Nem világos azonban, miért nem elegendő e probléma orvoslására a tananyag frissítése, amit saját jól felfogott érdekükben is folyamatosan megtesznek az intézmények. Ha egy informatikai karon ugyanazt tanítanák, mint tíz éve, nyilván hamar elfogynának az érdeklődők. Az államnak mintegy fogyasztóvédelmi funkciójában eljárva persze meg kell akadályoznia, hogy sarlatánok adjanak diplomát kezdő sarlatánoknak, de ilyen aggály fel sem merült. Szokás szerint továbbtanulási, elhelyezkedési esélyekről, diplomás-munkanélküliségről papoltak a döntéshozók.
Az alapötletnél már csak a megvalósítás volt fenomenálisabb. A felsőoktatási államtitkárság március közepén kezdett egyeztetni a rektori konferenciával, az ajánlat az lehetett, hogy 15 százalékot mindenképp levágunk, a konkrét szakokról meg tessék vitatkozni. Az „egyeztetésekről” egy hónapon át szivárogtak az információk, felmerült olyan, a modern és rohanó világunkban hasznavehetetlen képzések megszüntetése is, mint a kommunikáció- és médiatudomány. Az államtitkárságot kevéssé zavarta, hogy a nemzetközi tanulmányok szak lenullázása kapásból hazavágná az ELTE társadalomtudományi karát, vagy hogy a pszichológia osztatlanná alakítása éppen a nemzetközi vérkeringésből ragadná ki az ott tanulókat. A folyamat komolyságát jelzi, hogy az intézmények múlt pénteken négykor kapták kézhez a minisztérium végleges tervezetét, és akár hétfő délig is véleményezhették azt. Az Emmi „megalapozó számításokat” is mellékelt a döntéshez; kis szépséghiba, hogy e mutatók alapján a megszüntetésre ítélt nemzetközi tanulmányok a legjobban teljesítő társadalomtudományi alapszak, eredménye az összes szak átlagától sem marad el.
Lapzártánkkor úgy tűnik, hogy a kormány a hétfői diáktüntetések után visszakozik, megmaradhat a kommunikáció és a nemzetközi tanulmányok, megússza a pszichológia is, a társadalmi tanulmányok alapszak mellett csak néhány kisebb volumenű képzést vezetnek ki a rendszerből.
Hogy akkor mégis minek égették magukat? A kézenfekvő értelmezés szerint a kormány a hallgatói létszámot szerette volna tovább csökkenteni a szakbezárásokkal. Hiszen maguk sem hihették, hogy a nemzetközi tanulmányok szakra készülő érettségiző csendben átballag majd egy másik képzésre – ahelyett, hogy rövid úton iszkolna a határ túloldalára. Amennyiben az volt az elképzelés, hogy a kínálat megnyirbálásával észrevétlenebbül sorvasztható a felsőoktatás, mint mondjuk a keretszámokkal, akkor csúfos kudarcot vallott a Fidesz–KDNP. A kormányzati megszólalások ötletszerűségét elnézve azt sem lehet kizárni, hogy gonosz hátsó számítás sem volt a terv mögött: Orbán Viktor, Parragh László és Palkovics államtitkár ezúttal nem a szotyolából, hanem a felsőoktatási szakok között szemezgettek egy kicsit.
A legpesszimistább megfejtés szerint a szokásos Fidesz-taktika jegyében azért lengették be a legnépszerűbb szakok bezárását, hogy aztán simán átvigyék a „kisebbik rosszat”, nevezetesen a felsőoktatási törvény módosításának egyéb disznóságait. Ilyenből ugyanis van bőven, elég, ha a széles egyetértési jogokkal felruházott konzisztórium miniszteri delegáltakkal történő feltöltésére vagy a hallgatói önkormányzatok jogköreinek visszavágására gondolunk. Orbánék is pontosan tudják, hogy a tanszabadság és az egyetemi autonómia fokozatos csökkentése garantálhatja a hallgatói érdekérvényesítő képesség csorbítását. Mindent el is követnek azért, hogy a diákok legközelebb már ne tudják megvédeni az egyetemüket.
