A szerk.

Sülve-főve

A szerk.

Nem mondhatni, hogy az emberiség jobb kedvre derítését szolgálják az ENSZ klímaváltozást vizsgáló kormányközi tanácsadó testületének (IPCC) rendszeres értékelő dokumentumai; már a most kiadott, 6. jelentés első (a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozó) részét olvasva sincs sok okunk az örömre.

Kezdjük azzal, hogy 2021 a szokásosnál is melegebb nyarán alighanem százmilliók tűnődnek el, hogy ez a közvetve vagy közvetlenül meteorológiai eredetű katasztrófasorozat már a klímaváltozás következménye-e vagy sem.

Nos, az. A jelentést összerakó és annak anyagát sokszoros tudományos kontroll során verifikáló 200 fős tudósgárda véleménye egy szemernyi kétséget sem hagy a felől, hogy a válasz: igen. Igen, a németországi és Benelux-térségi (továbbá kínai, indiai stb.) giga­csapadékokat követő árvizek, az orosz, kanadai, amerikai (görög, török stb.) extrém szárazságból, melegből fakadó megaerdőtüzek, a brazíliai, argentínai hó- és jégvihar (bezzeg ott, a déli féltekén kemény tél is tud lenni ilyenkor!), a Közép-Európában mind jobban elhúzódó, egyre sűrűbben ismétlődő kánikulai időszakok is mind a romló idők csalhatatlan jelei. Ráadásul az IPCC jelentését prezentálók szerint ez csak a kezdet, a jövő ennél is pokolibb lesz.

A globális szárazföldi hőmérséklet átlaga a 2011–2020-as évtizedben már 1,09 fokkal melegebb volt az 1850–1900-as időszakban mértnél. (Azt most felejtsük el egy pillanatra, hogy a történeti időket nézve is egy viszonylag hűvös periódushoz viszonyítunk.) S tény, hogy az utóbbi öt esztendőben éltük meg a legmelegebb éveinket 1850 óta. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a felmelegedést emberi tevékenység okozza, mindenekelőtt a fosszilis energiahordozók rendületlen elégetése (és csak utána a nagyüzemi állattartás óhatatlan metánterhelése). Ráadásul olyan hosszú ideig hagytuk elszabadulni az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy a következő 30 évben még biztosan folytatódik a felmelegedés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”