A szerk.

Milliók nevében

A szerk.

Elkezdődött a futball-vb, lejátszották Dzsu­dzsák Balázs zsíroskenyér-meccsét, Orbán Viktor pedig képes volt azt mondani a rádióban, hogy „Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket”. Ám e hírek a közelébe sem érhettek annak, hogy megjelent Majoros Péter és Molnár Tamás Azt beszélik a városban című száma. 

„Gyakorlatilag felrobbantotta az internetet” – írták a lapok, a műhöz készült videóklipnek négy nap alatt már több mint 2,7 millió megtekintése volt.

Akár legyinthetnénk is erre, elvégre a YouTube és az egyéb közösségi oldalak manipulációja reklámipari rutinná vált, és Majoros Péter (Majka) eleve is a legnézettebb hazai előadónak számít.

Ám úgy tűnik, hogy Majoros most más vizekre evezett. Szemben a legutóbbi produkciójával, amikor ugyancsak párban, Pápai Joci magyar popsztárral közösen megalkották a lakodalmas gregoriánt (1,2 millió megtekintés), az „ózdi hős” most nem a giccs és blődli nyomvonalán próbál nagyobb bevételhez jutni, hanem – legalábbis a bulvársajtó szerint – „rendszerkritikával”. És mintha ebből az is következne, hogy Majorosnak össze kellett szednie minden bátorságát is, mielőtt nekiállt dalszöveget írni, s persze ahhoz is, hogy a művével előálljon. Tőle tudhatjuk, hogy a szám már több mint egy éve kész, „ám a választások előtt nem akartunk egy ilyen dalt kiadni, nehogy elfogultsággal vádoljanak bennünket egyik vagy másik oldal iránt”. Vagy úgy!

Most ne menjünk bele abba, hogy a rappernek nem volt kínos április közepén, a választások előtt Szijjártó Péterrel fotózkodni, s abba sem, hogy Majoros a kormánypropagandista Tv2 legismertebb „arca”. Sőt higgyük el neki azt is, amit tavasszal, a Szijjártó-látogatás után mondott, hogy ő „sosem lesz sáros politikától”, de még afelől se legyen kétségünk, hogy új dalának minden sorát az a nagy szíve diktálta. Ugyanakkor mégis hiába vannak mindenféle be- és kiszólások a szövegben az „ereszcsatornától” a parizeren át a „vadászkiállításig”, ha a legfontosabb sora mégis az, hogy „mindegy, hogy jobbra vagy balra húzod be az X-et”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.