A szerk.

A vasárnapi belső-ferencvárosi időközi országgyűlési választás második fordulójában nagy fölénnyel szerzett mandátumot a fideszes induló, Bácskai János. A szavazati arányok nagyjából leképezték a teljes lakosság körében végzett közvélemény-kutatások eredményeit. Meg is mondta mindenki, hogy tipikus billegő körzet a fővárosi 12., amely eddig valamennyi rendes választáson leendő kormánypárti képviselőt küldött az Országházba.

Hogy a kormány mit tesz a válság hatásainak tompítására, meg a jobb idők eljövetelének sürgetésére, nagyjából tudjuk (a 12-14. oldalon van róla cikk). Hitelt vesz fel fürgén, itt próbál megfogni egy kis pénzt, ott csökkent kiadást, hol jól, hol rosszul; nézi, mit csinál a jegybank, meg hogy hány munkanélküli lesz, vakarja a fejét és újraszámol mindent, mikor kiderül, hogy Németország inkább lefele megy még egy kicsit. És persze, ez a fontos most, hisz ők kormányoznak.

Január 29-én rendkívüli parlamenti ülésnap lesz a válságkezelés mikéntjéről, a minisztereknek pár nappal korábban kell elképzeléseiket megosztani a kormányfővel arról, hogyan gondolják a maguk területén mindezt. Kétségkívül Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter asszonyra hárul a legnagyobb teher: nem elég, hogy napról napra nő a munkanélküliek száma, az állami juttatásokat is le kellene néhány tízmilliárddal faragni, lehetőleg minél gyorsabban.

A szombati nemzeti csúcsot műfaji szempontból leginkább a Cristoph Willibald Ritter von Gluck-féle operareform előtti színpadi műként célszerű értelmezni. A szereplők az opera seria szabályai szerint kiálltak a nagyközönség elé, és eldalolták áriájukat. Számot adtak érzéseikről, gondolataikról, anélkül, hogy a többi szereplővel közvetlen dramaturgiai interakcióba léptek volna.

Tudjuk árnyaltabban is magyarázni, amint az rövidesen, pár oldallal beljebb ki is fog derülni, de a lényeg az, hogy elfogyott a pénz. Sokáig volt, relatíve sok is volt, de most nincs. El lett költve előre, akkor, amikor még meg sem volt keresve, ami még hagyján lenne; de több lett belőle elköltve, mint amennyit egyáltalán meg lehet keresni.

"A doppinggyalázat elhomályosított mindent, ami előtte és utána történt sportolóinkkal az olimpián. Már semminek nem lehet annyira örülni, mint amennyire egy-egy siker normális esetben rászolgált volna. Fazekas, Annus, Gyurkovics és a többiek doppingbotránya beszennyezte az egészet, azt is, aminek semmi köze nem volt hozzá.

Vannak mindenféle lezáratlan, tisztázatlan ügyeink: ügynök-, olaj-, Postabank-, brókerügy, az ehhez-ahhoz "közeli" cégek viselt dolgai, puszta fölsorolásuk kitenne egy vezércikknyi helyet. Az igazságszolgáltatás soha nem járt ezek végére, vagy ha mégis, az általános vélekedés szerint az legfeljebb pro forma történt, a "teljes igazságot" akkor sem tudhattuk meg. Leállított vagy el sem kezdett nyomozások, bizottsági vizsgálatok, kiiktatott nyomozók, fél- és dezinformációk tömege, és persze ún. politikai megfontolások - ezek jellemzik leginkább Magyarország közéleti botrányainak hivatalos kezelését.

Az Alkotmánybíróság hétfőn kihirdetett két határozata leverte a szocialista frakció két kísérletét a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényi szabályozás szigorítására.

Hétfőn pár fekete inges neonyilas egy kis időre megint hatályon kívül helyezte a magyar alkotmányt.

Ha Kóka győz, Fodorék mennek, ha Fodor, akkor Kókáék - lehetett hallani az SZDSZ tisztújító küldöttgyűlése előtt. Soha ilyen megosztott nem volt a párt, reális lehetőség a szakadás - ezt meg utána (Fodor-Kóka 346:344). Marhaság, nem fognak szakadni.

Mondta vagy nem mondta? Mármint Gyurcsány Ferenc Kóka Jánosnak a múlt szerdán, netán csütörtökön? És mit mondott (mert hogy valamit, az biztos)? Azt mondta, hogy...

Annak hangoztatásával, hogy a népszavazáson kilőtt - és azóta törvényben is visszavont - díjtételek miatti bevételkiesést a költségvetésnek nem áll módjában, a kormánynak pedig nem áll szándékában pótolni, nagyon messzire már nem lehet vitorlázni. Persze, a koalíciónak az alkotmánybírósági döntésre, vagy a népszavazás előtti ellenzéki érvekre mutogatva akár még igaza is lehetne: ha eddig az ellenzék és az AB azért tartotta népszavazásra bocsáthatónak a kérdéseket, mert azok nincsenek hatással a költségvetésre, akkor ne is legyenek hatással a költségvetésre. De ez csak játék a szavakkal.

A hétvégén ügydöntő népszavazást tart az ország arról, hogy az Országgyűlés eltörölje-e a vizitdíjat, a fejlesztési részhozzájárulás néven törvénybe iktatott tandíjat, valamint a kórházi napidíjat. A referendum ugyanakkor sokak, hovatovább az érdeklődő közvélemény jelentős hányada szerint "nem ezekről a kérdésekről szól".