A szerk.

Talán süket

A szerk.

Csak valami félreértésről lehet szó. Ez Navracsics Tibor lapzártánkkor, kedd délután épp aktuális mondása arról, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette Magyarország részvételét az Erasmus-programban, abban a nagyszerű uniós kezdeményezésben, amelynek keretében az elmúlt évtizedekben Magyarországról 160 ezer egyetemi hallgató és 110 ezer oktató utazott külföldre és vett részt valamilyen felsőoktatási csereprogramban, vagy kapott egyéb támogatást tanulmányaihoz.

Első reakciónak, ha nagyvonalúak akarnánk lenni, a „félreértés” akár el is mehetne. A meglepetéstől Navracsics szóhoz sem tudott jutni. Csak ehhez: félreértés. De nincs okunk nagyvonalúnak lenni. A meglepetés ugyanis arról tanúskodik, hogy Navracsics Tibor azt hitte, az Európai Bizottság direkt, cinizmusából vagy lustaságából fakadón hagyja magát átrázni, esetleg annyira ostoba, hogy valóban el is hiszi, amit a magyar kormány a szemébe hazudik. Legyen Navracsics Tiborral nagyvonalú, akinek két anyja van.

Az Európai Bizottság nyilvánosan, hivatalos formában először szeptemberben jelezte, hogy ha Magyarország maradéktalanul hozzá akar jutni a neki szánt uniós forrásokhoz, akkor változtatnia kell az ún. közalapítványok működési módján is: át kell alakítania a közbeszerzési gyakorlatukat, és szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat kell hoznia a kuratóriumaik tekintetében (ez a közalapítványok irányító és a tulajdonosi jogokat gyakorló testülete). Jegyezzük meg azt is, hogy ez a dokumentum arról tanúskodik, a kormány és az EB között már korábban is folyt vita erről a kérdésről.

Itt tegyünk rövid kitérőt. Bár általánosságban „közalapítványokról” van szó, az elejétől fogva világos, hogy a vita tétje az egyetemeket tulajdonló, illetve irányító közalapítványok sorsa és működésük mikéntje. Az Orbán-kormány nagyjából 2020 elejétől mostanáig 21, korábban nagyobb részben vagy egészen állami tulajdonban álló egyetemet szervezett ki ezekbe a „közalapítványokba”. Mindaddig az egyetemeket az illetékes (kulturális, oktatási, mikor épp hogy hívták) minisztérium és – a saját maga választotta testületein keresztül – az egyetem közösen igazgatták, bonyolult, de alapvetően demokratikusnak mondható, és a felsőoktatás autonómiáját, a tudományos és kutatási szabadságot többé-kevésbé biztosító rendszerben. Az Orbán-rezsim egyik legmerészebb és leghátborzongatóbb húzása ezen intézmények privatizálása volt, a magyar felsőoktatás jelentős részének kiemelése a közösségi – nemzeti, állami, minisztériumi – fennhatóság alól. A vagyont és az irányítást ezekbe a közalapítványokba menekítették ki, melyek kuratóriumait kívülről érinthetetlenné tették (csak saját maguk dönthetnek a saját összetételükről), és az adott egyetem irányítása tekintetében teljhatalommal ruházták fel. A kuratóriumok nagy részének vezetését hivatalban lévő kormánypárti politikusokra bízták, s a maradék állományt is jobbára pártkáderekkel töltötték fel. Emellett természetesen a felsőoktatás állami finanszírozása megmaradt, ha – relatíve – csökkenő mértékben is. De az állam szerepe ebben, tudniillik a finanszírozásban, nagyjából ki is merül: jelenleg a 21 egyetem kívülről leválthatatlan Fidesz-káderek és állami hivatalnokok nagyrészt állami finanszírozással, ám állami kontroll nélkül működő magánvállalkozásaként írható le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.