A szerk.

Kártya a kabátujjból

A szerk.

Szlovákia második legmagasabb közjogi méltósága, a házelnök Boris Kollár vasárnap – a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió egyik műsorában – hosszan beszélt Magyarországról. Részletesen kifejtett mondandójában pedig oda lyukadt ki, hogyha Szlovákia nincs résen, „akkor nemsokára Putyin Orbánnal közösen felparcellázza Szlovákiát is”. Ebbéli megállapításának premisszáit is hasonló zsánerben sikerült megfogalmaznia.

Kollár a Szlovákiát kormányzó koalíció második legerősebb pártjának (Sme rodina, a. m. Család Vagyunk) alapító elnökeként tölti be jelenlegi magas hivatalát. Pártja a 150 fős törvényhozásban a maga 17 képviselőjével a 3–4. legnagyobb frakció (holtversenyben a lelkifurdalás nélkül lenácizható Kotleba-párttal, A Mi Szlovákiánk Néppárttal). A Sme rodina párt ugyancsak különösebb skrupulusok nélkül nevezhető szélsőjobboldalinak, populistának, nacionalistának, de akár Kollár one man show-jának is. Egyébként melyik szlovákiai párt nem nacionalista? (Az, amelyik eleve etnikai alapon jött létre… szabad a gazda.) Mindehhez még hozzájön Boris Kollár távolról sem szeplőtelen pedigréje. Rosszhírű üzletember, vádolták már maffiakapcsolatokkal, természetesen a diplomamunkájának a plagizálásával, meg minden olyasmivel, amivel a többé-kevésbé gátlástalan gaunereket szokás. Állandó szereplője a bulvársajtónak, mint közveszélyes szoknyabolond, akinek tizenegy gyermeke van, közel ugyanannyi édesanyától. Nem érdemes sorolni tovább: Kollár egy országos seggfej, és kész. Politikai ellenfeleinek se szeri, se száma, még a kormánykoalíción belül is, akik nem adnák egy vak lóért, ha belétörölhetnék a cipőjüket, s erre meg is ragadnak minden kínálkozó alkalmat.

Most viszont, úgy tűnik, nem kínálkozott rá alkalom. A szlovákiai közélet, a politika felső vagy akár középső szintjeiről sem érkezett semmi olyasmi, hogy „jaj, hát, itt van nekünk ez a kis barmunk, ez a Boris, igen, ő a parlament elnöke, de ha belemelegszik, akkor kapitális hülyeségeket beszél, nem is győzünk bocsánatot kérni miatta, de hát ő ilyen, sokan ezért is szeretik, satöbbi, satöbbi…” – semmi ilyesmi. Egy nyikk sem. Hogy lehet ez? Miért van ez? A válasz roppant egyszerű: ezt fialta Orbán Viktor nagyon is célirányos külpolitikája – lám, az egyik szomszédos ország összes komolyan vehető politikai tényezője viszolyog tőle. Viszolyog tőlünk.

Az egyik?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.