Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Egyesek szerint kezünkön-lábunkon darabra meg lehetett számolni az ürgéket, mások szerint viszont a csilláron is lógtak – erről szólt itt a teljes múlt hét. A sajtó és a politika egy (nyilván a nagy meleg miatt nagyon unatkozó) része hosszan azzal volt elfoglalva, hogy mennyire kicsinyded létszámú érdeklődő hallgatta a magyar falu e legkisebb fiát a Lone Star lobogója alatt megnyilatkozni. Több sem kellett erre a komplett (jó, akkor a nem komplett) másik oldalnak, rögtön nekiveselkedtek bizonyítani, hogy többen voltak ott, mint a Superbowlon (tíz év alatt). Így egész jól elvolt mindenki.