Kártya a kabátujjból

Szlovákia második legmagasabb közjogi méltósága, a házelnök Boris Kollár vasárnap – a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió egyik műsorában – hosszan beszélt Magyarországról. Részletesen kifejtett mondandójában pedig oda lyukadt ki, hogyha Szlovákia nincs résen, „akkor nemsokára Putyin Orbánnal közösen felparcellázza Szlovákiát is”. Ebbéli megállapításának premisszáit is hasonló zsánerben sikerült megfogalmaznia.

Kollár a Szlovákiát kormányzó koalíció második legerősebb pártjának (Sme rodina, a. m. Család Vagyunk) alapító elnökeként tölti be jelenlegi magas hivatalát. Pártja a 150 fős törvényhozásban a maga 17 képviselőjével a 3–4. legnagyobb frakció (holtversenyben a lelkifurdalás nélkül lenácizható Kotleba-párttal, A Mi Szlovákiánk Néppárttal). A Sme rodina párt ugyancsak különösebb skrupulusok nélkül nevezhető szélsőjobboldalinak, populistának, nacionalistának, de akár Kollár one man show-jának is. Egyébként melyik szlovákiai párt nem nacionalista? (Az, amelyik eleve etnikai alapon jött létre… szabad a gazda.) Mindehhez még hozzájön Boris Kollár távolról sem szeplőtelen pedigréje. Rosszhírű üzletember, vádolták már maffiakapcsolatokkal, természetesen a diplomamunkájának a plagizálásával, meg minden olyasmivel, amivel a többé-kevésbé gátlástalan gaunereket szokás. Állandó szereplője a bulvársajtónak, mint közveszélyes szoknyabolond, akinek tizenegy gyermeke van, közel ugyanannyi édesanyától. Nem érdemes sorolni tovább: Kollár egy országos seggfej, és kész. Politikai ellenfeleinek se szeri, se száma, még a kormánykoalíción belül is, akik nem adnák egy vak lóért, ha belétörölhetnék a cipőjüket, s erre meg is ragadnak minden kínálkozó alkalmat.

Most viszont, úgy tűnik, nem kínálkozott rá alkalom. A szlovákiai közélet, a politika felső vagy akár középső szintjeiről sem érkezett semmi olyasmi, hogy „jaj, hát, itt van nekünk ez a kis barmunk, ez a Boris, igen, ő a parlament elnöke, de ha belemelegszik, akkor kapitális hülyeségeket beszél, nem is győzünk bocsánatot kérni miatta, de hát ő ilyen, sokan ezért is szeretik, satöbbi, satöbbi…” – semmi ilyesmi. Egy nyikk sem. Hogy lehet ez? Miért van ez? A válasz roppant egyszerű: ezt fialta Orbán Viktor nagyon is célirányos külpolitikája – lám, az egyik szomszédos ország összes komolyan vehető politikai tényezője viszolyog tőle. Viszolyog tőlünk.

Az egyik?