehhez még hozzájön Boris Kollár távolról sem szeplőtelen pedigréje. Rosszhírű üzletember, vádolták már maffiakapcsolatokkal, természetesen a diplomamunkájának a plagizálásával, meg minden olyasmivel, amivel a többé-kevésbé gátlástalan gaunereket szokás. Állandó szereplője a bulvársajtónak, mint közveszélyes szoknyabolond, akinek tizenegy gyermeke van, közel ugyanannyi édesanyától. Nem érdemes sorolni tovább: Kollár egy országos seggfej, és kész. Politikai ellenfeleinek se szeri, se száma, még a kormánykoalíción belül is, akik nem adnák egy vak lóért, ha belétörölhetnék a cipőjüket, s erre meg is ragadnak minden kínálkozó alkalmat.

Most viszont, úgy tűnik, nem kínálkozott rá alkalom. A szlovákiai közélet, a politika felső vagy akár középső szintjeiről sem érkezett semmi olyasmi, hogy „jaj, hát, itt van nekünk ez a kis barmunk, ez a Boris, igen, ő a parlament elnöke, de ha belemelegszik, akkor kapitális hülyeségeket beszél, nem is győzünk bocsánatot kérni miatta, de hát ő ilyen, sokan ezért is szeretik, satöbbi, satöbbi…” – semmi ilyesmi. Egy nyikk sem. Hogy lehet ez? Miért van ez? A válasz roppant egyszerű: ezt fialta Orbán Viktor nagyon is célirányos külpolitikája – lám, az egyik szomszédos ország összes komolyan vehető politikai tényezője viszolyog tőle. Viszolyog tőlünk.

Az egyik?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.