A szerk.

Palackposta a porból

A szerk.

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Egyesek szerint kezünkön-lábunkon darabra meg lehetett számolni az ürgéket, mások szerint viszont a csilláron is lógtak – erről szólt itt a teljes múlt hét. A sajtó és a politika egy (nyilván a nagy meleg miatt nagyon unatkozó) része hosszan azzal volt elfoglalva, hogy mennyire kicsinyded létszámú érdeklődő hallgatta a magyar falu e legkisebb fiát a Lone Star lobogója alatt megnyilatkozni. Több sem kellett erre a komplett (jó, akkor a nem komplett) másik oldalnak, rögtön nekiveselkedtek bizonyítani, hogy többen voltak ott, mint a Superbowlon (tíz év alatt). Így egész jól elvolt mindenki.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?