A szerk.

Azt a gumicsontot rágja a magyar, amit Habony kiplakátolt neki – ez is egy megfejtése a gyűlöletkampánynak. Csak hamis. E heti lapszámunk szerkesztőségi cikkében megírjuk miért az.

Mielőtt a kokainfogyasztáson kapott két válogatott kajakosunk ellen indult elég hülye, viszont gonosz és képmutató sajtó- és egyéb kampány hozzászólói teljesen belerévednének önnön morális felsőbbrendűségükbe, s e „jogos felháborodás”, valamint a nemzet becsülete, nemkülönben a magyar ifjúság közelgő megpimpósodása miatti aggódás szomatikus tüneteket idézne elő szervezetükben (ú. m. szemrángás, reflux, vizelettartási problémák), kíséreljük meg a problémát tárgyszerűen megközelíteni.

Múlt szerdán a Kúria harmadfokon elutasította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerme­keknek Alapítvány (CFCF) keresetét. A kereset annak a kimondását kérte, hogy a nyíregyházi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola szegregál. Továbbá azért indította a pert a CFCF, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a bíróság állapítsa meg a korábbi fenntartó nyíregyházi önkormányzat és az egyházmegye közötti együttműködési megállapodás és támogatási szerződés érvénytelenségét is.

Ma, három évvel mindenféle választás előtt talán szóra sem lenne érdemes, hogy Orbán vidéki ígérgetős fellépéseinek mi a tartalma és az értelme – ha az eszelősen pörgetett spinnek ne lenne most már két undorító mellék­fonala is.

Az Omega együttes nevű szórakoztatóipari vállalkozás utoljára 1977-ben állított elő a maga kategóriájában magabiztosan versenyképes könnyűzenei terméket; az Időrabló című bakelitkorongra nyomott hanglemezt.

Hálaadó szentmisét tartanak a Belvárosi plébániatemplomban Orbán Viktor 50. születésnapja alkalmából - e kétségkívül megrendítő hír fogadtatása elég vegyesnek tűnik egyelőre, holott minden okunk meglenne az örömre.

Lázár János, a miniszterelnök személye körüli miniszter hétfőn tiszteletlenül viselkedett Szél Bernadett-tel (LMP) a parlamentben. Meglehetősen alpári tenorban arra tett kísérletet, hogy női mivoltában alázza meg az ellenzéki képviselőt, amikor azt sugallta, hogy Szélnek bizonyára tetszik ő, mint férfi, azért fordul hozzá annyiszor, de neki ilyesmi vele kapcsolatban nem fordulna meg fejében, értsük, neki viszont nem tetszik Szél, mint nő.

Fenti kis cikkünk, mint cseppben a tenger mutatja: csinálnának valamit, ami eleve káros, gonosz és ostoba, aztán és hála istennek inkább nem csinálják, vagy megcsinálják negyedrészben, rendszerint annyira, hogy valamennyit azért lehessen lopni – és ezt nevezik kormányzásnak.

Kezdődött azzal, hogy Palkovics államtitkár a meghirdethető szakok számának csökkentését irányozta elő, 2020-ig éppen 15 százalékkal. Az indoklás elsőre is több sebből vérzett. Igaz, hogy a kormány legutóbb a bolognai rendszer bevezetésekor, az elmúlt évtized közepén nyúlt a szakstruktúrához, és egy képzés tíz év alatt bőven elavulhat.

Újra itt a nemzeti konzultáció, minden korábbinál elképesztőbb tartalommal: akarja-e, hogy terroristák lepjék el az országot?

A kisebb-nagyobb sérülésekkel magunk mögött hagyott tapolcai választás kampányának három, ideig-óráig emlékezetes momentuma volt. Mind a hármat a Fidesz szolgáltatta.

Bár hivatalos végeredmény csak lapunk megjelenése napján várható, az az eddigi adatok alapján is egyértelmű, hogy a Lasztovicza Jenő (Fidesz) halála miatt kiírt időközi országgyűlési választáson a Jobbik jelöltje, Rig Lajos győzött.

Mindig tudtuk, hogy csak az eleje tűnik viccesnek, a vége sírás lesz. A fordulópontot az M4-es ügye hozta el. Innentől megy igazán vérre az Orbán–Simicska-háború. Természetesen nem a küzdő felek vérére, hanem a mienkére.

Volt néhány hátborzongató kép az utóbbi hetek sajtójában, ami minden politikai közleménynél, bűnügyi statisztikánál, a tüntetések bármelyik frappáns jelszavánál pontosabban mutatta meg Orbán Viktor rendszerének igazi arcát.