A szerk.

Mint a kámfor

  • A szerk.
  • 2012.06.03 11:05

A szerk.

Ez a cikk Gyurcsány Ferencről szól. S az ő szakdolgozatügyéről, annak is inkább a kezeléséről. Mely kezelés, ha olyan lett volna, amilyen végül nem lett, ha olyan lett volna, amilyet elvárunk, ha másért nem, azért az egy szem szavazatunkért cserébe, nos, akkor lehet, hogy ez a cikk a sütőporcsempészőkről szólna.

Bocsássuk gyorsan előre, hogy a magát némi eufemizmussal HírTv-nek nevező fideszes tévécsatornát a legtávolabbról sem tartjuk hiteles hírforrásnak, kiváltképp azon műsorát nem, melynek aktorai a sütőporos fiúk (szép, igaz történetüket lásd: Hazugság, steksz, sütőpor, Magyar Narancs, 2012. március 29.). Mindezt nem csupán a miheztartás végett szögezzük le, hanem azért is, mert az alant tárgyalt történet aktív résztvevői a sütőporhintők. Mindazonáltal nem róluk kívánunk beszélni, nincs velük semmi dolgunk.

A természetes és a kívánatos nyilván az lett volna, ha az ügy kipattanásakor Gyurcsány Ferenc kiáll, és azt mondja, hogy hátrább az agarakkal, ripőkök, s az asztalra csapja nevezetessé - a való világban azonban kámforrá - vált dolgozatát, melyben a Balaton-felvidék szőlészetének és borászatának felvirágoztatásához vezető merész és korszerű utak szerepelnek tömegével. Akkor az ügy el van intézve.

Talán akkor is el van az ügy intézve, ha Gyurcsány Ferenc kiáll, s azt mondja, hogy nézzék, már akkor függetlenített KISZ-titkár voltam, politikai vagy üzleti pályára készültem, eszem ágában sem volt egy percet is lehúzni általános iskolai technika-biológia tanárként. Várt a mozgalom, várt rám a síkság, s én túl akartam lenni az egészen, fogtam és beadtam a sógor dolgozatát, úgysem érdekelt az egész senkit sem. Már akkor volt bennem némi szégyenérzet, de hamarosan beláttam, hogy mekkorát hibáztam, s szereztem becsületes eszközökkel egy közgazdászdiplomát, arról, tessék nézni, itt van minden papír, dokument. Már rakom is föl mindet a netre, és bocsánatot kérek - mindenkitől. Lehet, hogy még ekkor sem ügy az ügy. Ki-ki elkönyveli a maga gusztusa és szimpátiái szerint, aztán ha módja lesz rá - a szavazófülkében például - közli a döntését.

De még ilyesmi sem történt.

Gyurcsány Ferenc pontosan úgy reagált a vádakra, mint az általa tisztán erkölcsi alapon nyilvánosan szétekézett Schmitt Pál a maga dolgozatlopásának idején; beszélt összevissza, jószerivel - és aligha véletlenül - egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat. Volt szó dobozok mélyén rejtőző dolgozatról, költözködések sora közben talán elvesző holmiról, majd a közvetett bizonyíték hatása alatt már valóságos szőlészeti és borászati dinasztiáról, amelynek lakásában az ember minduntalan hasra esett valami elbitangolt szakanyagban, fontos adatban, prospektusban, például Marx Károly Szőlőtőke című alapművében. A közvetett bizonyítékot (a Gyurcsány-írás értékelésének szembeötlő összecsengését a sógor szakdolgozatával) pedig egy kvázi tanúvallomás követte, a mű vélelmezhető tulajdonosától, mely szerint abban a lakásban (a szüleijében) az ő dolgozatán kívül nem volt egy szem szőlőügyi papiros sem.

Ki az ördögöt érdekel, hogy mi volt Gyurcsány Ferenc valamikori felesége szüleinek lakásában? Ki akarja mérlegelni egykori családtagjainak szavahihetőségét? Gyurcsány most azt mondja, hogy kiperli a vagyonából az őt plágiummal vádolókat. Azt mondja, hogy ő az első számú közellenség, akit már tíz éve üldöznek. Csakhogy már nem beszélni kell. Hanem virítani. Már nem segít a fej, jöjjön az írás.

