A szerk.

Rettegésben

A szerk.

Amikor Budapestről eltűntek a menekültek, hirtelen előkerültek a hátrahagyott bicskáik, húsvágó bárdjaik, cipővel együtt elhajigált kétszáz eurósaik, s ami még ezeknél is szörnyűbb, a tömegével kihajított mobiltelefonjaik, amelyeken súlyos, egyértelműen terrorizmusra utaló felvételek voltak felfoghatatlan mennyiségben, illetve – még kimondani is szörnyű – pornó! Kell-e ezeknél ékesszólóbb bizonyíték arra, hogy terroristák lepték el a magyar földet, és jó lesz résen lenni?

Nem kell, nem azért, mert nincs is, hanem azért, mert ezek sem bizonyítanak semmit. Persze a mai Magyarországon nem is kell semmit bizonyítani, elég (=kötelező) nagyon sokat ismételgetni ugyanazt. Hol vagyunk már attól, hogy nem veheted el, rohadék, a magyar emberek munkáját… Megugrott a tét: már a bőrünkre megy a játék. Persze nem kellenek ehhez se menekültek, se terroristák, Orbán mindig ezt csinálja, folyamatosan emeli a tétet.

Tízezer forintos órabérért húzzák a kerítést az ország köré, mi másból, mint közpénzből (más kérdés persze, hogy maguk a szakik mennyit látnak belőle). Mert kell a kerítés, hogy megvédjen az életünkre törő terroristáktól. Mert kell Orbán, hogy megvédjen az életünkre törő terroristáktól. Mindeközben az összes menekült felül szépen a magyar állam által üzemeltetett charterre vagy bemászik ötvenedmagával az embercsempész dobozos kisteherautójába, s azon van, hogy minél gyorsabban elérje Európát.

Kedden az index.hu előhalászott egy TEK-es tanulmányt, mely szerint a menekültek közel sem jelentenek akkora terrorveszélyt, mint amit a kormány állít felőlük. Ne feledjük, maga Orbán Viktor susogta bele a rádió mikrofonjába, hogy terroristát fogtak a határon. Órákon belül derült ki utána, hogy szó sincs ilyesmiről. Az állítás egyszerűen hamis. De félni kell. Muszáj. Ha nincs rettegésben tartva az ország, nincs Orbán Viktor sem. Mert abban a pillanatban, amint alábbhagy a nagy együttes reszketés, vége. Lehull a krízisre rápakolt, ráfestett összes hamis réteg, s marad, ami van: Európa küzd a menekültválsággal, speciel Magyarország nélkül. Kivált Orbán Viktor nélkül, kifejezetten Orbán Viktor akarata ellenére.

De nem félni nem lehet, a Fidesz közleménnyel reagál a TEK-tanulmányra, mely közleményben szó szerint az áll, hogy Gyurcsány tehet mindenről, a DK félrevezeti a magyar embereket, az Index előásta anyag pedig tavalyi (egy percig nem tagadták, hogy az elmúlt év végéről való), azóta a menekültek megsokasodtak, és személyi összetételük átalakult, a gaz­dasági behatolókat felváltották a terroristák.
(A közlemény elmebaja pontosan leírja azt a szellemi és lelkiállapotot, ami az Orbán után kétségbeesetten loholó pártfunkcikon e téboly néhány hónapja alatt kiütött.)

A hét elején a mindenkori Orbán-kormányok, vagy inkább a mindenkori Orbán Viktorok (leg­inkább a fideszes sajtóban) fő gyámolának tartott bajor miniszterelnök, Seehofer pártja, a CSU megegyezett a nagy testvérrel, Merkel CDU-jával a menekültválság aktuális rendezési metódusa felől. A megegyezés természetesen nyomokban sem tartalmaz Orbán Viktort. Így már azt sem lehet mondani, hogy bezzeg a bőrnadrágosok megértenek minket, Európa Hunyadi Jánosait. A nagy közösség a visegrádiak idiótább részével is csak abban áll, hogy hogyan lehet kihúzni magunkat szövetségi rendszerünk tennivalói alól.

Már nincs semmi, csak a futószalagon berendelt nagykövetek vannak, az örökös szájaskodás, a háborús retorika. Innen vajon hova lehet emelni a tétet?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.