A „rezsicsökkentés” visszavételének részleteiről lapzártánkkor még nem tudni semmit, azt végképp nem, hogy ki mennyivel fog többet fizetni az eddiginél. A kormány a múlt héten annyit mondott, hogy az „átlagfogyasztás” feletti részt kell majd piaci alapon vásárolni, és elhangzott két határérték is – de ez a részletes szabályok ismerete nélkül a részletes számításokhoz édeskevés, legyen szó akár fogyasztóról (állampolgárról), akár nemzetgazdasági szintről.
Kedden este hatkor, lapzártánk végső szakaszában az az utolsó hír, hogy a rendőrség „arra kéri” a Margit híd tüntetőit, hogy engedjék át a villamost. A tüntetők – maroknyian – azt mondják, hogy nem.
Mi lehet az a „kiemelt kormányzati érdek”, ami miatt rapid módon ki kellett csinálni a katát mint adózási formát? Mert hogy erre hivatkozott az adózás közismert szaktekintélye, Semjén Zsolt, aki hétfőn benyújtotta a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló új törvényt. Amit lapzártánk napján, kedden már meg is szavaztak. Ennyit annak az Európai Bizottságnak tett ígéretről, hogy a kormány széles körben egyeztetni fog a jogszabályok tervezetéről.
Mindig gyanús, ha valaki önmagát „kultúrembernek” mondja, és ennél is gyanúsabb, ha e fennhéjázás politikai szintre emelkedik a „kultúrnemzet” kifejezés hangoztatásával.
„A gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni” – mondta Böjte Csaba a Magyar Hangnak, majd azt is hozzátette, hogy „ha magának van kamaszkorú gyereke, akkor tudja, hogy az egy eléggé komplikált dolog”. Az, komplikált.
Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.
Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.
Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Mario Draghi olasz kormányfő a múlt csütörtökön Kijivbe vonatoztak, ahol elbeszélgettek Zelenszkij ukrán elnökkel, s ezt követően erőteljesen kiálltak amellett, hogy Ukrajna mihamarabb tagjelölti státust kapjon az Európai Unióban.
Gyors egymásutánban két olyan kormánypárti ötlet került nyilvánosságra az elmúlt napokban (s lett belőlük ugyancsak rapid tempóban törvényjavaslat), amelyek az amúgy is rossz állapotban lévő ellenzék helyzetét tovább rontanák, mégpedig jelentős mértékben. Az egyik értelmében valamennyi képviselőcsoport hozzájárulna a „rezsivédelmi alaphoz”, és ezért ebben a ciklusban az ellenzék pártjai 3 milliárd forinttal, míg a Fidesz és a KDNP 2 milliárddal kevesebbel gazdálkodhatna.
Eltelt kicsit több mint két hónap, mindenki hátralépett egyet, így már megvan a biztonságos történelmi rálátás, józanon értékelhetjük az eseményeket. Itt az ideje szembenézni a tényekkel! Őszintén, kendőzetlenül, mert csak úgy vezet eredményre.
A Ryanair „fapados” légitársaság beintett a magyar kormánynak: a rá is kivetett „extraprofitadót” majdhogynem késlekedés nélkül továbbhárította: a július 1-jétől érvényes jegyekért (beleértve az elővételben elkelteket is) a vételáron felül további 10 eurót kasszíroz utasaitól.
A Trianon-napi megemlékezés egyik attrakciója Kövér László Hír Tv-nek adott interjúja volt. Ebben a házelnök egyebek közt kifejtette, hogy bár régóta figyeli a világpolitika eseményeit, nem emlékszik rá, hogy „egy segítségre szoruló, bajban lévő ország vezetője olyan hangot mert volna megütni bárkivel szemben, mint amilyen hangot Zelenszkij elnök úr nemcsak Magyarországgal szemben, hanem akár a német kancellárral szemben is megüt”, utóbbi esetben a nagykövetén keresztül.
Szombaton meccset nyert a magyar labdarúgó-válogatott, hatvan év múltán legyőzte az angolokat. A meccs furcsasága az volt, hogy nagyrészt gyerekekből álló közönség előtt játszották; mondhatnánk azt is, milyen nagyszerű dolog, hogy a futball jószívű magyarországi urainak jóvoltából nem fizető nézők, hanem a futballért rajongó lurkók lehettek részesei ennek a világra szóló diadalnak.
Van, amikor egy pár- vagy családi kapcsolatban látszólag semmi előjele nincs a tragédiának; vagy ha van is, az a laikus környezet számára érzékelhetetlen. Ilyenkor különösen sokkol mindenkit a szörnyűség; mint például 2020 februárjában, amikor Tatabánya kertvárosi övezetében a mérnök apa vasrúddal agyonverte 7 és 9 éves fiait, majd magával is végzett. Senki nem értett semmit, az ismerősök példás családi életről, a családtagok egymás iránti szeretetről beszéltek, és csak találgatások voltak arról, hogy mi indította a férfit brutális tettére.