Mert egy kérdés van csak, hol az elbitangolt szakdolgozat? Anélkül ugyanis megette a fene az egészet. Hisz ennek az egésznek perdöntő része Gyurcsány Ferenc amúgy is problematikus személyes és természetesen politikai hitele. A szakdolgozat híján az is odavan, tudniillik. Míg nincs szakdolgozat, nincs értelme arról sem beszélni, hogy hazudnak-e a HírTv-ben, vagy ezúttal nem. Míg nincs szakdolgozat, arról sincs értelme beszélni, hogy üldözik Gyurcsány Ferencet. Egyébként üldözik. Schmitt Pált is üldözte egy ország, naná, mert lopott. Ellopott valamit az országtól, konkrétan az igazságba, hivatalnokainak, közvetlenül vagy közvetve választott vezetőinek a becsületébe vetett hitet. Gyurcsány Ferenc napról napra válik egyre inkább cinkosává, bűnsegédjévé ebben Schmitt Pálnak, de legfőként a Schmitt bűnét oly nagy erőkkel relativizálni igyekvőknek.

Mi lesz ezután, ha rajtakapnak egy újabb felelősséggel felruházott személyt efféle disznóságon? Azt mondja majd, hogy hja, kérem, ez egy ilyen ország, itt így szerzik - ebül - a diplomákat, így szerezte a tiétek is, így a miénk is. De Magyarország nem ilyen, itt is épp úgy írják a szakdolgozatokat, mint máshol, úgy, ahogy kell, könyvtárazás, kutatás, tanulás után, becsületesen. Csak az merészeljen tehát akármilyen szintű vezetőjének is jelentkezni, aki maga is így járt el. Csalók kíméljenek!

Hogy Gyurcsány Ferenc - mint már hetek óta - képtelen hitelt érdemlő választ, cáfolatot adni az őt ért vádakra, az az ő politikai végét jelenti. Ennyi volt. Valószínűleg marad még egy darabig, de semmi szükség nem lesz rá. Mi ugyan nem mondjuk, hogy menjen. Ki ő nekünk? Schmitt az elnökünk volt, a köztársaságé, ha rossznak is tartottuk - neki volt miért mondanunk. Gyurcsánnyal intézze a dolgot a pártja például.

Csakhogy Gyurcsány Ferenc jelen szereplése és esetleges további jelenléte még számos járulékos kártételt is jelent az országnak, illetve a politikai élet Fideszen, Jobbikon kívüli, tehát demokratikus részének. Minden megszólalása csökkenti azon bűn súlyát, amit Schmitt Pál örökül hagyott a Fidesznek, végül semmivé is teszi. Csakhogy attól nem a Fidesznek lesz jobb, hogy nem kell viselnie egy ordas csalás jól megérdemelt következményeit, hanem az országnak lesz rosszabb. Sokkal rosszabb. De megszívja ezt a históriát mindenki, akinek köze lesz őhozzá, és sajnálatos módon azok is, akiknek valaha - ha mégoly jóhiszeműen is - volt vele közös dolguk. És ez ugyancsak nem bármikori üzletfeleinek, eszmetársainak a baja, hanem az ország azon részének, amelyik adott esetben nem kérne a Fidesz és a Jobbik képviselte világból. Gyurcsány Ferenc olyan (volt), amilyen, de az kétségtelen, hogy a Fidesszel, Jobbikkal szembeni - akármennyire is szétszórt - erők egyik emblematikus figurája. Akiről védelmezői ma is azt mondják, hogy azért üldözik, mert félnek tőle, hisz egykor megverte Orbán Viktort. Nos, most a Fidesz és a Jobbik összes ellenfele megfizeti az árát (többszörösen is) annak, hogy Gyurcsány Ferenc késlekedik a vádak hitelt érdemlő cáfolatával. És sorolhatnánk még elég hosszan ebbéli hanyagságának kárait. Azonban fölösleges. Annál is fölöslegesebb, mivel nem e kártételek miatt lesz percről percre kevésbé kívánatos személye a magyar politikai életnek Gyurcsány Ferenc.

Hanem azért, mert nem lopunk diplomát. Nem engedi a becsület, ami nélkül, de legalább a látszata nélkül senkinek nincs helye a közéletben.

Neked ajánljuk