A szerk.

Hétfőn (most: 2007. december 10.) nyilvánosságra került: a Fővárosi Nyomozó Ügyészség "bűncselekmény hiányában" nem emel vádat E. Zsanett megerőszakolásának (2007. május 4.) ügyében. Körülbelül avval az indoklással, hogy eddig sem derült ki semmi, és biztosan eztán sem fog. A döntés ellen nyolc napon belül lehet panasszal élni. Úgyhogy időben vagyunk!

Múlt szombaton a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség bemutatta Erős Magyarország című programját. Majdnem százoldalnyi, ízlésesen tördelt kiadvány. Mit ad isten, éppen akkor került elő, amikor óriáscsizmában közelg december 17., az össztársadalmi válság csúcsnapja; és amikor általában is mindenféle krízis (megélhetési, szociális, de mindenekelőtt: erkölcsi, morális és etikai) sújtja a hazát.

Orbán Viktor amerikai útján egyrészt Orbán Viktorral kommunikált az amerikai külügyi kormányzat, valamint egyes külpolitikai agytrösztök alsó- és középtájéka, másrészt Gyurcsány Ferenchez szólott kissé, még ha némán is.

Kedd reggel országos sztrájkra készültünk. Délután aztán úgy tűnt, mintha a megmozdulás derékhadát adó vasutasok kiszállófélben lennének, folyamatosan egyezkedtek a kormánnyal. Végül megállapodtak is, meg nem is, aminek következtében - az utolsó hírek szerint - szerdán a vasutasok is munkabeszüntetnek (-tettek) reggel hattól délig.

Aki látott már buszmegállót a Felvidéken vagy Erdélyben kis vagy közepes hatótávolságú magyarországi popsztárok plakátjaival teleragasztgatva, tudja, hogy egy turné az elszakított területeken mindig hálás mulatság (azon otromba logika jegyében leginkább, mely szerint a "hazaiság" úgyis mellékessé teszi a minőségi kérdéseket - vö. "jó ezeknek a szar is").

Akinek illúziói voltak afelől, hogy mennyire tudja megvédeni a törvény és annak alkalmazója a többséget a nyíltan alkotmányellenes és törvénysértő kisebbség terrorjától, az a múlt héten kaphatott egy jelentős tockost.

Kedd délutánra hivatalossá vált az, amit régóta sejthettünk: Orbán Viktor lehasadt az előre hozott választások ötletéről. Október 23-i beszédének kulcsmondata az volt, hogy a háromkérdéses, ún. szociális népszavazásuk lesz az első lépés.

Szerkesztőségünk a legmesszebbmenőkig támogatja kormányunk harcát a korrupció visszaszorításáért. Szívünk minden dobbanásával kívánjuk a képviselői javadalmazások jelentős növelését, és igen, szigorítsák meg az összeférhetetlenségi szabályokat! Adjanak továbbá sok pénzt a pártoknak, szerintünk megéri - de aztán ha egy párt vagy egy hivatal, vagy egy hivatali személy suba alatt pénzeszközt fogad el, jaj legyen neki! Ne kapjon suba alatt pénzeszközt senki közhivatalnok!

A Heti Világgazdaság múlt heti számában Rozsdaövezet címmel jelent meg cikk Veres János jelenlegi pénzügyminiszter egykori cégének viselt dolgairól. A szerző, Sághy Erna bírósági dokumentumok bemutatásával tár föl egy végtelenül mocskos históriát, melyben pár gátlástalan tróger színesfém-kereskedelemmel, hamis számlák alapján való áfa-visszaigényléssel és hátrányos helyzetükben ügyeskedni próbáló romák bűnbakká formálásával múlatta az idejét. A dolog vége az lett, hogy az utóbbiak közül - akik vélhetően épp annyit kerestek a hamis számlák kibocsátásával, hogy ne haljon a családjuk éhen - nyolcat lecsuktak. Megtalálták Kaya Ibrahimot, mindjárt nyolcat is. És le is ültették őket.

Lapzártánkkor ötven körül járt a népszavazási kérdések száma. Ali babát és negyven kérdését ma délutánra várjuk, Hófehérke már a múlt héten elsőbbségivel feladta hét pajtását. És képzeljük el a jelenetet, amikor a szavazófülkében magunk elé húzzuk a Háború és béke első kötetét, és laponként ikszelünk. Kutuzov költségtérítését bruttósítsák, ez jó, mégiscsak visszás volt, amikor az agg tábornoknak kamu zabszámlákkal kellett bűvészkednie a borogyinói csata után, hogy valami maradjon is a zsebében. De Bolkonszkij herceg ma is élne, ha Gyurcsány nem veri szét az egészségügyet, a válaszom tehát: nem. Napóleon, takarodj!

Gyurcsány Ferenc múlt héten bejelentett hétpontos köztisztasági csomagja - amely többek között a pártfinanszírozást tenné átláthatóvá és ellenőrizhetővé, rendezné a képviselői fizetéseket és eltörölné a méltán népszerűtlen ún. költségtérítési keretet, valamint kimondatná a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlenségét (amit épp egy MSZP-SZDSZ-kormány szüntetett meg még 1994-ben) - sokakban, így lapunkban is azt az érzetet keltette, hogy a kormányfő előre menekül párton belüli szorult helyzetéből.

A húsz évvel ezelőtti találkozóra emlékező ülést szerveztek Lakitelken a múlt szombaton. S bár az egykori főszereplők mellett az újabb idők sztárjai is fölléptek - a legnagyobb sikert természetesen Orbán Viktor aratta -, az összejövetel mégis egyfajta időutazásra emlékeztetett.

Az lett volna csak a mókás, ha a kormányfőre most rádől a szocpárt és agyoncsapja. Mondjuk úgy, hogy a Zuschlag-ügy miatti elemi, párton belüli felháborodás a leváltásához vezet. Esetleg úgy, hogy a kormányfő ezen eset miatt prognosztizálható népszerűségvesztése sarkallja pragmatikus cselekvésre a frakciót.

Juraj Migas, Szlovákia magyarországi nagykövete erősen elcsodálkozott, amikor berendelték a Külügyminisztériumba; mit vegzálják minden piszlicsáré dologgal. A pozsonyi külügy az eset kapcsán közölte, hogy a maestro afelől tájékozódott magyar partnerénél, hogy "vajon a magyar kormánynak és a magyar politikai élet más képviselőinek reagálása nem a háború utáni európai rendezést megkérdőjelező célokat követ-e?" Bár lehet, hogy a "nem-e" fordulatot használta. Most mondjuk erre azt, hogy a pofánk leszakad?