A szerk.

Rettegésben

  • A szerk.
  • 2015.11.15 11:10

A szerk.

Amikor Budapestről eltűntek a menekültek, hirtelen előkerültek a hátrahagyott bicskáik, húsvágó bárdjaik, cipővel együtt elhajigált kétszáz eurósaik, s ami még ezeknél is szörnyűbb, a tömegével kihajított mobiltelefonjaik, amelyeken súlyos, egyértelműen terrorizmusra utaló felvételek voltak felfoghatatlan mennyiségben, illetve – még kimondani is szörnyű – pornó! Kell-e ezeknél ékesszólóbb bizonyíték arra, hogy terroristák lepték el a magyar földet, és jó lesz résen lenni?

Nem kell, nem azért, mert nincs is, hanem azért, mert ezek sem bizonyítanak semmit. Persze a mai Magyarországon nem is kell semmit bizonyítani, elég (=kötelező) nagyon sokat ismételgetni ugyanazt. Hol vagyunk már attól, hogy nem veheted el, rohadék, a magyar emberek munkáját… Megugrott a tét: már a bőrünkre megy a játék. Persze nem kellenek ehhez se menekültek, se terroristák, Orbán mindig ezt csinálja, folyamatosan emeli a tétet.

Tízezer forintos órabérért húzzák a kerítést az ország köré, mi másból, mint közpénzből (más kérdés persze, hogy maguk a szakik mennyit látnak belőle). Mert kell a kerítés, hogy megvédjen az életünkre törő terroristáktól. Mert kell Orbán, hogy megvédjen az életünkre törő terroristáktól. Mindeközben az összes menekült felül szépen a magyar állam által üzemeltetett charterre vagy bemászik ötvenedmagával az embercsempész dobozos kisteherautójába, s azon van, hogy minél gyorsabban elérje Európát.

Kedden az index.hu előhalászott egy TEK-es tanulmányt, mely szerint a menekültek közel sem jelentenek akkora terrorveszélyt, mint amit a kormány állít felőlük. Ne feledjük, maga Orbán Viktor susogta bele a rádió mikrofonjába, hogy terroristát fogtak a határon. Órákon belül derült ki utána, hogy szó sincs ilyesmiről. Az állítás egyszerűen hamis. De félni kell. Muszáj. Ha nincs rettegésben tartva az ország, nincs Orbán Viktor sem. Mert abban a pillanatban, amint alábbhagy a nagy együttes reszketés, vége. Lehull a krízisre rápakolt, ráfestett összes hamis réteg, s marad, ami van: Európa küzd a menekültválsággal, speciel Magyarország nélkül. Kivált Orbán Viktor nélkül, kifejezetten Orbán Viktor akarata ellenére.

De nem félni nem lehet, a Fidesz közleménnyel reagál a TEK-tanulmányra, mely közleményben szó szerint az áll, hogy Gyurcsány tehet mindenről, a DK félrevezeti a magyar embereket, az Index előásta anyag pedig tavalyi (egy percig nem tagadták, hogy az elmúlt év végéről való), azóta a menekültek megsokasodtak, és személyi összetételük átalakult, a gaz­dasági behatolókat felváltották a terroristák.
(A közlemény elmebaja pontosan leírja azt a szellemi és lelkiállapotot, ami az Orbán után kétségbeesetten loholó pártfunkcikon e téboly néhány hónapja alatt kiütött.)

A hét elején a mindenkori Orbán-kormányok, vagy inkább a mindenkori Orbán Viktorok (leg­inkább a fideszes sajtóban) fő gyámolának tartott bajor miniszterelnök, Seehofer pártja, a CSU megegyezett a nagy testvérrel, Merkel CDU-jával a menekültválság aktuális rendezési metódusa felől. A megegyezés természetesen nyomokban sem tartalmaz Orbán Viktort. Így már azt sem lehet mondani, hogy bezzeg a bőrnadrágosok megértenek minket, Európa Hunyadi Jánosait. A nagy közösség a visegrádiak idiótább részével is csak abban áll, hogy hogyan lehet kihúzni magunkat szövetségi rendszerünk tennivalói alól.

Már nincs semmi, csak a futószalagon berendelt nagykövetek vannak, az örökös szájaskodás, a háborús retorika. Innen vajon hova lehet emelni a tétet?

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.