A szerk.

Nincs dolga

A szerk.

A kormánynak már nincs feladata az oltással, mindent megtett, jelentette ki a múlt héten Gulyás Gergely miniszter, például nem indít semmiféle kampányt annak érdekében, hogy a 12–18 év közötti gyerekek, fiatalok közül minél többen oltassák be magukat.

Azóta tudjuk azt is, hogy a kormány újabb jelentős lazításokra készül: 5,5 millió beoltottnál a maszkok is mehetnek a kukába. Árad felülről az optimizmus, visszakapjuk a „régi életünket”, a különösen virulens delta variánsról pedig, amely Nagy-Britanniában, Portugáliában, Oroszországban ismét berobbantotta a járványt, és már megjelent Magyarországon is, szó se essék.

Egy évvel ezelőtt ugyanezt láttuk. Orbánék tavaly ilyentájt a saját vállukat veregetve számoltak be a vírus fölött aratott diadalról, a járvány őszi hullámaira és az egészségügy labilis helyzetére figyelmeztető szakelemeket pedig lekezelően „riogatással” vádolták. A nyár végére viszont a valóság beszüremkedett a Karmelita kolostorba is, és Orbán arról kezdett beszélni, hogy a kormány irányította védekezés sikerét emberéletekben (vagyis a járvány akkor még alacsony napi halálozásában) kell mérni. Ám az elhalálozások ugrásszerű emelkedése, amelyet többé sem az addigi sikerpropaganda, sem a cinikus kísérőszöveg („az elhunytak többségében idős, krónikus betegek”) nem tudott ellensúlyozni, néhány hónap múltán mindenki számára nyilvánvalóvá tette a kormány hazugságait („A kormány segítségével a magyar egészségügy felkészülten várja a koronavírus újabb támadását!”). Jött az újabb retorikai csodafegyver: az „oltakozás”. Ráadásul Orbánék erre hivatkozva egyszerre harcolhattak „Brüsszel” ellen (amelynek állítólagos bénázása miatt kevés vakcina érkezik az országba), és sározhatták itthoni ellenfeleiket állítólagos oltásellenességük miatt. A kormány ismét ünnepeltette magát, orosz és főleg kínai vakcinák millióit vásárolta meg. Sem az orosz, sem a kínai vakcina máig nem rendelkezik az Európai Gyógyszerügynökség engedélyével (az ellenzék kizárólag ezt bírálta, nagyon helyesen), idehaza pedig gyanúsan rapid eljárással, nyílt politikai fölszólításra kapott a szakhatóságtól zöld jelzést mindkettő. Mi pedig attól kezdve minden nap arra ébredtünk, hogy Magyarország az átoltottságban Európa élvonalában van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.