Interjú

„20–25 csatatér”

Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke

Belpol

A saját tábor és a bizonytalanok mozgósításáról fog szólni a 2022-es választás, a kampányban a Fidesztől gyurcsányozás és járványkezelési sikerpropaganda várható – mondja Horn Gábor. Az SZDSZ egykori kampányfőnökét a Bige László által megrendelt kutatásról is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Telex.hu beszámolója szerint 5 ezer fős kutatást készítettek Závecz Tibor intézetével közösen. Magyarországon viszonylag ritkán van lehetőség ekkora mintát vizsgálni; mi volt a kutatás célja, mire szólt a megrendelés?

Horn Gábor: Magyarországon nagyon gyakran végeznek ilyen kutatásokat közpénzből, csak nem értesülünk róla. A Nézőpont és a Századvég éves bevételeit, illetve a kormány kommunikációját elnézve egyértelmű, hogy majdnem név szerint tudják, mit gondolnak a szavazóik, és erre reflektálva alakul az orbáni politika. Amikor az SZDSZ kampányfőnöke voltam, nem volt sok pénzünk, mégis ragaszkodtam hozzá, hogy kétévente csináljunk ilyen nagy mintás kutatásokat, mert ezres mintával a finomabb társadalmi mozgásokat vagy a kisebb pártok támogatottságát nem lehet jól mérni. Ma is igyekszem rábeszélni a politikusokat, hogy rendeljenek ilyen kutatást, mert e nélkül nem lehet egy kampányt megalapozni. A mostani felmérés külön erénye, hogy a járványhelyzet ellenére személyes megkérdezéssel történt, így több mindent megtudhattunk, mint telefonon, ahol 10–15 percnél tovább nem nagyon érdemes kérdezni az embereket. Nagy jelentősége van annak is, hogy a megrendelő az első pillanattól kezdve a nyilvánosságnak szánta az anyagot.

MN: Meglepte önöket, hogy az ország egyik leggazdagabb embere, a jelenleg bűnügyi felügyelet alatt álló Bige László rendelte meg a kutatást, nem pedig valamelyik párt?

HG: Az nem lep meg, hogy a pártok nem rendelnek ilyet, mert ez egy drága mulatság, és az ellenzéki pártok finoman szólva nem állnak jól anyagilag. Én a helyükben ennek ellenére is költenék erre, de ez az ő dolguk. Bige László nem minket keresett meg, hanem Závecz Tibort. A Republikon Intézet a kérdések összeállításában és az eredmények kiértékelésében vett részt, magát az adatfelvételt a Závecz Research csinálta. Egyszer találkoztam Bige Lászlóval, amikor prezentációt kért az eredményekről. Ekkor össze is törtem az autómat, amint az látható is volt néhány médiafelületen.

 
Horn Gábor

MN: Mire gondolt, amikor megtudta, hogy a Vadhajtások portálon megjelent önről egy a Bige-birtok előtt készült fotó?

HG: Majd’ harminc évig voltam politikus, ma is a politika közelében mozgok, de nincs üldözési mániám. Biztosan nem vagyok annyira fontos, hogy bárki kövessen. Majdnem egy órát álltunk az utcán, ebbe belefér, hogy valaki véletlenül arra járt és felismert, de persze az is lehet, hogy Bige házát figyelik. A fotó egyáltalán nem rázott meg, az már inkább, hogy összekoccantam egy autóval, és mint kiderült, én voltam a hibás.

MN: A Telex cikke szerint a kutatást bemutatták az ellenzéki pártok kampányfőnökeinek is. Ezt a találkozót önök szervezték?

HG: Nem mi szerveztük, úgy tudom, a pártok rendszeresen tartanak ilyen találkozókat. Talán túlzás kampányfőnöki találkozóknak nevezni ezeket, mert nem mindenhol van még hivatalos kampányfőnök, bár az előválasztási kampány közeledtével nem lenne baj, ha lenne. Mindenesetre valóban beszéltünk az eredményekről a pártok embereinek, ahogy korábban is mutattunk már be ennél kisebb kutatásokat. Egy elemző intézet erre való, ha fideszeseknek kellene beszélni az oktatás helyzetéről, én akkor is mennék.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.