A szerk.

Sülve-főve

A szerk.

Nem mondhatni, hogy az emberiség jobb kedvre derítését szolgálják az ENSZ klímaváltozást vizsgáló kormányközi tanácsadó testületének (IPCC) rendszeres értékelő dokumentumai; már a most kiadott, 6. jelentés első (a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozó) részét olvasva sincs sok okunk az örömre.

Kezdjük azzal, hogy 2021 a szokásosnál is melegebb nyarán alighanem százmilliók tűnődnek el, hogy ez a közvetve vagy közvetlenül meteorológiai eredetű katasztrófasorozat már a klímaváltozás következménye-e vagy sem.

Nos, az. A jelentést összerakó és annak anyagát sokszoros tudományos kontroll során verifikáló 200 fős tudósgárda véleménye egy szemernyi kétséget sem hagy a felől, hogy a válasz: igen. Igen, a németországi és Benelux-térségi (továbbá kínai, indiai stb.) giga­csapadékokat követő árvizek, az orosz, kanadai, amerikai (görög, török stb.) extrém szárazságból, melegből fakadó megaerdőtüzek, a brazíliai, argentínai hó- és jégvihar (bezzeg ott, a déli féltekén kemény tél is tud lenni ilyenkor!), a Közép-Európában mind jobban elhúzódó, egyre sűrűbben ismétlődő kánikulai időszakok is mind a romló idők csalhatatlan jelei. Ráadásul az IPCC jelentését prezentálók szerint ez csak a kezdet, a jövő ennél is pokolibb lesz.

A globális szárazföldi hőmérséklet átlaga a 2011–2020-as évtizedben már 1,09 fokkal melegebb volt az 1850–1900-as időszakban mértnél. (Azt most felejtsük el egy pillanatra, hogy a történeti időket nézve is egy viszonylag hűvös periódushoz viszonyítunk.) S tény, hogy az utóbbi öt esztendőben éltük meg a legmelegebb éveinket 1850 óta. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a felmelegedést emberi tevékenység okozza, mindenekelőtt a fosszilis energiahordozók rendületlen elégetése (és csak utána a nagyüzemi állattartás óhatatlan metánterhelése). Ráadásul olyan hosszú ideig hagytuk elszabadulni az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy a következő 30 évben még biztosan folytatódik a felmelegedés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.