Orbán Viktor azonban nem fogadta el, hogy a Magyarországnak járó pénzek akár egy töredékét is kiengedje az ellenőrzése alól, így végül elbuktuk a teljes összeget. Már július végén kiderült, hogy a norvég és a magyar kormány nem tudott megállapodni az összeg civileknek járó részének felhasználásáról, a múlt héten aztán a norvég külügy egyértelművé tette: az ő értelmezésükben ez azt jelenti, hogy „Magyarország számára többé nem elérhetőek a Norvég Alap 2014–2021-es forrásai”.
A norvégok a magyar kormánnyal eleve jóval később írták alá az együttműködés kereteit lefektető megállapodást, mint az alap másik 14 kedvezményezett országával. A decemberi megállapodás rögzítette, hogy a civil alapkezelő kiválasztására a korábbi gyakorlatnak megfelelően a norvég kormány által megbízott brüsszeli iroda ír ki pályázatot, az iroda rangsorolja a pályázókat, a végső döntést pedig a norvég és a magyar kormány delegáltjaiból álló vegyes bizottság hozza meg konszenzussal. Ez a konszenzus nem jött létre, mert a magyar fél nem volt hajlandó támogatni az első helyre rangsorolt pályázót. Bár a két kormány abban állapodott meg, hogy a pályázók névsorát nem hozzák nyilvánosságra, a Miniszterelnökség egyértelművé tette, hogy a rangsort vezető pályázat egy olyan négytagú konzorciumé volt, amelynek ezúttal csak egyik résztvevője – nem vezetője – volt az Ökotárs Alapítvány (a 2009–2014-es ciklusban az Ökotárs egy szintén négytagú konzorcium vezetőjeként pályázott és nyert). E konzorcium megbízásától a magyar kormány még így is elzárkózott, miközben támogatta volna a Kövér László által elnökölt Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, a Mészáros Lőrinc volt feleségét is soraiban tudó Nő a Siker Alapítvány vagy a Magyar Vöröskereszt pályázatát. Velük viszont a norvégok nem akartak együtt dolgozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
