A szerk.

Rettegésben

A szerk.

Amikor Budapestről eltűntek a menekültek, hirtelen előkerültek a hátrahagyott bicskáik, húsvágó bárdjaik, cipővel együtt elhajigált kétszáz eurósaik, s ami még ezeknél is szörnyűbb, a tömegével kihajított mobiltelefonjaik, amelyeken súlyos, egyértelműen terrorizmusra utaló felvételek voltak felfoghatatlan mennyiségben, illetve – még kimondani is szörnyű – pornó! Kell-e ezeknél ékesszólóbb bizonyíték arra, hogy terroristák lepték el a magyar földet, és jó lesz résen lenni?

Nem kell, nem azért, mert nincs is, hanem azért, mert ezek sem bizonyítanak semmit. Persze a mai Magyarországon nem is kell semmit bizonyítani, elég (=kötelező) nagyon sokat ismételgetni ugyanazt. Hol vagyunk már attól, hogy nem veheted el, rohadék, a magyar emberek munkáját… Megugrott a tét: már a bőrünkre megy a játék. Persze nem kellenek ehhez se menekültek, se terroristák, Orbán mindig ezt csinálja, folyamatosan emeli a tétet.

Tízezer forintos órabérért húzzák a kerítést az ország köré, mi másból, mint közpénzből (más kérdés persze, hogy maguk a szakik mennyit látnak belőle). Mert kell a kerítés, hogy megvédjen az életünkre törő terroristáktól. Mert kell Orbán, hogy megvédjen az életünkre törő terroristáktól. Mindeközben az összes menekült felül szépen a magyar állam által üzemeltetett charterre vagy bemászik ötvenedmagával az embercsempész dobozos kisteherautójába, s azon van, hogy minél gyorsabban elérje Európát.

Kedden az index.hu előhalászott egy TEK-es tanulmányt, mely szerint a menekültek közel sem jelentenek akkora terrorveszélyt, mint amit a kormány állít felőlük. Ne feledjük, maga Orbán Viktor susogta bele a rádió mikrofonjába, hogy terroristát fogtak a határon. Órákon belül derült ki utána, hogy szó sincs ilyesmiről. Az állítás egyszerűen hamis. De félni kell. Muszáj. Ha nincs rettegésben tartva az ország, nincs Orbán Viktor sem. Mert abban a pillanatban, amint alábbhagy a nagy együttes reszketés, vége. Lehull a krízisre rápakolt, ráfestett összes hamis réteg, s marad, ami van: Európa küzd a menekültválsággal, speciel Magyarország nélkül. Kivált Orbán Viktor nélkül, kifejezetten Orbán Viktor akarata ellenére.

De nem félni nem lehet, a Fidesz közleménnyel reagál a TEK-tanulmányra, mely közleményben szó szerint az áll, hogy Gyurcsány tehet mindenről, a DK félrevezeti a magyar embereket, az Index előásta anyag pedig tavalyi (egy percig nem tagadták, hogy az elmúlt év végéről való), azóta a menekültek megsokasodtak, és személyi összetételük átalakult, a gaz­dasági behatolókat felváltották a terroristák.
(A közlemény elmebaja pontosan leírja azt a szellemi és lelkiállapotot, ami az Orbán után kétségbeesetten loholó pártfunkcikon e téboly néhány hónapja alatt kiütött.)

A hét elején a mindenkori Orbán-kormányok, vagy inkább a mindenkori Orbán Viktorok (leg­inkább a fideszes sajtóban) fő gyámolának tartott bajor miniszterelnök, Seehofer pártja, a CSU megegyezett a nagy testvérrel, Merkel CDU-jával a menekültválság aktuális rendezési metódusa felől. A megegyezés természetesen nyomokban sem tartalmaz Orbán Viktort. Így már azt sem lehet mondani, hogy bezzeg a bőrnadrágosok megértenek minket, Európa Hunyadi Jánosait. A nagy közösség a visegrádiak idiótább részével is csak abban áll, hogy hogyan lehet kihúzni magunkat szövetségi rendszerünk tennivalói alól.

Már nincs semmi, csak a futószalagon berendelt nagykövetek vannak, az örökös szájaskodás, a háborús retorika. Innen vajon hova lehet emelni a tétet?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.