A szerk.

Nincs dolga

A szerk.

A kormánynak már nincs feladata az oltással, mindent megtett, jelentette ki a múlt héten Gulyás Gergely miniszter, például nem indít semmiféle kampányt annak érdekében, hogy a 12–18 év közötti gyerekek, fiatalok közül minél többen oltassák be magukat.

Azóta tudjuk azt is, hogy a kormány újabb jelentős lazításokra készül: 5,5 millió beoltottnál a maszkok is mehetnek a kukába. Árad felülről az optimizmus, visszakapjuk a „régi életünket”, a különösen virulens delta variánsról pedig, amely Nagy-Britanniában, Portugáliában, Oroszországban ismét berobbantotta a járványt, és már megjelent Magyarországon is, szó se essék.

Egy évvel ezelőtt ugyanezt láttuk. Orbánék tavaly ilyentájt a saját vállukat veregetve számoltak be a vírus fölött aratott diadalról, a járvány őszi hullámaira és az egészségügy labilis helyzetére figyelmeztető szakelemeket pedig lekezelően „riogatással” vádolták. A nyár végére viszont a valóság beszüremkedett a Karmelita kolostorba is, és Orbán arról kezdett beszélni, hogy a kormány irányította védekezés sikerét emberéletekben (vagyis a járvány akkor még alacsony napi halálozásában) kell mérni. Ám az elhalálozások ugrásszerű emelkedése, amelyet többé sem az addigi sikerpropaganda, sem a cinikus kísérőszöveg („az elhunytak többségében idős, krónikus betegek”) nem tudott ellensúlyozni, néhány hónap múltán mindenki számára nyilvánvalóvá tette a kormány hazugságait („A kormány segítségével a magyar egészségügy felkészülten várja a koronavírus újabb támadását!”). Jött az újabb retorikai csodafegyver: az „oltakozás”. Ráadásul Orbánék erre hivatkozva egyszerre harcolhattak „Brüsszel” ellen (amelynek állítólagos bénázása miatt kevés vakcina érkezik az országba), és sározhatták itthoni ellenfeleiket állítólagos oltásellenességük miatt. A kormány ismét ünnepeltette magát, orosz és főleg kínai vakcinák millióit vásárolta meg. Sem az orosz, sem a kínai vakcina máig nem rendelkezik az Európai Gyógyszerügynökség engedélyével (az ellenzék kizárólag ezt bírálta, nagyon helyesen), idehaza pedig gyanúsan rapid eljárással, nyílt politikai fölszólításra kapott a szakhatóságtól zöld jelzést mindkettő. Mi pedig attól kezdve minden nap arra ébredtünk, hogy Magyarország az átoltottságban Európa élvonalában van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.